Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-03-01 / 3. szám
Amerikai Magyar Értesítő 15.oldal I985. március Ambassador from Ik/2 selves industrious, constructive, inventive, and productive members of American Society. Attributing the respect that Hungarians enjoy in America today to the policies of the Kadar regime is a subject worthy of depiction by Hieronymus Bosch. We do not know what motivates Ambassador Salgo to speak so highly of the Hungarian totalitarian system. We do not understand his blindness to the inhumanity of this system which is afraid of the spirit of its victims, whose bodies lie in unmarked graves, persecutes its vocal critiques. Does he feel that being the representative of the United States in Hungary he must accept and espouse the tenets of the government to which he was accredited? 6. Ambassador Salgo’s reference to the return of the Holy Crown of St. Stephen unnecessarily opened sensitive wounds, and was in some respects, factually incorrect. What important aspect of the present U.S.-Hungarian relationship is served by his statement? We are very grateful to God that there is no outstanding “meaningful” issue between the U.S. and Hungary like the return of the Holy Crown, thus we are spared the handling of such a matter by our Ambassador to the government in Hungary. 7. Ambassador Salgo's suggestion that Hungary obtain a leading role in international education, similar to that of Switzerland, could be viable one. Unfortuantely quality education requires an essential commodity besides talent, intelligence, tradition and other resources and this is freedom, freedom to know, freedom to search, freedom to share, freedom to err, to succeed. None of these exist in Hungary today. Ambassador Salgo's suggestion, like so many of his views and ideas concerning Hungary, is based on superficial knowledge not only of the requirements of education but also of history, tradition, the nature of totalitarian oppression and the natural aspirations of the country's people. Ceausescu bonni látogatása A németországi magyar emigránsok már régen vártak arra az alkalomra, hogy Ceausescu román diktátornak szemére vessék az erdélyi magyarság megpróbáltatásait, kínzásait, elnyomását. Ceausescu bonni látogatása kitűnő alkalomnak ígérkezett. Már a szeptember végi rabnemzetek évi kongresszusán is többen előhozták a tüntetés tervét. Meg kellett szervezni, előkészíteni. A tüntetésben a magyarokon kívül az erdélyi szászok, a bánáti svábok is részt vettek, habár először vonakodtak, mert nem akarták elrontani jóviszonyukat a románok felé, veszélyeztetve a kivándorlást. Amire nem gondolt senki, azt a szenzációt a német televíziós adások tartogatták, a nézők egyik ámulatból a másikba estek. Tíz napon át minden nap román terror-részletekről szóló közlemények, a román korrupció ecsetelése, az erdélyi nemzetiségi kérdés tálalása szerepelt hosszabb-rövidebb keretben műsorukon. A legnagyobb politikai meglepetés az volt, hogy a bonni román követség kém-főnöke disszidált és a sajtóban leleplezte a román kémszervezet egész nyugeteurópai aknamunkáját, mire a német követség hat emberét azonnal kirúgták. S mindezt közvetlenül Ceausescu látogatása előtti napokban hozták nyilvánosságra. Az egész látogatási idő alatt a német sajtó fő témája a kémkedési ügy volt, amit megfelelő keverésben egészítettek ki, a kivándorolni akaró szászok zsarolásával. A német TV Ceausescu érkezése előtti napon egy olyan filmet mutatott be, mely Ceausescu élettörténete és uralkodása, melynek vezérfonala “a suszterinasból lett őrjöngő diktátor”, aki újraválasztásakor szabályszerű Szittyakürt trónfoglalási szertartást csináltatott magának, valódi trónszékkel és uralkodói insigniákkal, arany jogarral, vállszalagokkal, stb. A film végén bemutatták Ceausescut egyik pártkongresz- szuson, ahol politikai ellenzéke sarokba szorította őt, és amire ő őrjöngve, tombolva, artikulátlan ordítással felelt. A filmet kik állították össze — az titok. Háromnapos politikai szereplésekor egész Bonn úgy nézett ki, mint egy zsibvásár, terek és utcák tele voltak emberekkel. Német és román nyelvű plakátokkal, zászlókkal, nemzeti viseletű csoportokkal. Rengeteg röplapot, sajtó-propaganda anyagot osztogattak, amit még román emigránsok is terjesztettek. A fogadtatáson még a német politikusok arcán is észrevehető volt, hogy megvetéssel csinálják, de fogadni kellett és mosolyogni, mert a politikai érdek úgy kívánta. Azt mondják a résztvevők, hogy ilyen tüntetés még nem volt Bonnban. örvendünk, hogy így legalább a világ elé került véreink szenvedése. Az UNO kegyesen meg is hallgatja panaszunkat, “elítéli” Romániát — mint ahogyan a közelmúltban is tette —, de egyszerűen nem veszik tudomásul és Ceausescu utasítására tovább csinálják, mivel tudják, hogy sankció nyomában nem következik. Már nagyon vártuk a bonni híradást. Hálánk a német TV-nek és azoknak a lelkes tüntetőknek, akik ki mertek állni, a magyaroknak, szászoknak, sváboknak és a román nemzeti emigránsoknak, mert ők is megelégelték a diktátor terroiját. T. Dombrády Dóra On the basis of this interview and of some of his other statements we feel that Mr. Salgo misrepresents the President's views and U.S. principles in Budapest. The Coordinating Committee of Hungarian Organizations ’/Folyt, a 14. oldalról.. tője. Eddig a New York Times hire. Washingtoni diplomáciai körök szerint a Reagan látogatás ötletének eredeti kovácsa Amerika budapesti nagykövete, Nicolas Salgo volt. Az ö sürgetését karolta fel a State Department, a détente politika ottani építői. Ezidöszerint felmérhetetlen, hogy a rosszul végződött kísérlet kihatással lesz-e és ha igen. kinek a politikai jövőjére? Feltehető, hogy a füstbement kelet-európai látogatás egy újabb kesztyű, amit a neokonzervatív szárny sére lemként felkap majd és ezt kérdezi: Hogyan lehetséges, hogy a nyugati szuper- hatalom elnökét kiteszik annak, hogy egy kis kelet-európai kommunista csatlós ezt válaszolja ajánlkozására: , .Köszönjük nem, most túlságosan el vagyunk foglalva. talán majd máskor, később!’’ A détente politikát építő külügyérek szárnya azonban másként látja az egész ügyet. Arra gondoltak, hogy milyen hatalmas lett volna a hatása ha Ronald Reagan Budapesttel a háttérben árasztja személyi varázsát a TV képernyőjéről. A magyarok lemondásában Moszkva kényszerét látják, ugyanazt a karcsavarást, amit Erik Honecker kelet-németországi kommunista vezetővel szemben alkalmaztak tervezett nyugat-németországi látogatásának utolsó pillanatban történt ejtése alkalmával. Honecker megszégyenítésének magyarázata : ő félreértette Moszkva hallgatását. Tervezett nyugat német útjára nem kapott azonnal ,,nyet”-et Moszkvából, és ezt hallgatólagos beleegyezésnek tekintette, és a nemtetszés későbbi apróbb jeleit elengedte a füle mellett. Mi a helyzet Reagan füstbement budapesti útjával? Ki felelős érte? Túl buzgó amerikai nagykövet ügyködése'’ A Kádár-rendszer tévedése? Alá Honecker? Esetleg szándékos megtévesztés? Mindennek megválaszolására túl korai lenne a jelen időpont.- Kéku.iság -
