Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11. szám
1986. november — A njosoly országa — A "KRISZTUSARCU FELSZABADÍTÓK" /Egy társutas politikus naplójából./ Hetek óta hire járt annak is, már "osztják a földet". Azt csak suttogták, hogy Vésztőn külön megalakult a "magyar királyi köztársaság" és valahol a Tisza mellett a párttitkár "demokratikusan" adja össze a fiatal párokat. (Később minden igaznak bizonyult.) Mégis olyan volt a látszat, nem a revolució, hanem áz evolúció szabályai érvényesülnek. Ezzel e- gyütt cseppfolyós volt minden... 19^5. március végét irtuk, s mindenki készült Budapestre. A hónap utolsó napjaiban végre elindult a különvonat Debrecenből Budapestre. Mennyi bizakodás, remény, nemes szándék sűrűsödött bennem és bennünk. így indultunk Budapestre abban a hitben, velünk van a többség és újra épitjük az uj Mohácsot megért országot. Földet kívántunk osztani a földmunkások százezreinek, a mezőgazdasági cselédeknek. Ugyanakkor szándékunkban volt kiegészíteni a törpe és kisbirtokosok már meglévő földjeit. Nemcsak a megálmodott széleskörű földreformban biztunk, hanem hogy a föld a kisemberek magántulajdona lesz. Úgy érkeztünk Budapestre, hogy megálmodott terveinket, Ígéreteinket beváltjuk. A pártok lapokat indítottak. Szegeden a "Délmagyarország", Debrecenben a "Néplap", s Budapesten "Szabadság" címmel jelentek meg a koalíció lapjai. A budapesti "Szabadság" lapot Darvas József, Losonczy Géza és Zilahy Lajos szerkesztette. Az utóbbi első cikke arról szólt, hogy érte egy napsütéses, havas reggelen a "felszabadítás". Kuksolt egy sötét pince mélyén hetekig, amikor feltárult a pinceajtó és keretében, fényben, napsütésben állt az első szovjet katona. Arcát szökés szakái borította. Ahogy a fény megvilágította, az írónak úgy tűnt, mintha a Megváltó Krisztus arcát látná. A lap megjelenése után sikerült lejutnia Debrecenbe, s hozott magával 100 drb. újságot is. Zilahy mindig elegánsan öltözött és sikerült még ez alkalommal is bundában, nyakában sállal leutaznia. Aztán két napra rá történt, alkonyodott a debreceni Szent-Anna utcában, amikor két katona megállította Zilahyt. De inkább úgy mondhatnám, hogy nekiugrottak. Zilahy bundája még be sem volt gombolva. így aztán az egyik katona a sál egyik, a másik a sál másik végét kapta el és húzta. A < baj az volt, hogy Zilahy Lajos nyaka a hurokban maradt. Javában fulladozott, amikor a katonáknak sikerült egymás kö23.oldal zött elintézni a színes sál sorsát, egyiké lett a bunda, másiké a sál. Pár napra rá abban a házban, ahol Zilahy lakott, levelet találtak az ajtó. alatt. Tartalma ennyiből állt: "Tisztelt író Ur! Krisz- tusarcu volt?" (A levélhez mellékelték a "Szabadság"-ban megjelent cikkét.) Futó Dezső, okleveles főszakács és képviselő XIV. Kelemen pápa, a jezsuita rend feloszlatója gyakorta és szenvedélyesen szippantgatta a tubákot. Egyik bíborosával tárgyalva, szokása szerint elővette arany szelencéjét, s megkínálta a nemes dohányporral a főpapot. A könnyű erkölcseiről hirhedett kardinális azonban ájtatos mozdulattal elhárította a kínálást.- Szentséges atyám - mondotta -, köszönöm a megtiszteltetést, de a tubáko- lás bűnét nem gyakorlom.- Bíboros uram - vágott vissza gúnyosan a pápa -, ha a tubákolás bűn lenne, akkor eminenciád alighanem erre a bűnre is hamarosan rákapna. *- Vannak gyermekei uram?- Igen, tizenkettő.- Te jó Isten! Nem szűk a lakás eny- nyi gyereknek?- Nem, mert mindegyik a saját anyjánál lakik! *- Hol marad ennyi ideig? Már öt perce csengetek magának.- Bocsásson meg lordságod, nem hallottam.- Akkor miért nem szólt, hogy nem hallja? Amerikai Magyar Értesítő
