Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-12-01 / 12. szám
/ Amerikai Magyar Értesítő 7.oldal 1986. december szocialista országban sem láttak, ügy látszik, talpnyalásban, szervilizmus- ban és a "nagy testvérhez" való törlesz- kedésben^verhetetlenek vagyunk, mi magyarok. És ez Kádár bűne. A gyerekeket a szovjet pionírokhoz hasonló úttörőmozgalomban nevelik, majd ösztöndijakkal látják el őket, hogy e- gyetemi tanulmányaikat szovjet földön végezzék. Ahonnét legtöbbjük orosz feleséggel tér haza, átitatva szovjet kultúrával. Valamirevaló vezető állásba csak olyan kerülhet, aki legalább egy továbbképző tanfolyamot elvégzett a Szovjetunióban, a moszkvai Vörös Akadémiáról származó "Vörös Diploma" pedig a karrier biztos záloga. Az ifjúság nevelése a katonaságnál folytatódik, ahol minden elméleti anyag legfontosabbika a marxi-lenini ideológia, melyet a politikai tisztek - politrukok - vernek vasszigorral az újoncok fejébe. A példakép a "legyőzhetetlen" Vörös Hadsereg és a katonai tudományokat orosz minta alapján oktatják. Ez sem lenne kötelező a rendszer számára - ilyen mértékben. Az eloroszitás körültekintően folyik a sportban, kultúrában, a művészetek minden ágában, irodalomban és a képzőművészetben. Orosz alkotások magasztalásával van tele a sajtó, orosz szerzők darabjait játszák a szinházak s orosz filmek mennek a mozikban. (Igaz jórészt kongó nézőtér előtt...) A hirközlő szervek a TASzSz-iroda hireiből élnek és a Pravda kommentárjaira támaszkodnak, a rádió és a televizió gyakran sugároz szovjet műsort, egyes újságok hangja pedig néha é- melyitő: akadnak cikkek, melyek a Rákosi- korszak ömlengéseire emlékeztetnek. De nemcsak az olyan lapokban, magazinokban, amiket magyar nyelven a Szovjetunóéban, a Szovjet-Magyar Baráti Társaság közreműködésével szerkesztenek (van ilyen az újságárusoknál szépszámmal!), hanem máshol is. A Szovjet Kultúra Háza a főváros kellős-közepén, a Kossuth Lajos- és a Sem- melweis-utca sarkán pöffeszkedik és egymást érik Magyarországon az orosz kulturális rendezvények: kiállitások, zenekarok, előadóművészek és egész szinházak látogatnak el rendszeresen a nagyobb városokba, hogy a szakszervezet által potyajegyekkel verbuvált közönség előtt szerepeljenek. Ilyenkor az újságok oldalas beszámolókban dicsérik a produkciókat, mint például az legutóbb történt: novemberben a szovjet kultúra hónapját tartották Budapesten, melynek keretében a moszkvai opera balettkarának és a le- ningrádi Gorkij Drámai Nagyszínház társulatának vendégjátékában, meg szovjet filmfesztiválban gyönyörködhetett a magyar közönség. A "magyar" lapok nem győzték tullihegni egymást a csodálattól. Külön meg kell emliteni a szovjet és a magyar írószövetségek közti szoros e- gyüttmüködést, mely a munkaprogrammok összehangolásában és sűrű közös konfe- renciázásokban nyilvánul meg. Ezek ered- ményeképen a magyar könyvkiadásban mindig elsőbbséget élveznek a szovjet irók és az orosz klasszikusok, az oroszból forditott ideológiai müvekről, szak- és tankönyvekről nem is szólva. Az oroszo- sitás szőrös lólába mindenütt kilóg és vájjon ki felelős mindezért, ha nem Kádár, aki eltűri, sőt támogatja az otromba propagandát. És ez a rendszer, melynek szószólói "az egyház és állam megegyezéséről" és szabad vallásgyakorlatról beszélnek, a legraffináltabb eszközökkel és körmönfont ravaszsággal gátolja a keresztény egyházak - elsősorban a katolikus egyház - működését, a gyermekek hitoktatását és az ünnepek megülését. Az egyházi ünnepek helyébe szovjet vonatkozású "ünnepek" - április É.f november 7. stb. - léptek, azonkívül március 15. és október 6. helyett olyan évfordulókról emlékeznek meg az iskolákban, mint az első proletár diktatúra születése és a Vörös Hadsereg megalakítása. Azt már fölösleges is megemlíteni, hogy a magyar tudomány és technika, műszaki képzés és fejlesztés szovjet jár- szalagon fut. A Magyar Tudományos Akadémia szovjet tudósokat hiv meg tagjaiul s a Szovjetunióban kiképzett mérnökök szovjet "segítséggel", szovjet tapasztalatok nyomán épitik a Paksi Atomerőmüvet, a budapesti metrót, a lakótelepeket, a gyárakat és az olajvezetékeket. Az ország energia- és nyersanyagellátása csak a Szovjetunió jóindulatától függ.A termelés elsősorban a KGST igényeihez kénytelen igazodni, a moszkvai KGST-köz- pontban hozott döntések alapján. A szovjet sémáktól való eltéréshez némi szabad kezet csak a közgazdászok és a mezőgazdászok kaptak, a belsőgazdaságszervezésben, illetve a kistermelők támogatásában. De csupán azért, mert ezáltal javult az ország gazdasági stabilitása, ami Moszkva érdekeit szolgálja. Ez Kádár bünlajstroma mindarról,amit az ország és a nép érdekei ellen cselekszik. De a vádirat ezzel nem teljes: hát ra van még mindaz, amit tehetne, de nem tesz. Noha módjában állna. És ezek talán még az eddigieknél is nagyobb suly- lyal esnek a latba a Kádár-legenda megcáfolására, mert a nemzet életérdekeit és fizikai létét, fennmaradását érintik. Amikhez képest a lélekrombolás, a lélek- mérgezés, meg az eloroszitás is csak bocsánatos bűnök. Kádár leirta az elszakított területeken élő magyarságot és egyetlen szava
