Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-04-01 / 4. szám

1985. április FÁZ AK AS FERENC: Amerikai Magyar Értesítő 7.oldal Hazánk 40 éves szovjet rabsága 19^5. április 4.-én a magyar nemzet elérkezett többszázéves keresztutcának a végállomására s ott feküdt tehetetle­nül, vért izzadva, haláltusában azon a kereszten, melyet évszázadokon át hősi­esen hordozott azért az un. "keresztény nyugat"-ért, melynek összeesküvői a tra­gédia beteljesedésének csúcspontján kész­ségesen adták a szegeket és kalapácsot a vörös hóhér kezébe, hogy a keresztrefe- szités simán megtörténhessék. A fajtánk millióinak leikéből felhörgött a kétség- beesett kérdés: "Istenem, Istenem, miért hagytál el bennünket?" s a válasz az á- zsiai mongol csordáknak állati röheje volt olyan szadista kegyetlenségek és embertelenségek elkövetése közepette, hogy ilyet a világtörténelem még nem mu­tatott fel. Ahogyan Isten fiát nem hagyták a lat­rok a keresztfán sem békében, ugyanúgy az agonizáló nemzetet a világtörténelem- legaljasabb gonosztevői ócsárolták és i- télkeztek felette. Brassai Domonkos, az 19^7-es párizsi békekonferenciára kül-* dött magyar delegáció egyik tagjának kéz­írásából tudjuk, hogy Visinszkij szovjet főmegbizott, a véreskezü moszkvai főü­gyész tomboló kirohanásaiban azt mondot­ta, hogy "minden népek ocsuja, pelyválya, salakja és selejt je, Európa útonállója vagyunk, semmi megtorlás nem lehet elég­gé súlyos velünk szemben." Egy hétpróbás, tömeggyilkos pánszláv, bolsevista szem­szögéből utonállók vagyunk, mert három­szor álltuk el öntestünkkel az Európa felé vezető útját a véres marcangolásra kész pánszláv medvének, 1849-ben, 1914-ben és 1944-ben. S a gonoszság leg­felsőbb fokaként, Budapest küldöttei u- gyanaznap este a nekik kézbesített hiva­talos jegyzőkönyvekben Visinszkij beszé­dének egy teljesen meghamisított válto­zatát olvashatták s ezt a hazug hiradást közölték az otthoni újságok is. A tatárjárás a magyar birodalom nagy­hatalommá válását késleltette, vagy két évszázaddal, ami Nagy Lajos és Mátyás királyok alatt bekövetkezett. A mohácsi vész ezt a nagyhatalmi állást temette el mindörökre, mert az angolokkal és fran­ciákkal egyenlő létszám 4 millió magyar­ból 150 év múlva csak másfélmillió ma­radt meg. II. Rákóczi Ferenc szabadság- harcát befejező nagymajtényi fegyverle­tétel az önálló Magyarországot két év­századra megszüntette. Világos alig két évtizedre tudta a magyar nemzetet bék­lyóba verni, Trianonban azonban a magyar középhatalomból egy - a környező ellen­séges államoknak teljesen kiszolgálta­tott -, jelentéktelen csonkot hagytak meg. Végül 40 évvel ezelőtt, 1945. ápri­lis 4.-én az orosz megszállás egész ha­zánkra kiterjedő befejezésével egy oly súlyos nemzeti tragédia elindulását ér­tük meg, mely a magyarság fennmaradását is kétségessé teheti. Mik voltak ennek a történelmi tragé­diának előzményei? Az első világháború végén hozott i- gazságtalan, bosszúálló békeszerződé­sek eredményeként következett be I929- ben a bécsi Kreditanstallt bank buká­sa, mely elindítója volt a világtörté­nelem legnagyobb gazdasági válságának. Ennek a hullámain került be Franklin Delano Roosevelt a Fehérházba, ahonnan csak a halál tudta kimozdítani 12 év­vel később. Köztudomású, hogy gyermek- paralizis következtében 39 éves kora ó- ta nem tudott járni és egész életében felesége Eleanor, elsőszámú tanácsadó­ja Bemard Baruch, továbbá a Fehér Ház teljhatalmú eminenciása Harry Hopkins és az Egyesült Nemzetek /UN/ charteré­nek megfogalmazója, Alger Hiss tanácsai sőt szuggeszciói hatása alatt cseleke­dett, vagy az előbb említettek Roose­velt nevében önhatalmilag in­tézkedtek. Harry Hopkinsról csak halá­la után sült ki (valószínűleg eltették láb alól?), hogy szovjet ágens és kém volt s Alger Hiss-ről a háború után bi­zonyosodott be, hogy a szovjetnek kém­kedett, de nem ezért Ítélte el a bíró­ság 5 évre - mert az már elévült -, ha­nem hamis esküért. Megemlítem a többi tanácsadót is: Morgenthau, Lehman, Fe­lix Frankfurter, vagy a prokommunista külügyi államtitkárok Cordell Hull, Edward Stettinius és a hadügyi állam­titkár, Levy Stimson, akiknek szovjet­imádata az egész szabad világ katasztró­fája lett! Roosevelt maga is többször mondta: "Sokan legjobb barátaim közül kommunis­ták." így aztán könnyen megérthető, hogy annak ellenére, hogy Roosevelt e- gész 1940-es választási harcát arra az ígéretre alapozta - ismerve a nemzeti érzésű amerikai közvélemény hangulatát - hogy soha nem fogja az amerikai fia­talságot idegen harctereken véreztetni, mégis belépett a Szovjetunió oldalán a fegyveres küzdelembe s ezáltal az Egye­sült Államok mosodszor is világháborúvá szélesítette az európai nemzetek köz- zött elindult harcot. Ez a cselekmény annál is inkább nélkülözte az erkölcsi alapot, mert a Monroe doktrína alapján az Egyesült Államok bármely európai ha­talom beavatkozását az amerikai konti­nensek háborús oknak nyilvánították, akkor az egyenlő elbánás elve alapján az USA-nak kötelessége lett volna tar­

Next

/
Thumbnails
Contents