Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-07-01 / 7-8. szám
1986. jul.- aug. Amerikai Magyar Értesítő 19.oldal Mosoly — HUMOR — Vidámság Mit üzent a Pápa a lengyeleknek? Hogy búzát is vessenek, necsak keresztet. És mit üzent a Pápa a magyaroknak? Hogy keresztet vethetnek a búzájukra. —000— Miért mentek az oroszok Afganisztánba? Mert rossz Iránba mentek. Hogy szeretik az oroszok az afgánokat? ??? Határtalanul! És hogy szeretik az afgánok az oroszokat? ??? Megszálottan! —ooo— öreg zsidó sétálgat a moszkvai utcán s közben héberül tanul. Mögéje lopakodik egy KGB-s, hallgatja, majd hirtelen rádörren az öregre. — Maga héberül tanul! Tehát el akarja hagyni hazáját és Izraelbe akar menni! — Én? Dehogy is! Hiszen már öreg ember vagyok. — Akkor miért tanul héberül? — Hát, tudja az elvtárs, arra gondoltam ha meghalok, megyek a paradicsomba s ott szükségem lesz a héber nyelvre. — S ha a pokolba jut? — Ó, oroszul perfekt tudok. —000— A Szovjetben bizonyos aggodalmak vannak a magyarság magatartása körül. Ezért egy szakértőt küldenek ki Törökországba, aki megkérdezte az egyik neves török történészt: mi a titka annak, hogy a törökök 150 évig tudtak Magyarországon megmaradni? A válasz ez volt: Mi nem tettük a mohácsi vészt magyar nemzeti ünneppé. Nem vezettük be török nyelv kötelező tanítását az iskolákban. — Soha nem hangoztattuk azt, hogy ideiglenesen vagyunk Magyarországon. —000— Amerikában a gyárak az igazgatóké, az autók meg a munkásoké. Oroszországban a gyárak a munkásoké, de az autók az igazgatóké. —ooo— Mi a különbség a jégeső és a szovjet mezőgazdasági program között? Semmi. Mind a kettő káros. —ooo— Milyen képzetek támadnak benned, ha ezt a szót hallod, kommunista párt? — kérdezi a tanító a kis Jancsikától. A gyerek a következőket válaszolja: Egy méter hatvan centi. Hülyeségeket beszélsz te gyerek, honnan veszed ezt? — Onnan, hogy a papám I méter 80 centi magas és minden este ála alá teszi a kezét és azt mondja: Idáig vagyok már az egész párttal. —ooo— A gyüjtőfogház fölszintjén sorakoztatják a rabokat. Az igazgató harsány hangon kihirdeti: Idefigyeljenek! Ma délután jön közénk Kádár elvtárs. — A hátsó sorból egy öblös hang megszólal: Na végre! És ki lesz az új párttitkár? Brezsnyev Luxemburgban jár ... A miniszterelnök bemutatja neki a kabinet tagjait. Mikor a honvédelmi miniszterhez ér, Brezsnyev elneveti magát. — Bocsásson meg, de miért kell ilyen kis országnak honvédelmi miniszter? — A miniszter- elnök fagyosan felel. — Nem volt szép magáról az a megjegyzés. Én sem nevettem Moszkvában, amikor bemutatta nekem az igazságügy-miniszterét. —ooo— Egy magyar tudóst, aki be van börtönözve, felszólítják, ha a három legnagyobb problémára tud okos tanácsot adni, megkegyelmeznek neki: I. A lakáshiány. 2. Az élelemhiány. 3. Az emberek ne járjanak templomba. — A tudós az első kérdésre azt javasolja: Nyissák ki a nyugati határt, akkor lesz lakás bőségesen. A másodikra: Zárják le a keleti határt, akkor lesz elegendő élelem. Á harmadikra pedig ezt válaszolta: A templomokból rakják ki a szenteket és az oltárt, helyettük tegyék be Gorbacsov és a többi szovjet nagyság képeit . . . Akkor senki sem fog templomba menni. SÓ BERNÁT: ausztráliai magyarság TALÁLKOZÁS KÓRKÉP — Szín: a londoni repülőtér indulási csarnoka. Idő: ma. Szereplők: két utas. — Maga is magyar? — Honnan tudja? — Láttam mikor betolakodott a sor elejére. — Na hallja! Csak nem engedem elém ezt a sok málész.ájú angolt? — Mondja, hova utazik? — New Yorkba. — És honnan jön? — Pestről. — Milyen érdekes ez . . . — Mi van ebben érdekes? — Én New Yorkból jövök, és Pestre megyek. — Hát, jól széjjel szóródtunk. — Az igaz. — Gyakran jár haza? — Minden évben három hónapot töltök otthon. — No, akkor már magát nem igen tudják ott eladni. — Azt elhiszem. — Na, és hogy tetszik? ~ — Uram! Mit mondjak? L.e a kalappal . . . — Hát, meg kell hagyni. Vannak változások . . . — Na, csak ne szerénykedjen. Ami ma ott történik, azt csak bámulni lehet. — No, azért vannak hibák is . . . — Hibák? Na és hol nincsennek? New Yorkban is vannak hibák . . . — Nekem mondja? — Miért? Már járt New Yorkban? — Néhányszor . . . — Most mennyi időre megy? — Három hónapra. — Látja? Ez az amit az előbb mondtam. Ezt csak bámulni lehet. — Mit tud úgy bámulni? — Ezt a fejlődést uram. Mostmár maguk előtt is megnyilt a világ. Oda utaznak ahova akarnak . . . — Álljon meg a menet. Maga el van tájolódva Mester! — Miért? — Hát hogy a francba ne utazhatnék ahova akarok. Hiszen én is new yorki vagyok. Csak én minden évben Pesten töltök kilenc hónapot és hármat otthon . . .
