Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-03-01 / 3. szám
1985. március Amerikai Magyar Értesítő 9. oldal KÖNNYŰ LÁSZLÓ KÖNYVISMERTETÉS Wass Alberti KARD ÉS KASZA, I-II. Második kiadás. Vasárnap nyomdája, Youngstown, I983. Kötve, 858 oldal Ára 30.- dollár plusz 2 doll.portó Wass Altiertnek a volt kitűnő erdélyi Írónak, de talán még kitünőbb amerikai magyar Írónak megadatott az a különös kegyelem, hogy őseinek, nemzetségének, családjának 900 éves történetét megírja. A feladat elvégzésére a szerző kiválóan alkalmas, mert ismeri a mezőségi tájat, annak történetét és a családi levéltár anyagát. Könyvének első részét a levéltári kutatásra alapozta és annak a "Krónikás írás" címet adta. A második kötetben újabb élményeit adja elő és annak "Szemtanuság" a cime. A szerző előszavában kifejti, hogy nem tudományos történelmet, hanem regényes feldolgozást irt. Ez felelt meg legjobban lelki alkatának, irói fantáziájának, alakitó képességének. Ennek köszönhetjük, hogy könyvében a száraz tudomány helyett költői leírások, drámai részletek, derűs emlékezések és önéletrajzi vallomások is találhatók, melyek a művészet eszközeivel kötik le az olvasó figyelmét. Mint igazi iró, Wass Albert életre kelti a régholt ősöket, húst rak a csontvázakra. Mesteri módon dramatizálja, beszélteti őket. Stílusa tele van izes erdélyi, mezőségi tájszavakkal. I- rói módon alakit az anyagán. Vasas- Szentgothárd és Czege helyett Bölényest és Miklósdombot emleget. A Wass család neve helyett Erőss grófokról beszél.Ez természetesen megkönnyíti neki az önéletrajzi részek {az otthoni, a gimnáziumi, gazdasági akadémiai, román katonai éveinek, az első szerelemnek, Erdély visszatérésének, a háborúnak, a menekülésnek, az apa és fiú generációs ellentéteknek, a mostohaanya problémának, a család erdélyi kipusztulásának) előadását. Végül is a mellékalakok fejezik be a történetet valami reménykedő messianizmus meghirdetésével. A regényesitésnek természetes vannak hátrányai is. A 900 éves történet tul- hosszu keret, tulnagy időbeli távolság egy regény részére. Ennek következtében sokkal nehezebb az eseményeket egységes körképpé összefűzni. A részletek inkább megmaradnak külön-külön eseménynek s csak a regény fonala köti össze az antológia darabjait. Bármennyire is dicséretes Wass Albert családtörténetének megírása, a regényes megoldás más belső nehézségeket is hordoz magában. Utat enged valami érzelmi elfogultságnak. Wass Albert ősei és hősei erősen király-és papellenesek. Sokszor úgy hangzik, mintha mindig és mindenben az Öregistennek lett volna igaza. Mintha nem az Árpád-házi királyok terjesztették volna ki a magyar telepítést a Kárpátok vonaláig. Mintha legalább is az Erőssek és a Mezőség lett volna az ország. A családi elfogultság és a regionális öntudat elfelejteti a helyes méreteket, arányokat és eltorzítja a távlatokat. A királyokat, még a Habsburgokat sem lehet mindig mindenért okolni. Bár katonáik súlyos dulásokat okoztak Erdélyben, de a törökön és tatáron kívül a főurak sem maradtak el a vagyon- harácsolásban, székelydulásban, egymás- közötti háborúkban, az oláhok betelepítésében és ezáltal Erdély elvesztésében Ez a hatalmas könyv hatalmas leckét tanít. Alkalmat ad arra, hogy a jövő nemzedékek tanuljanak belőle. ERDÉLY-1940 Egy szeptemberi napon Erdély megtiport teste megremegett, Wesselényi megfordult sírjában, és szétszakadtak a sötét fellegek. Ősz volt és virágözönbe öltözött mégis a határ, poros ország-uton a sok ágyú úgy vonult, mint virágos batár. Verőfényes,boldog ég alatt harsogott a kemény nótaszó, hűlt a virág, hűlt a könny és szállt az édes magyar szó. Hogy ízlelték, hogy élvezték a megtalált drága szavakat: a Hiszekegyet, a Szózatot és az Isten áldd meg a magyart. Nem tudtak vele betelni sokáig, ezerszer mondták egymás után, mit beléjük fojtott a sötét önkény, húsz esztendeig gyűlölt bután. Most szárnyrakelt büszkén, szabadon, úgy zúgott, zengett, mint fergeteg, legyőzhetetlenül diadalmasan: éljen a magyar hadsereg. . .! Az emberek lerogytak a porba, imát zokogott ifjú és öreg, a némák megszólaltak bátran és meghallották az eddig süketek. A bénák keze megmozdult, a vakok újra láttak, kik nem hittek feltámadásban, most megint bíztak, vártak. A legendáknak ősi utján visszatért az uj Csaba-vezér, hogy zengjék, zúgják mindenek, nem halt meg a magyar: él! Könnyű László
