Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-04-01 / 4. szám

Amerikai Magyar Értesítő 19 . oldal 1985. április — A njosoly országa — Mária Terézia, a túlzott erényvédelmi intézkedéseiről is ismert uralkodó, egy Ízben magához hivatta mindenható kancel­lárját, Kaunitz herceget, s közölte ve­le :- Herceg, megparancsolom, hogy élv- hajhász, kicsapongó életű férfiak ne kaphassanak ezentúl tiszti rangot. Kaunitz, aki nagy barátja volt a női nemnek, s akinek intim kalandjairól, szerelmi kapcsolatairól évtizedeken át egész Bécs beszélt, a császári parancs­ra szelid nyomatékkai megjegyezte:- Felség, ha néhai császári atyjaura ugyanúgy gondolkodott volna, mint felsé­ged, akkor én az őrmesterségnél nem vit­tem volna feljebb... ☆ ☆☆ A NAGY SAKKOZÓ Erkel Ferenc nagy sakkozó volt. Nemes szenvedélye a napnak minden órájában sarkallta. Még a Nemzeti Színház színfa­lai között is tartott sakktáblát, hogy minden percét a hatvannégykockás művé­szetnek szentelje. És megvert mindenkit, mert sakkozónak is volt akkora, mint ze­nésznek. A Hunyadi László egy előadása közben körülnézett a mester a színpadon: kit keverhetne egy kis parázs sakkozásba? Hiszen van elég idő: alig jár még az óra fél hétre. Nem volt ott senki más, csak egy ka- cagányos vitéz: Korcsek a kórista. Nap­pal csizmadiamester, este énekes: tenor prim. Biz' egy kicsit kapálatlan hang, de az nem baj, mert a kis szürke tüskés bajuszu Korcsek bácsi különben igen hasznavehető ember: jeles mimikus és ap­ró cigányszerepek kitűnő játszója. Haj, de tudta fújni azt a keserves nagyidai nótát! Erkel megcsípi a kacagányánál fogva:- Jöjjön, Korcsek, játszunk egyet hirtelenében! Korcsek szónélkül megy. Erkel a szín­falak mögött leül a sakktábla mellé: Korcsek letelepszik vele szemben.- No, ne vesztegessük az időt! Kezdem én! - mondje Erkel és szép spanyol gam­bit reményében kilép a két paraszttal. Korcsek lekönyököl az asztalra és le nem veszi a szemét a tábláról. De nem húz. A percek múlnak. Korcsek összerán­colja szemöldökét, fütyürész, majd tit­kos értelmű szavakat mormog. De csak nem húz.- Szent Isten! - gondolja magában Er­kel, - micsoda hatalmas sakkozó lehet ez, hogy már az első húzáson is igy gon­dolkozik? És örvendez a szive mélyén. Mindazon­által várja, hogy mozduljon már a félel­mes ellenség. Korcsek azonban csak to­vább mereszti a szemét és lógázza a lá­bát. ^ Végre az ügyelő csenget: mindjárt kezdeni kell a nyitányt.- No, de hát húzzon már, édes barátom! - szól Erkel türelmetlenül.- Én? - álmélkodik Korcsek.- Maga hát!- De én, kérem alássan, nem tudok sak­kozni. ☆ ☆☆ Állandó panasz vidéken, hogy az Italboltok egész nyáron át több lan­gyos sört mérnek, mint hideget. Vala­ki sérelmezte a sör minőségét és hosz- szu kilincselés, protekció után sike­rült elérnie, hogy a sört vizsgálat vé­gett felküldjék Pestre. Néhány hét u- tán megérkezett a válasz: A ló egészsé­ges. ☆ Vizsgálat után:- Mennyi is a súlya?- Hatvan kiló, doktor ur.- És mi volt eddig a legnagyobb súlya?- Nyolcvanöt kiló.- Hm...És a legkisebb?- Három kiló húsz... ☆ A muzeumben érdeklődik egy iskolai csoport:- Bácsi, hol vannak azok az aktfest­mények?- Most a második emeleten vannak - köziiga teremőr.- Állandóan át kell akasztanunk őket, hogy a szőnyegek egyenletesen kopjanak. ☆ A plébános megállítja a kolhoz - köz­ismerten ateista - párttitkárát:- Hallom fiam, hogy nálatok künn a kolhozban Zsuzsa haldoklik. Ne menjek el meglátogatni? A párttitkár elneveti magát:- Na, főtisztelendő urat aztán alapo­san megtréfálták! A Zsuzsa nem egy vén­asszony, hanem tehén...És azt tudja plé­bános ur, hogy a marhák nem hisznek az Istenben. A plébános szelid mosollyal igy vála­szol: - Nekem mondod édes fiam...? Ne felejtse el előfizetését megújítani!!!

Next

/
Thumbnails
Contents