Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-02-01 / 2. szám
ERTESITO Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron Ära: 1.25 USA dollár J Amerikai Magyar g ff HUNGARIAN MONTHLY Baltimore, 1986. február XXII. évf. 2. szám FAZAKAS FERENC: A f 1 . 1 #/ • t f • 1 f/ I . n • múlt bűnei, j óvóink kisert01 Dzsida Jenő, a fiatalon elhunyt nagy erdélyi költő (kortársam) egyik müforditásában az élet elmúlásának ez a remek leirása található: "A tegnapokkal fogy az élet, a holnapokkal egyre nő..."Nem találhattam volna jobb bevezetést egy újságcikkre, mellyel egy év kezdetén a lehetőségeket mérlegeljük. Az emberiség mintha nemcsak a minden társadalom alapját képező tiszta erkölcs létezését és szükségességét tagadná, hanem az ésszerűség legelemibb követelményeit is felrúgva rohan a vesztébe, s nem lehet az ütemet még csökkenteni sem. Itt most nem a vörös medvével való összetűzésre gondolok, mert ha valami égi csoda folytán a diktatórikus uralmak eltűnnének, a szabad világ erkölcsi rothadása talán még fokozottabban folytatódna. Itt a 2000 éves keresztény kultúra és az arra felépített civilizáció lehetőségeivel létrehozható szinte meseszerü vagy paradicsomi boldogság helyett az emberi méltóság teljes lábbaltiprása, a természeti törvények merész felrúgása s a tizparancsolat két kőtáblájának eltemetése napról napra csak erősödik.Hogy a fiatalság ebben az erkölcsi nihilizmusban vergődik,az nem meglepő azoknak,akik tudják, hogy évtizedek óta olyanok irányítják az ifjúság elnevelését,akik gyűlölik az alkotásra képes embert: de mit szóljunk azokról,akiket még megtanítottak arra,hogy "minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs",de ezt nem adták tovább a következő generációnak,hanem maguk is felvették annak minden kificamodását, s úsznak az árral.-IgaFÖLDERENG EGY IBOLYA Még meztelenül dideregnek a fák, s az ágak között a tört fészkek, árvák. A tavasz ecsetje néha húzogat csak a nyálkás dombokra vonásokat. Halovány nap tekint be az ablakon, hideg és sápadt, mint arcmása: a hold. Az árnyak délben is összefogódznak, a rigók nem fütyülnek a rigóknak, az útra csendesen hóié szivárog, és a kert vizét l'ölissza az árok, de morc partján íöldereng egy ibolya, b táncol, mintha anyám kertjében volna. '~~e V EGY EV Langy szellő jár a kopasz, dermedt fák közt, A dombhajlatban nyil a hóvirág. Erdő és mező színes zöld ruhát ölt, Mily szép is ez a tavaszi világ! A nap sugarától életre kelve, Kalásztengerré válik a határ, Pendülő kaszák zenéje hallik, s Áldását osztva ránk ragyog a nyár. Majd sárgán hullik a levél a fákról, A levegőben varjú kergetőz, Hideg szél rázza meg a kopasz fákat, S a szürke tájra ráborul az ősz. Egyre zordabbak a hosszú éjek. Reggelenként már minden csupa dér. Álomba szenderül a természet, S fehér lepellel vonja be a tél. Komárom, 1939 Radnóthy Károly
