Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1986-09-01 / 9. szám

10.oldal Amerikai Magyar Értesítő' 1986. szeptember Avagy az illető már égrengető ered­ményeket ért el, de mint megért buzaka- lász földre konyitva fejét, nem vettük észre? Talán valami tévedés van a do­logban, mert a hazacsalogató újság is megfeledkezett arról "az egymással ver­sengő társadalmi szerepjátszásról", a- mihez most a magyar életért mozgalom é- letrehivói saját maguk is csatlakoztak? Apropos, a kollaboránsok ugyebár nem "versengenek", mert ők megtalálták "a magyar jövő kulcsát." Vájjon nem él-e "többszörös lelki­válságban" az egész világ, az USA tár­sadalma és maga a katolikus egyház: is, amelyet nem a hivek, hanem a papok és apácák hagynak el ezerszámra? Miért kell ezt a világjelenséget úgy beállí­tani, mintha csak a magyar emigrációt emésztené? Mire való ez a rosszindula­tú célzás? A "külföldi", tehát nyilván az utód­államok magyarságához is szóló "üzenet" akaratlanul is az otthoni rabszolgahaj­csárok nyelvezetére, bomlasztási kísér­leteire emlékeztet. Negyvenéves eredmé- myeinket "kiábránd it ónak" mond ja az "ü~ zenet" sötéten látó aláirója, aki indu­latosan ostorozza az emigrációt, de vi­rágnyelven fejezi ki magát, ha a kommu­nistákra céloz, amely szó egyébként ta­bu előtte: pl. "felelős hivatalos szer­vek"-nek becézi a szovjet szuronyokkal létesített és fenntartott párt diktatúra irodáit. "Szétforgácsolódással" is vá­dolja az emigrációt, amihez most ő is hozzájárul újabb "kis csoport öncélú harcterére különülve", ahelyett, hogy a már meglévőket támogatná, mert"a ma­gyar jövő szolgálatának közös célkitű­zését" előtte már sokan és jóval értel­mesebben fogalmazták meg! Nem titok, hogy az ellenmondások is a kommunisták kedvenc fogásai közé tartoznak. Az ellenmondások mellett tévedések­től is hemzseg az állítólag öt évvel ezelőtt elindult, de eleddig teljesen eredménytelen mozgalom "üzenete". Ha pedig oly"kiábrándító" a keresz­tény nemzeti emigráció, miért nem pró­bálják meg belülről megjavítani "a po­litikai és társadalmi felfogás árnya­lati ellentétei fölé emelkedve"? Ha az­tán az emigráció egységét is hiányol­ják, miért bomlasztják tovább kétes csodaszer kínálásával? Újból csak a ha­zafelé kacsingatók elkopott lemezét hall­juk: lekicsinyelni, nevetségessé tenni az emigráció eddigi működését, hogy ér­demeket szerezzenek a rabtartók előtt vagy rossz hirek keltésével ártsanak a magyarságnak. Még ez a sötét áskálódás is megfér az amerikai demokráciával, de magyar szempontból súlyos türelmetlen­séget árul el, ami ártalmas, sőt vesze­delmes. Az emigrációval szembeni elfogultság nem kevésbbé feltűnő. Amig a bolsevis­ták hazai rémuralmát "politikai rend­szerként" emlegetve árva szóval sem i- téli el, addig féligazságokkal, sőt va­lótlanságokkal igyekszik rontani az e- migráció hitelét. 6 is a "politikai rendszer" bírálatának tilalmát hirdeti, mert most ez a divat, tehát hajrá, min­denki balra át! Fölöttéb gyanús az, aki kizárólag a magyar nemzet nyolcadik tür- zsét képező szabadvilági magyarságot, illetve önerejéből alkotott politikai és kultúrintézményeit kifogásolja, de soha a pánszláv bolsevizmust vagy annak ha­zai uszály hordozóit nem vonja felelőség­re . Elkerülhette volna a részrehajlásnak még a látszatát is, ha vizsgálódását a kommunisták magyarmentési kísérleteinek hiányára is kiterjesztette volna. Két­féle mércéjére vall, hogy amig a világ- bolsevizmus hazai szekértolóival szem­ben kezes bárányként viselkedik, addig a kommonustaellenes emigrációt ellenfél­ként kezeli. Vájjon "szélmalomharc" az önrendel­kezési jog követelése a jaltai és hel­sinki egyezmény értelmében? Ha valaki szivén viseli a magyar nemzet sorsát, hogyan állíthatja, hogy fölösleges,sőt káros az érvényes nemzetközi egyezmé­nyek végrehajtását követelni. Különben is mi lenne a "szélmalomharc" megfele­lője? Ugyanis az általa ajánlott haza­dolgozó politika a kommunista rendszer függvényévé tenné az emigrációt. Mivel a kommunisták nem engednek és hazugság­ból élnek, a velük egyezkedőkre illik igazán a "szélmalomharc" minősítése. A káposztát (vagyis a magyar szabadságot) nem lehet a vörös kecskére bizni.Ide kí­vánkozik Kucsera élvtárs, "akinek szá­mára a hazugság, nem hazugság, a gyil­kosság nem gyilkosság, a jog nem jog, az ember nem ember..." Ilyen pártapará- tust szolgálnak ki az emigráció hidé- pitői. Hamis próféták már gyakran átejtet­ték, becsapták az adakozókat, ne tit­koljuk el tehát az uj "mozgalom" mö­gött álló dollár-gyüjtögetőket. Hadd tudja meg mindenki, hogy kicsodák azok az "önzetlen külföldre szakadt honfi­társaink" , akik újabb kis csoportosu­lás létrehozásával tesznek tanúságot a szétforgácsolódás mellett és adományok gyűjtésével tanúsítják csodaszerük új­szerűségét. Ha a számos meglévő mellett újabb "közös kaptárba hordjuk a mézet", tudni akarjuk, kik a dolgozók, nehogy heréket tápláljunk. A közéleti munkavál­lalás nem jogcim a szerénykedésre, vi­szont elemi kötelességként Írja elő a közpénzzel sáfárkodók kilétének felfe­dését. A hangzatos angol név egymagában

Next

/
Thumbnails
Contents