Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-12-01 / 12. szám
1986. december Amerikai Magyar Értesítő 23.oldal A njosoly országa — TEMPLOMI BAZÁR Szeretek ezekre a bazárokra elmenni, mert szeretem a légkört, amelyben túlárad a szeretet, a jóság, az egymás megbecsülése és a segíteni akarás. Feleségemet is mindig örömmel látom a "kongregációs lányok" asztalánál árulni a sok hasznos motyót. Néha még veszek is valamit, aminek örülni tudok. Legutóbb például egy gyönyörű kis bronz feszületet találtam, ami azóta a hálószobám legszebb dísze. De vettem én már ott olyasmit is, ami nem volt ilyen maradandó érték, csak a jó szándék, na meg egy kis "friendly persuasion" vitt rá, hogy megvegyem. Két jókora fej zöld kelkáposztáról van szó, és ez a vásárlásom a három évvel ezelőtti bazárban történt. Ez úgy volt, hogy nagyjából már hazafelé készültem, de még egy kicsit csellengtem az asztalok között, mert feleségem, aki akkor is árusított, folyton biztatott hogy: "...vegyél már valamit!" Nézelődés közben belebotlottam régi barátomba, 0. atyába. 6 is rögtön azt kérdezte: "...na, találtál már valamit?" Úgy éreztem magam, mint kisdiák koromban, amikor a latin tanárom rajtakapott, hogy már megint nem tanultam meg az aznapi "memoriter"-t. -"Nem... nem'találtam még semmit atyám, de...de éppen nézegetek!" - nyögdécseltem. Akkor éppen a zöldséges asztal közelében voltunk, amikor hirtelen karonfo- gott és odavitt az asztalhoz, amin szebbnél szebb répacsomagok, kalarábék, karfiolok, céklák és két hatalmas fej kelkáposzta várták a jótékony vevőt. Egy kedves arcú nővér állt az asztal mögött, és mosolyogva kérdezte: -"0. a- tya, talán vevőt tetszik hozni nekünk?"- Az atya rám mutatott és az ő közismert, kedves-huncut mosolyával mondta:- "Igen,ez a fiatalember (akkor én már elmúltam hetven) éppen most mondja nekem, hogy nézeget valami után. Mit tudna neki ajánlani, sister?" - Én kissé hökkenten hallgattam mindezt, és csak akkor kezdtem magamhoz térni, mikor már a két óriás kelkáposztát szorítottam a keblemhez, úgy is, mint kitűnő, alkalmi vételt. Arra már nem került sor, hogy meggyónjam az atyának, hogy én csak a savanyu káposztát szoktam enni székely- gulyásnak, de ezt a fajtát sosem csinálja nejem, mert tudja, hogy ezt enyhén szólva nem szeretem. Ezért majdnem betegre kacagta magát, mikor meglátott a káposztákkal. De hát mit volt mit tenni, hazavittük az istanadtákat, ő megfőzte, és megettem, és semmi bajom nem lett tőle. Kicsit talán még Ízlett is, és kicsit talán még szégyellem is, hogy magamban profánul "szent káposztának" neveztem el a jámbor jószágot. Azóta nem kértem meg a párom, hogy újra csináljon kelkáposztát, de azt is elhatároztam, hogy ha legközelebb 0. atyát megint a zöldséges asztal körül látom a bazáron, át fogok menni a terem másik oldalára - "nézelődni". Mert remélem, hogy az önvédelmet még az égben sem büntetik. /Magyar Élet/ H. L. • - Kropacsek, maga az utóbbi időben a munkaidő felét átalussza'- így igaz, főnök ur. Ilyenkor a huszórás munkahétről álmodom! • - Szokott álmában beszélni? - kérdi az orvos a párttitkárt.- Nem doktor ur, én akkor beszélek, amikor mások alszanak.- Hogy-hogy?- Párttitkár vagyok... • Sign in school hallway: Free Monday through Friday: KNOWLEDGE. Bring your own container. • Sergeant to recruit: "Have you completed high school?" "Yes sir," he replied. "I also graduated cum laude from college and have completed three years toward my doctorate." The sergeant nodded, reached for a rubber stamp and slapped it on the questionnaire. It consisted of one word: "LITERATE" .
