Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

ÉRTESÍTŐ Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron Ára: 1.25 USA dollár J Amerikai Magyar J u HUNGARIAN MONTHLY XXIII. évf. 1. szám I987. január Előjáték a 88-as elnökválasztáshoz? . . . Végre a világsajtónak - főleg a 'baloldalnak -, van csemegéznivalója. Óriási étvágy kielégítheti apróra szeletelve az adagokat, azt is méregbe márt­va, kimerítheti azt a "tárgyilagos" igazság oltá­rán. A TV-k hirszegény ideje elmúlt: műtőasztalra terithet egy témát s az hosszú hetekre elegendő lesz még a hirdetőknek is. A demokratáknak a véletlen a legkiválóbb alkal­mat kinálja a republikánusok kiirtására, a hatalom átvételére, arra, hogy ők "következzenek" a tökéle­tes, példaszerű országvezetésben, melyre a múltból nagyszerű példák kínálkoznak. (Pl. a kubai invázió kudarca, a vietnámi háború beindítása, főleg a má­sodik világháborúban Sztálin szövetségben, a Szov­jet Birodalom felépítése, stb.) Hogy az iráni fegyverszállítással és annak a ni- karaguai ügyhöz kapcsolásával hiba történt, alig le­het elvitatni. Talán nem is az a hibapont lényege, hogy a Fehér Házban ki követte el, hanem kj agyal- ta ki a beindítást és miként vonta bele hosszú éve­kig Izraelt (Irán támogatóját az arabok elleni mé­regkeverésbe), sőt Szaud Arábiát is? Az "ügy" való­ban komplikált. Sok oldalról lehet megvilágítani, elitélni és mentegetni. Attól függ, hogy ki, hon­nan, melyik "oldalról" közeliti meg a témát. Szabadjon "egyik" oldalról hozzászólni. Lehet, hogy nem a legnépszerűbb profilt bemutatni. Az ügy alapállása az, hogy Irán a nem arab, de izlám or­szág, (a szintén nem arab, de izlám ország, Török­ország és az Egyiptom után) a legnagyobb és leg­ősibb középkeleti volt (perzsa) birodalom, mely a HIERONYMI PÁL (Svájc): HO ÉS HIDEG Hó és hideg, mint elmúlt ölelések fújnak a szelek. Hogy múlnak az évek és késnek a nyugodt napok, milyen fáradt és milyen öreg vagyok. Kint tombol a téli vihar, vastag hó takar be mindent, a lelkem is fagyos — hogy dalol a szél, hogy dalol a szél. Hol vannak mind, akik éltek, éltek jól vagy rosszul, mint én - a tó jegén a repedés talán — talán az anyám? talán az apám? Talán az alvó ágon a zúzmara, szerelmem utolsó, fagyott, jeges mosolya az üvöltő, bömbölő, éjjeli orkán volt szerelmem kiáltása talán és télen a befagyott folyóág — az ifjúság. Duzzadt veréb félig fagyva már álmodik arról, hogy nyár is volt. amikor melegen sütött a nap álmodom én is, hogy akartalak. Hó és hideg, mint elmúlt ölelések fújnak a szelek.

Next

/
Thumbnails
Contents