Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-02-01 / 2. szám
AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ÖLESE December hónapban az első emlitésre- méltó újsághír az MSZMP központi Bizottságának A.-én tartott üléséről szólt a hazai sajtóban. Az erről kiadott jelentésnek akadnak érdekes részei. Az ülés első felében Kádár János számolt be a Varsói Paktum tagállamai pártvezetőinek novemberi prágai találkozájárói, majd második napirendi pontként Havasi Ferenc KB titkár referált az 1986. évi népgazdasági terv és költségvetés irányelveiről . Kádár arról beszélt, hogy Prágában Gorbacsov tájékoztatta a találkozó résztvevőit a genfi szovjet-amerikai csúcsértekezlet eredményeiről, ennek folytán - mondta Kádár - "a prágai találkozó jól szolgálta a szocialista országok külpolitikájának összehangolását." Majd hangsúlyozta, hogy a magyar kommunisták egyetértenek a szovjet állásponttal, mert az teljes mértékben megfelel a közös érdekeknek. Végül hosszasan fejtegette, hogy a Magyar Népköztársaság mindenben támogatja a szovjet békepolitikát. - (Ezekután fölmerül a kérdés: van-e szükség egyáltalán magyar külügyminisztériumra? Hiszen nyilvánvaló, hogy önálló magyar külpolitika nem létezik és a magyar külügye- ket Moszkvából irányítják. A Magyarország egy szövetségi rendszer tagja:ezt tényként el kell fogadnunk. De azt már nehezen lehet elfogadni, hogy ennek a Magyarországnak a publicistái, párttörténészei és nacsalnikjai negyven év óta szórják rágalmaikat a Horthy-Ma- gyarországra, megkérdőjelezve annak függetlenségét, melyet ők, a kommunisták adtak vissza az országnak. A háború előtti Magyarország is tartozott egy szövetségi rendszerhez - a tengelyhez - de még a háború utolsó szakaszában, a legkritikusabb időkben is több önállósággal rendelkezett külpolitikai téren, mint ma a szocialista Magyarország békében. ) Ami a KB-ülés második részét illeti, annak anyagából főképp a gazdasági mutatók ezévi alakulására vonatkozó tervek érdemelnek figyelmet. Ezek a tervek bizony nagyon szerények: az előirányzott emelkedés 1985-höz viszonyítva minden vonalon egyöntetűen 1/2, azaz fél százialék. Nem több s nem kevesebb. (Kevesebb végül is lehet, hisz* ez még csak a terv, az előirányzat.) Fél százalékkal nő majd az ipari és a mezőgazdasági termelés, a lakosság fogyasztása és egy főre eső reáljövedelme. És ennyi emelkedést kalkulálnak a fejlesztésre, épités-szerelésre is. Mindezek summázá- saként áll a nemzeti jövedelem összegé18.oldal 1986. február nek várható alakulása: ezt még fél százalékra sem merik tenni a tervben, csak C,b százalékra. Hogy a magyar népgazdaság súlyos nehézségekkel küzd, köztudott. De hogy a bajok ennyire "hosszutávuak", az már meglepő. Lássuk, hogyan magyarázza a rossz bizonyitványt a KB-ülésről kiadott hivatalos közlemény. Az elmúlt, 1985-ös évről például ilyeneket olvashatunk benne: "A népgazdaság ezévi fejlődése elmarad a terv céljaitól, a termelés és a nemzeti jövedelem növekedése kisebb az előirányzatnál. Ebben szerepet játszik, hogy a gazdálkodás és az irányitás nem javult kellő mértékben (mióta próbálják megjavítani?!...), a külkereskedelmi á- ruforgalom aktivuma pedig kisebb a tervezettnél." A jelentés további részéből kiderül, hogy 1/ az építőipar elmaradt a tervével, 2/ a mezőgazdasági termelés nem teljesítette az előirányzatot, sem zöldségből, sem gyümölcsből, sem szőlőből nem termett elég. 3/ Az állatte-- nyésztés teljesítése kisebb volt a számítottnál, és b/ nem sikerült csökkenteni az energia- és anyagfelhasználást. Máskülönben minden vonalon rendben mentek a dolgok és a kommunista gazdálkodási módszerek újra bebizonyították felsőbbrendűségüket .. .A lemaradásokra magyarázat a szokásosnál hidegebb tél és az export csökkenése. Ami az áruellátást illeti, a helyzet ott sem jobb: az é- lelmiszerellátás ugyan kiegyensúlyozott volt és az épitőanyagellátás is javult, tüzelőanyagokból és tartós ipari fogyasztási cikkekből azonban a kínálat nem volt kielégítő. S hogy mik voltak az okok, arra következtethetünk abból, milyen uj feladatokat tűz a népgazdaság elé a KB-ülés: elsősorban meg kell szüntetni a munkafegyelem lazaságait - olvassuk a jelentésben -, munkaszervezéssel és szemléletformálással (?) biztosítani kell az időalap teljes kihasználását, a pártszervezetek politikai munkájával pedig azt kell elérni főleg, hogy "a dolgozók támogassák a párt céljainak valóraváltását". Meglepő követelmények, hiszen eddig azt hittük, hogy a szocialista öntudattól fütött magyar dolgozók szemlélete egyezik a párt szemléletével és ennek- folytán lelkesen támogatják a párt célkitűzéseit. Most pedig azt kell olvasnunk, hogy a szemléleten javitani kell, de agitációra van szükség ahhoz is,hogy a dolgozók felsorakozzanak a párt mögé. Ha ezt ma, a kommunizmus negyedik évtizedének végén próbálják elérni - hogy igy fokozzák a termelést -, akkor ott valami baj van a nép és a rendszer viszonyával. Amin változtatni szép szavakkal és Ígéretekkel már aligha lehet. FMH Amerikai Magyar Értesítő
