Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1987-05-01 / 5. szám

1987. május Amerikai Magyar Értesítő 23.oldal. A üfosoly országa — CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADAR 1851-ben született. Hosszú, nyomorú­ságos élete volt. Szószerint éhenhalt. Egyik mükritikusa szerint egy suta és fenséges őrült volt. Egy kiröhögött zseni, akit nem értettek meg._Pálya­társai heccelték, csúfolták. Eg és föld között lebegett. A képzelet és valóság kissé összemosódott nála. Minden vitába mániákusan belekeverte az öreg uralko­dót , Ferenc Józsefet. Amikor egyszer a király meghűlt, táviratot küldött a bé­csi udvarnak, hogy őfelségét burkolják vizes lepedőbe és tegyék ki a napra. Az egyik kollégája a Japán kávéházból felhivta Csontváryt, aki a mellette lé­vő fülkében sugárzó arccal hallgatta, hogy a király szárnysegédje, Bolfras nagyon köszöni a jó tanácsot és tolmá­csolja őfelsége köszönetét. Tanácsa használt, a király felgyógyult. Csontvárinak állandó baja volt ha­talmas vásznaival. Egyszer egy kiállí­tásra a Keleti pályaudvart akarta kibé­relni, és amikor ez nem volt lehetséges, az Iparcsarnokban rendezte meg a kiállí­tást. Valaki megkérdezte tőle egy kép árát. - Darabonként nem eladó, csak az egész egyben - felelte. Életében össze­sen egy képet adott el. Egy barátja un­szolta, hogy próbálja meg képeit érté­kesíteni. - Már azt az egyet is sajná­lom, amit eladtam - hangzott a válasz. Rendes szülő nem adja el gyermekeit. Az utcán sétált valakivel, egyszer­re megtorpant. Rámutatott egy térre: - Itt lesz a Csontváry muzeum. Hajnali 3 órakor csengettek a sétapartner laká­sán. Ajtót nyitott. Csontváry állt a küszöbön. - A hely nem megfelelő -szólt és elment. Néha olyan primitiv volt, mint egy 6 éves falusi gyerek, máskor az Istenek rokona. Nem volt jó rajzoló, közepesen festett és mégis nagy művész volt. Az expresszionizmus előfutára. Amikor meghalt, a müvészrokont szégyen­lő Kosztka család nem kért a festő ha­gyatékából semmit. Ma nagy árat fizet­nek egy-egy képéért. S Sz E Terjessze Lapunkat! SHOPPINGOLÁS PESTEN A csemegeboltban hosszú sor áll a felvágottas pult előtt. Morgolódás, dü­hös megjegyzések, mert a sor úgy halad előre, mint tetü a var alatt. Két ki­szolgálónő egymással értekezik úgy,hogy a vevők is értesüljenek a két hölgy meg nem érdemelt sorsáról. Az idő csigalas­súsággal halad, nekik meg itt kell ezt a rohadt parizert szeletelni. Hogy a parizer tényleg rohadt-e, azt csak ott­hon tudja meg a vavő, mert ott hely­ben nem illik szagolászni az árut, ki­nézik az üzletből, illetve sgoppingból. Sokkal jobb volt tegnep, a strandon sütkérezhettek. A főnök megest kitóit velük, mert mostanra osztotta be őket a szép, napos időben, mig a Singer Aran­ka kint fetreng a nudista strandon.Nem rejtik véka alá, hogy úgy utálják a mun­kahelyüket, mint Gömbös Gyula a Népsza­vát, vezetőivel, vevőivel egyetemben, hogy ennél silányabb, tetübb üzlet nincs a földön, akkor szakadt volna rá­juk az ég, amikor ide a lábukat betet­ték! Ha az Isten egyszer innen kisegi- ti őket, törjön le a lábuk, ha ide még egyszer beteszik! AZ ENYÉM IS.. . ! /Magyar Élet/ K.Z. Pesti viccek:- Hallottad, hogy a Rádió már házas- ságközvetitéssel is foglalkozik?- Persze, hogy hallottam. Legutóbb a Figaró házasságát közvetitette.- A vadászatról hazaérkező férj szót­lanul, sápadtan leroskadt a székre.- Miért nem hoztad haza, amit lőttJ*- kérdi szemrehányóan a felesége.- Hogy miért nem hoztam haza? Mert nem vagyunk emberevők'- Zavarban vagyok,Mancika. Úgy érzem, nem tudom magácskát meghóditani.- Próbálkozzon csak nyugodtan, eddig még mindenkinek sikerült.

Next

/
Thumbnails
Contents