Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

1985. január

Amerikai Magyar Értesítő

9.oldal

that Western scientists are doing little to expose or oppose these Soviet efforts. “It’s very difficult to know what to do. Scientists are a funny bunch. Most people are just totally wrapped up in their science and totally naive about what's going on in the world and they’re just not particularly worried.” He adds, "I just don’t understand it. Some just prefer not to believe what's going on and others are just not interested in general.” Recalling that the early warnings of the Jewish Holocaust went unheeded, he muses, “The same thing happened before the last war."

T HE WALL STREET' JOURNAL

Rónai Zoltán (Madrid):

MONDJA VIRÁG VIRÁGNAK

Jó 40 esztendeje, hogy megrendeltem az Erdélyi Helikon sok könyvét, Nyíró József, Tamási Áron, Bánffy Miklós, Mak- kai Sándor, Kemény János és Karácsony Benő műveit, és jutalmul megkaptam a Helikon Barátainak ajándékkönyvét, az Erdélyi tájszótárt, meg jelvényét, melyet most is ki szoktam tűzni néha a gomblyukamba. (Drakula vára? - kérdezgetik ismerőseim amikor megtudják, hogy „Trans- silvániá”-val kapcsolatos.) Természetesen 1944-ben mindkettő otthon maradt, anyám azonban egyik látogatásakor kihozta őket. A tájszótárt a múlt században Kriza János állította össze a Vadrózsák függelékeként; az a Kriza, aki „egy balladáért, egy nyelvöltögető dalocskáért, egy különös háromszéki szóért 'imád- ságos hevületű' leveleket tudott írni ismerősöknek, ismeretleneknek”. De nem elégedett meg ezzel sem. hanem a balladákat, tündérmeséket és szószedeteket találós kérdésekkel egészítette ki. Ezeket és a tájszótárt tartalmazza a kedves, csupán 135 oldalas, fehér halinába kötött könyv. A szöveget a Vadrózsák 1911-es, a Kisfaludy Társaság gondozásában megjelent kiadásából vették.

A rövid bevezetést meleg szeretet mondta tollba a névtelenségben rejtőző írónak:

„Nincs szebb, különösebb, szorongatóbb látomás Erdélyről, mint Kriza Jánosé. Mintha egész Erdély csupa bokor volna, s minden bokorban egy-egy madár szólna. Egyszerre énekel valamennyi. Zengő tündérkert. De talán elég egy ügyetlen mozdulat, egy rossz lépés, és a madarak mind elrepülnek. Magukkal viszik a füstként alakuló, soha végig

nem mondott, csodálatos dalt. Szomjasan, mohón kell hallgatni. — beinni a muzsikát, a szöveget, mozdulatot, szárny rebbenést. Mindent, ami elporzik a levegőben."

Kriza János napjai óta nem egy rossz lépést tett az ember, a történelem. A tündérkertet más gazdának adták, aki ezeket a bokrokat, madarakat nem szerette. Aztán kettévágták pár esztendőre a birtokot, s amikor a fele megint elveszett, még jobban fájt. Sok bokor, sok madár sínylette meg a változásokat. de senkisem gondolta, hogy a legrosszabb még hátra volt.' Ma már attól kell tartani, hogy a régi tündérkert sok virága már csak könyvek lapjain nyílik és illatozik, s hogy csak ott dalolnak a madarak is. Ilyen könyv az erdélyi Helikon Barátainak ez az ajándékkötete.

Az átlagos magyar édes-keveset tud az erdélyi, a székely nyelvről. Talán csak annyit, hogy hiúnak (vagy hijúnak) hívják a padlást, pityókának a krumplit és - állítólag, tréfásan — ke- lempájszmadárnak a mókust. Kriza tájszótárából azonban megtanulhattunk sok mindent. Például azt, hogy bajnok „alkalmatlant” is jelentett (bizonyára a ,.baj”-ból.), a góbé pedig „míve- letlcn embert, természetes ártatlansággal". Kriza meghatározásában tehát nyoma sincs a „csavaros észnek", melyet a góbénak tulajdonítani szoktunk, (idő „esztendőt" is jelent: „ezelőtt két üdővel" (két évvel), „az üdőn" (idén) ebben az évben). (Kinek nem jut az eszébe Üdő Márton, akit Hosszú Zoltán testesített meg a színpadon és a mozivásznon?) Jókora szerintünk

„nagyot" jelent, pedig jelentése legalábbis Kriza Erdélyében - „sem nagy. sem kicsi", „éppen megfelelő méretű", míg diókora. óklömkora „dió-, illetve öklöm- nagyságú"

A székely ember naív ötletessége a háromszéki, udvarhelyszéki és marosszéki találós „mesékben". kérdésekben jut kifejezésre. Szedjünk össze belőlük egy kis csokrot!

