Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
1986. január Amerikai Magyar Értesítő runk. Gyászoljuk elrontott fiatal éveinket, halálra kinzott barátainkat és az otthoni anyák testében meggyilkolt jövőnket. Nagyon sokszor megbocsátottunk ellenségeinknek: Megbocsátottunk 1956-ban az orosz katonáknak, kik letették a fegyvert és átjöttek hozzánk: nem esett bántódásuk. Megbocsátottunk Nagy Imrének és Maiéter Pálnak is, kik ugyan a "felszabaditók- kal" együtt jöttek Magyarországra 19^5- ben, de életük utolsó tetteivel és halálukkal jóvátették bűneiket. Bizonyosan tudják azt papjaink,hogy bünbocsánathoz bocsánatkérés és az elkövetett bűn jóvátételének szándéka is szükséges. Még Gorbacsovnak is megbocsátanánk, sót imádkoznánk lelkiüdvéért, ha kivonná csapatait hazánkból és nem törődne többet a magyar belügyek- kel. Szolgálhatunk erre bizonyitékkal is: Gorbacsov iskolatársa, barátja és húsz évig munkatársa a szovjetkommunista pártban, Fridrik Nyeznánszki, volt moszkvai vizsgálóbiró, Izraelen keresztül Nyugat-Németországba disszidált és 1985. áprilisában, mint vendég részt vett a Rabnemzetek Kongresszusán a Frankfurt melletti Bad-Homburgban. Részletesen bevallotta bűneit a jelenlévő magyar-, cseh-, szlovák-, horvát-, román-, orosz- és német emigránsok képviselői előtt. Két katolikus, két ortodox és egy református pap is jelen volt, e- zenkivül az afgán harcosok három megbízottja. Mindannyian megbocsátottunk neki. II. János Pál pápa is megbocsátott merénylőjének, Ali Agcának, de csak akkor, amikor az már a börtönben várta i- gazságos Ítéletét.miután elmondotta tettének előzményeit.Mi is megbicsátunk a- zoknak.akik ellenünk vétkeznek, de nem adhatunk előlegbe "fehér lapot" hazánk elnyomóinak, ifjúságunk félrevezetőinek, történelmünk meghamisitóinak és a még meg sem született magyar magzatok közvetett gyilkosainak. Nem kaptunk a magyar néptől semmiféle felhatalmazást ahhoz, hogy ezekkel parolázzunk, de arra sem, hogy Anyanyelvi Konferenciákra járjunk és jelenlétünkkel hátbatámad- juk az otthon évről-évre erősödő ellenállást. Nem hiszem, hogy odahaza Magyarországon sok magyar tekintené szívügyének a szovjet továrisok lelki üdvösségét. Nekünk, itt a szabad országokban, ennél fontosabb dolgaink is vannak. Talán olvassuk el Mindszenty Hercegprímásunk 1973 június 3-án az augsburgi Szent Ulrich templomban tartott beszédének u- tolsó részét; "Ha volnának köztünk naivak, akik 7.oldal gondolják, hogy hiszen megenyhült a világ, virul a határ, jó világ van már Magyarországon, azok emlékezzenek az Evangéliumra, mert meg van ott írva, hogy a farkasból soha nem lesz bárány. Persze, az ördög is szereti magát kicsinosítani. Ez a szépre festés 1972- ben hatvanmillió dollárt húzott ki a naivok zsebéből. Ezért jól meg kell gondolni, hogy támogatjuk-e bugyellárisun- kon keresztül azt, ami ugyanaz ma is, mint azelőtt... Mi vasárnap megyünk erre-arra, csak nem abba az irányba amerre történelmünk mutat, s itt külföldön is megtörténhetik, hogy sok programmból éppen az őseink által oly nagyon tisztelt szentmise marad ki. Menjünk magyar szentmisét hallgatni! Más templomokban, más népek az ő híveikért ajánlják fel a szentmisét: nagyon helyesen. Mi a magyar szentmisén a magyar szellemiségben vagyunk igazán otthon! Krónikáink szerint hét magyar került haza a lechmezei ütközetből. Ezeket gyászmagyaroknak nevezték el. Vigyázzunk, hogy valami hasonlóság ne legyen bennünk a gyászmagyarokkal." Világos beszéd ez, nem kell hozzá kommentár! Minden papnak legalább any- nyi lehetősége van ahhoz, mint nekem, hogy megszerezze magának ugyanazokat a dokumentumokat, melyeket én irattáramban őrzök, és elolvasson annyi könyvet meg újságot, mint én. Miért nem hallgatják meg a Szovjetunió megszállt területeiről érkező menekülteket, miért nem tanulmányozzák az ottani illegálisan sokszorosított folyóiratokat, miért nem keresik a világpolitika eseményeinek valódi okait? Tudniok kell, hogy a kommunista országokban létesített Egyházügyi Hivatalok tisztviselői kétféle irányban működnek: a "belügyi osztály" az állam területén tevékenykedő püspököket, papokat és hívőket káderezi, ellenőrzi és irányítja, mig a"külü- gyi osztály" az emigráció rágalmazásával és a befogadó országok püspökeinek, papjainak félrevezetésével foglalkozik. Több nyelven beszélő és iró alkalmazottaik vannak, kik "szocialista-marxista teológiát" végeztek és kitünően értenek a Szentirás szövegének hamis alkalmazásával elérhető zűrzavar-keltéshez. A szabad államok hadseregének egyoldalú leszerelését kenetteljesen "békének" nevezik, mig a gátlástalan szovjet fegyverkezés elleni védekezést "keresztényhez nem illő erőszakosságnak". Krisztus Hegyibeszédével és a gazdagokat intő példabeszédeivel a kommunizmust akarják igazolni és Jézus Urunkból valamiféle "szocialista forradalmárt" csinálni. Sok, bedolgozott "békepap" már nem veszi észre az óriási különbséget a ke
