Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-06-01 / 6. szám

talán a jóindulat is - megvolt, de Európa ismerete, a képességek már hiányoztak.

1985. június Amerikai Magyar Értesítő____________________3. oldal

^Mindkét konferencia alaphangját a szlávok iránti teljes bizalom és a szláv érdekek tiszteletben tartása, sőt kiszolgálása adta meg. Noha mindkét amerikai elnöknek illett volna annyi történelmi ismerettel rendelkeznie, hogy tudja: a szlávok idegenek Európától és a pánszláv törekvések a cárok óta mindig ugyanazok voltak: túljutni a Visztulán, bekerülni Közép-Európa szivébe és onnét folytatni a hóditást, melynek célja - ideológiáktól és rendszerektől függetlenül - minél nagyobb gyarmati területek megszerzése volt. Wilson Csehszlovákia és Jugoszlávia létrehozásával egyengette a szlávok útját (és nem rajta múlott, hogy nem sikerült a két szláv kisantant állam terve,és nem tudtak egymás között összekötő korridort létesiteni Burgen- landon keresztül,amivel Magyarország végképp elszigetölődött volna Nyugattól), Roosevelt pedig a "Józsi bácsi"-hoz fűződő barátsága zálogául szabadította Európára a szláv áradatot.

Az alapvető hiba az volt mindkét világháborúnál, hogy a háborút közbelépésével eldöntő Egyesült Államok egyik e- setben sem tüzütt ki más célt maga elé, mint a nyugati hatalmak - Anglia és Franciaország - megmentését, és a fegyveres küzdelem győztes befejezését.^ Mindkét elnök azzal akart népszerűséget szerezni hazájában, hogy "a fiukat" a fegyverek elnémulása után azonnal haza- küldje. Kerültek minden bonyodalmat, mely esetleg megnyujthatta volna a háború és béke közti átmeneti állapotot. Főleg Roosevelt esetében áll ez: ő minden áldozat és engedmény árán arra törekedett, hogy kielégítse háborús szövetségese minden kívánságát és békét hozzon a világnak. Hogy milyen áron valósult meg ez a béke és milyen jövő konfliktusok csiráit hordta magában, azt valószi- nüleg nem is gondolta át, hiszen még i- deje sem volt rá. Jaltában már halálos kór gyöngítette testi és szellemi erejét, tudta, hogy csak napjai vannak már hátra. Sietnie kellett és ezt jól érezte: néhány héttel Jalta után meghalt, fájdalmas müvét örökségként hagyván a világra.

Ahogy Jalta nem oldotta meg a világ ujjárendezését, (és hiába mentek haza a fiuk akkor: ma, négy évtized múltán az unokáik állomásoznak Európában és a japán szigeteken...), éppúgy Trianon és a párizskörnyéki békék sem tettek pontot a népek tusakodására. Hanem éppen további viszálykodás magját vetették el, amiből két évtized múltán ki is robban a második világháború.

"^Mindezt elmondtam nemrégiben egy magyar ünnepségen, ahol Jalta tragédiájára emlékeztek az egybegyűltek.S ott megkockáztattam azt a megjegyzést, hogy Roosevelt bűne, hogy beengedte Európába a bolsevizmust és nem emelt gátat akkor Sztálin térhódításai elé, amikor még - mint az atomtitok egyedüli birtokosának - voltak eszközei a vörösök megfékezésére. Az Egyesült Államok felelős azért, hogy ma itt tartunk.

A közönség tapsolt, de az előadás u- tán félrehúzott egy idősebb ur és mint amerikai állampolgár - és amerikai hazafi - keményen megrótt, amiért "bűnösnek" deklaráltam azt a nagy országot. Figyelmen kivül hagyom ugyanis - mondta az ö- regur - az okozati összefüggéseket, azt, hogy a háborút Hitler kezdte, amint hogy ő húzta be a háborúba szegény Magyarországot is. Es Hitler szabadította Európára az oroszokat, nem Roosevelt. - Ilyen tendenciózusan egyoldalúan nem lehet beszélni - mordult rám mérgesen és faképnél hagyott, mielőtt felelhettem volna naki.

így most, itt válaszolok a haragos öregurnak. Kezdjük azon, hogy ha az ok és okozat összefüggéseit keressük, nem Hitleren kell kezdenünk. Hanem a kilenc- százhuszas párizskörnyéki bosszudiktálta un. békeszerződéseknél. Versailles nélkül nem lett volna Hitler: a barnainges diktátort Versailles, a Németország elleni megtorló béke termelte ki. (Aminthogy Magyarország is Trianon és nem elsősorban Hitler miatt sodródott bele a második világháborúba.) Az első világháború utáni zűrzavarban két ut állt a weimari Németország előtt: vagy kommunizmus lesz, vagy jobboldali diktatúra. Hitlert - ez köztudott - a nemzetközi nagytőke, a nyugati kapitalisták segítették hatalomba, a két rossz közül kisebbik rosszat segitve. És ha Hitler nem követi el azt a baklövést, hogy ujjat húz a világzsidósággal, Roosevelt tanácsadói valószinüleg soha nem nyomják abba az irányba az elnököt, hogy "Anglia és Franciaország megmentéséért" hadat üzenjen Németországnak.

Az Egyesült Államok érdekeit nem veszélyeztette a Harmadik Birodalom. Ha egy kiterjedésében sokkal nagyobb és i- deológiájában sokkalta veszélyesebb Szovjetunióval el tudott képzelni békés ko- egzisztenciát Roosevelt, úgy együtt élhetett volna Németországgal is. Miért volt számára rokonszenvesebb a vörös diktatúra, mint a barna? (Tessék találgatni s könnyebbség kedvéért végigtekinteni Roosevelt tanácsadóinak névsorán.)

Hagyjuk kérem az ok és okozat játékot, mert akkor visszamehetnénk akár Bismarckig és az első világháború kezdetéig is,