Húsból lettem, hús nem vagyok, Fejér fődön táncolgatok.

Urak előtt kedves vagyok.

Sok hamisságot csinálok.

De oka egynek sem vagyok.

Ezt bizony nem könnyű kitalálni! Megfejtése: az írótol], az annak használt lúdtoll, mely a liba húsából nőtt ki. A fehér föld természetesen a papír. Az írást sok hamisságra használják fel. de a toll nem tehet róla.

Hasonló bizalmatlanságot fejez ki a következő is:

Lúd szántsa, embör hajtsa.

Fehér a főggye, fekete a magja, Gondal vetik bé. Mia?

Ez megint a gondot okozó írás. melyet fehér papírra fekete tintával, lúdtollal vetnek.

Mikó' egészen elkészül, f gy kis házikóban béül.

Nagyobb része mennybe szalad, KUsebb része fődön marad.

Ha nem tudná valaki: a dohány. A kis házikó a pipa, mennybe megy a dohány füstje, a földön hamuja marad.

• Mongya virág virágnak,

Vátja végit vuagnak.

Két vén fának ledőtit,

S a meghótnak felkőtit.

A magyarázat: „Mongya szerető szeretejének. hogy várakozzék míg besetétedik. az öregek lefeküsznek, s a tűz feléled a hamu alól."

Elől megyen fényeske.

Után megyen fejérke Felbogozott farkával.

A megfejtés: tű és cérna, melynek a végén bog. csomó van.

Izzadtság osorgott sok ember homlokából. Mfg engem kivájtak az anyám hasából:

De hogy megszülettem. oj kedvessé lettem.

Hogy sok égő szűvet bolondommá tettem.

Ha megmondjuk, hogy a pénzről van szó, nem sok magyarázat kell hozzá.

Egy székej embertől kdrdé a más: Téged hogy hinaki - Nekem. feleié amaz, ojan nevem van, hogy az egyik béviszi a tüzet a házba, s a másik kihozza. Hogy lüjják tehát ?

Mihály Györgynek, mivel szeptember végétől április végéig. Szent Mihály napjától Szent György napjáig szoktak fűteni. A következő hosszabb is, nehezebb is:

Kétláb áll háromlábon.

Csinál egylábat,

Bémegyen a négyláb,

Elkapja egylábat.

Megharagszik kétláb,

Felkapja háromlábat,

Úgy üti négylábhoz,

Mingyárt elejti egylábat.

Értelme: „A csizmadia a háromlábú széken varr egy csizmát, bémegyen a kutya, elkapja a csizmát, a csizmadia a székkel megüti a kutyát..."

Tréfálkoznak még így a székelyek? Feltesznek még ilyen találós kérdéseket a szülők, nagyszülők a gyerekeknek? Vagy a tündérkertből romló, öreg ház lett, amilyenről Jékely Zoltán beszél A marosszentimrei templomban című költeményében? Attól tartunk, hogy ezek a sorok illenek legjobban a mai, tragikus valósághoz:

Fejünkre por hull, régi vakolat, így énekeljük a drága Siont;

Egér futkirozik a pad alatt,

S odvábólegy-egy vénkuvikktront. Tizen vagyunk: ez a gyülekezet,

A tizenegyedik maga a pap,

De énekelünk mi százak helyett. Hogy hull belé a por s a vakolat. A hiúban a denevér riad S egy-egy szuvasgerenda meglazul, Tizenegyedikünk az árva pap. Jizenkettedikünk maga az Úr. így énekelünk mi, pár megmaradt. - Azt bünteti, akit szeret az Or — S velünk dalolnak a padló alatt. Kiket kiirtott az idő gazul.

(JEGYZET: Marosszentimre „kis román falu Alsó-Fehér vármegyében, Gyulafehérvár mellett. Határában áll a Hunyadi-templom, melyet Hunyadi János építtetett 1442-ben a törökök feletti győzelem emlékére. A kálvinista templom, melyet az 1. világháború előtt helyreállítottak, puszta műemlék, cs üresen áll. mert az odavaló magyarság régen kipusztult" - (Cs. Szabó László). A község román neve Sintimbru.)

MAGYAR HÍRLAP