Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-06-01 / 6. szám
6.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1987. június teményesének. Mióta szabad földre jött, kioktat mindenkit az igazi kommunistael- lenességből és a legkisebb "kilengést" is megtorol a maga jellegzetes stílusában. Elég, ha most egyetlen cikkére emlékezteted amikor pár évvel ezelőtt az emigrációban élő magyar papokba kötött bele, kifogásolván passzivitásukat és egyik-másikuk hazajárását. A fölényesen kioktató cikk papi körökben nem kis megütközést keltett, és a "Merre hajlik a gyertya lángja" bárdolatlan hangját még ma is úgy emlegetik, mint a revolveruj- ságirói stilus példáját. * Alőbb azt a kijelentést kockáztattam meg, hogy a két újság cikkei - cikkirói - nagyjából azonosak és szellemük sem sokban különbözik egymástól. Következésképp az egyikre - miután ugyanarra az olvasókörre épültek - vajmi kevés szükség van. A nyolcvanéves Vasárnap tükörképeként uj lapot inditani nem egyéb, mint szükségtelen papirpazarlás és az amúgy is fogyatkozó olvasóközönség megosztása. De álljunk csak meg egy pillanatra! Vajon tényleg annyira egyforma a két újság szelleme és azonos a vonal, amit képviselnek? Nos kezdetben talán igy volt, de hol vagyunk ma már attól! Ifjú szerkesztőnk azóta már fordított egyet a meggyőződésén - az állhatatosság soha nem volt erős oldala - és most olyan ügyet vesz védelmébe, amire azelőtt kénköves lángokat okádott: a hazajárás, az otthoni hivatalosokkal való bratyizás, a hazadolgozás egyszerre elfogadható lett számára, sőt pártfogásába veszi azokat, akik ilyen irányban tapogatóznak. A Hazánk legutóbbi számaiban megrökönyödve láthattak az olvasók olyan Írásokat, melyek ezt a magatartást védik és mentegetik. Az ifjú szerkesztő megoldotta hát a kérdést: mégis szükség van a Hazánkra! Indokolttá tette a Hazánk létét, hiszen más mint a Vasárnap, mást ad az olvasóknak, mint amit a nemzeti emigráció lapjai hirdetnek. Az ifjú szerkesztő - száznyolcvan fokos fordulattal - most egyszerre olyan magatartást állít eléjük példának, amit mindeddig élesen elitéit és tele szájjal szidalmazott. No vajon most merre hajlik a gyertya lángja?,,. Hogy D.A. linkóci, eddig, .is tudtuk s aki eddig komolyan vette őt, vagy Írásait, hallgasson mélyen! De Wass Albert e- sete megdöbbentő! "Józan szemmel" cimü erőlködését, mellyel ő is védelmébe vett egy olyan ügyet, amiért régebben nem bocsátott volna meg senkinek, lámcsak az emigrációs lapok egy része leközölte. Gyanútlanul, mert Wass Albert tekintélyt parancsoló neve állt a cikk fölött és mert eddig biztosra vehették, hogy az ő tollából elveket megtagadó cikk nem kerül ki. Nocsak, csodálkozhattak a cikket valószínűleg olvasatlanul elfogadó szerkesztők, amikor lapjukban nyomtatásban láthatták azt!... Majd egyszer talán megtudjuk, mi vagy ki vezette Wass Albert tollát, amikor ezt a különös és addigi elveivel szöges ellentétben álló cikket megirta. Hogy D.Á. hirtelen átállása mögött mi van, az már kevésbé érdekes. Ez a mindig túlzásokra, szélsőségekre s főleg az ezek révén való feltűnésre hajlamos fiatalember most ezzel akar babérokat aratni. Hogy kiknél, azt ő tudja. Az ő gyertyájának lángja mindig oda hajlik, ahová a pillanatnyi érdeke parancsolja vagy ahonnét pénzt remélhet. És még egy szab irányt tetteinek: az hogy árthasson a Vasárnapnak. Ha a Vasárnap támogat egy ügyet, ő biztosan ellenzi azt, de ha helytelenít valamit, ő biztosan helyesli azt. Számára ez mérce. Minthogy számára a Hazánk csak arra eszköz, hogy aláássa a Vasárnapot. Aki kételkednék ebben, olvassa el egyik körleveléből ezt a mondatot: "Most hogy megvan a saját lapom, elérkezett az idő, hogy el kell fűrészelni Denglt és el is fogom. Az nevet igazán, aki utoljára nevet." Pozitív program egy magát nemzetinek hirdető magyar újság számára! De hol vannak már azok az idők, amikor - a Hazánk megindulása után közvetlenül - D.Á. cikket Íratott magáról valahol Ausztráliában s abban ilyesmiket olvashatunk: "A különböző felekezetek mintegy félezernyi pap ja közül talán egy tucat sincs, aki a nemzeti emigráció célkitűzéseivel azonosítaná magát. ... D.Á. kemény cikket irt azokról a papokról, akik a Magyarok Világszövetsége meghívását elfogadva a hazai rezsim költségén turistáskodtak odahaza és a Gellért szállóban együtt mulatoztak a kommunistákkal." (Ennek a cime volt : "Merre hajlik a gyertya lángja?;'.') A mai D.Á. - mint szerkesztő - olyan cikkeknek ád helyet készségesen, melyek védelmükbe vesznek egy papot, aki nemrégiben (nem magánúton, mert az más lenne! ) otthonjárt s útja során hazai hivatalosokkal kezelt. A gyertya^lángja hol ide, hol oda hajlik...Vagy D.Á. most már végleg sutbavágta a régi meggyőződését és átállt erre az oldalra? Ezen sem csodálkoznánk, de akkor kérjük, bánjon csínján a jelzőkkel és kéretlenül osztogatott fensőbbséges Ítéleteivel! Mert abban a fent említett cikkben ezt mondatja magáról: "Mire e sorok napvilágot látnak, már megjelentette uj lapját (;), a régi szellemben, a mellette kitartó, szolidaritás sztrájkba lépett hűséges, nemzethü irók közreműködésével." ^D.Á. összetéveszti a fogalmakat: aki
