Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-01 / 9. szám
2.oldal Amerikai Magyar Értesítő HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore. MD 21227-0416 U.S.A. Telefont (301) 2A2-5333 Szerkeszti! Soós József Fomunkatárst Stirling György Évi előfizetési dijs 13 US-dollár Nyugdíjból élőknek: 11 US-dollár Külföldre: lk US-dollár A lapban megjelent Írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét .Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.A szükséges javítás jogát fenntartjuk. rését, még az Egyesült Államok részéről is. Mely nemcsak elismerte 56 után Kádárék legalitását, de azóta diplomáciai gesztusokkal - Szentkorona visszaadás - ■ és gazdasági segítséggel - Világbank tagság, legnagyobb vámkedvezmény juttatása - még támogatja is a kommunistákat és hozzájárul létfenntartásukhoz. Azon erősen vitatható értékű amerikai filozófia alapján, hogy a jóviszony és gazdasági behatolás előbb-utóbb politikai szinten is célra vezet. Mi azokat a honfitársainkat, akik nem a hatalom képviselőiként, vagy megbizot- taiként jöhnek közénk, szívesen fogadjuk, vendégül látjuk, ahogy illik és fórumot is biztosítunk számukra,ahol elmondhatják mondanivaló jukat .Nyilván olyasmit is,amit otthon nem mondhatnák el. Ami számunkra uj.Mert ha csak azt hallanók tőlük,ami az otthoni újságokban is olvasható,kár is fáradniok. Ez amúgy is attól fosztaná meg őket, ami szemünkben őket becsessé teszi:a hitelüktől. Szavaiknak nem lehet hitele,ha ugyanazt mondanák, ami a hazai lapokban is áll.Hiszen ezesetben semmi sem tarthatná tőlük távol a gyanút,hogy a hazai hivatalosok küldték őket és azok gondolatait sugá- zák felénk.Ha saját szavaikat, saját független gondolataikat mondják el nekünk, hálásan vesszük és a bizalmukat bizalommal viszonozzuk. Ha nem a hazai szólamokat szajkózzák, azt mondhatnak amit a- karnak. Senki sem korlátozza őket ebben. De minket sem korlátozhatnak abban, hogy miképp értelmezzük, miként magyarázzuk szavaikat. Az egyesség csakis kétoldalú lehet. A kétoldalú egyességhez: az is hozzátartozik, hogy kölcsönösen igyekezzünk megérteni egymást. Mi őket, ők minket. Mi sokmindent elfogadunk, azt is, ha néha virágnyelven kell beszélniök és mértéktartóan kell bánniok a kritikával, hiszen ők haza akarnak menni. Mi megértjük helyzetüket és ha néha nem is szivünk szerint való, hogy nekik a hatalom felé még itt, szabad földön is engedményeket kell tenniök és ha bírálataik alá is támasztják a mi álláspontunkat, szavaikból sokszor kiérződik: nem mindent utasítanak el, ami otthon történik. Hogy ebben mennyi a tetetés és mennyi az igazi vélemény, azt aligha lehet eldönteni,csak találgatni. És ha értelmünkkel el is fogadhatjuk ezt a magatartást, érzelmileg ellenkezünk vele. Az emigrációs állapot erősen érzelmi töltésű: senki sem veheti tőlünk zokon, ha érzelmeink néha fölülkerekednek bennünk és azok alapján minősítünk. Ezt már olyan nagy emigráns is megállapította - és ő sem volt eza- lól kivétel -, mint pld. Thomas Mann. * Mi megértjük őket, keressük velük a közös gondolatokat, keressük bennük, a- mire - magyar mivoltunkból következően - egyformán reagálunk. Ennek ellenében viszont elvárjuk tőlük, hogy próbáljanak megérteni bennünket. Megérteni, hogy mit jelent emigránsnak lenni, milyen kötelezettségeket ró ránk ez az állapot? E- gyik-másikuknál meg is csillant ennek a megértésnek halvány szikrája, de járt nálunk legutóbb egy eléggé ismert otthoni iró - bizonyos Csurka István -, aki nem sok jelét adta annak, hogy valameny- nyire is megérti az emigráció lélektanát Ezt elárulta már_ideérkezése előtt is - gondolok itt az Élet és Irodalom hasábjain közzétett nyilatkozatára, melyben tiltakozik az ellen, hogy a Nemzetőr átvette és utánnyomta egyik otthoni előadásának szövegét. Ebben a nyilatkozatban nemcsak vélt szerzői jogainak megsértéséről beszél, hanem egyenesen kioktatja az emigrációt imigyen: "Az illeték télén közléstől belső dolgaink, vitáink nélkülözhetetlen autonómiájának védelmében is kénytelen vagyok elhatárolni magam." Aztán egy dodonai értelmű mondat, amit nyilván csak Csurka ért: "Aki önké- nyeskedik, az kirekeszti magát a nemzettudat kölcsönhatásokra épülő organizmusából." Kölcsönhatás? Micsoda kölcsönhatás? Hiszen egy mondattal előbb éppen azt fejti ki ez a Csurka-gyerek, hogy a Nemzetőr - vagy bármelyik határon túli, szabadföldi magyar újság - nem lehet alkalmas hazai iró gondolatainak fölerősi- tésére. Azaz: legyünk szívesek nem beleszólni az ő dolgaikba, belső ügyeikbe, mert azokhoz nekünk semmi közünk. Coki! Vagy ha úgy tetszik: kuss! * Amikor pár hónappal ezelőtt ezeket olvastam, majd személyesen is meghallgattam az öreg Csurkáék csemetéjét,hogy szóban is megkapjam tőle a kioktatást: szavait idézni vagy átvenni - szerzői jogainak védelmében - tilos (csak pénzt küldhet az emigráció és meghívó levele1986. szeptember
