Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-03-01 / 3. szám

1985. március Amerikai Magyar Értesítő 9. oldal KÖNNYŰ LÁSZLÓ KÖNYVISMERTETÉS Wass Alberti KARD ÉS KASZA, I-II. Második kiadás. Vasárnap nyomdája, Youngstown, I983. Kötve, 858 oldal Ára 30.- dollár plusz 2 doll.portó Wass Altiertnek a volt kitűnő erdé­lyi Írónak, de talán még kitünőbb ame­rikai magyar Írónak megadatott az a kü­lönös kegyelem, hogy őseinek, nemzetsé­gének, családjának 900 éves történetét megírja. A feladat elvégzésére a szerző kiválóan alkalmas, mert ismeri a mező­ségi tájat, annak történetét és a csa­ládi levéltár anyagát. Könyvének első részét a levéltári kutatásra alapozta és annak a "Krónikás írás" címet adta. A második kötetben újabb élményeit ad­ja elő és annak "Szemtanuság" a cime. A szerző előszavában kifejti, hogy nem tudományos történelmet, hanem regényes feldolgozást irt. Ez felelt meg legjob­ban lelki alkatának, irói fantáziájá­nak, alakitó képességének. Ennek kö­szönhetjük, hogy könyvében a száraz tu­domány helyett költői leírások, drámai részletek, derűs emlékezések és önélet­rajzi vallomások is találhatók, melyek a művészet eszközeivel kötik le az ol­vasó figyelmét. Mint igazi iró, Wass Albert életre kelti a régholt ősöket, húst rak a csontvázakra. Mesteri módon dramatizál­ja, beszélteti őket. Stílusa tele van izes erdélyi, mezőségi tájszavakkal. I- rói módon alakit az anyagán. Vasas- Szentgothárd és Czege helyett Bölényest és Miklósdombot emleget. A Wass család neve helyett Erőss grófokról beszél.Ez természetesen megkönnyíti neki az öné­letrajzi részek {az otthoni, a gimnázi­umi, gazdasági akadémiai, román kato­nai éveinek, az első szerelemnek, Er­dély visszatérésének, a háborúnak, a menekülésnek, az apa és fiú generációs ellentéteknek, a mostohaanya problémá­nak, a család erdélyi kipusztulásának) előadását. Végül is a mellékalakok fe­jezik be a történetet valami reményke­dő messianizmus meghirdetésével. A regényesitésnek természetes vannak hátrányai is. A 900 éves történet tul- hosszu keret, tulnagy időbeli távolság egy regény részére. Ennek következtében sokkal nehezebb az eseményeket egységes körképpé összefűzni. A részletek inkább megmaradnak külön-külön eseménynek s csak a regény fonala köti össze az an­tológia darabjait. Bármennyire is di­cséretes Wass Albert családtörténeté­nek megírása, a regényes megoldás más belső nehézségeket is hordoz magában. Utat enged valami érzelmi elfogultság­nak. Wass Albert ősei és hősei erősen király-és papellenesek. Sokszor úgy hangzik, mintha mindig és mindenben az Öregistennek lett volna igaza. Mintha nem az Árpád-házi királyok terjesztet­ték volna ki a magyar telepítést a Kár­pátok vonaláig. Mintha legalább is az Erőssek és a Mezőség lett volna az or­szág. A családi elfogultság és a regi­onális öntudat elfelejteti a helyes mé­reteket, arányokat és eltorzítja a táv­latokat. A királyokat, még a Habsburgo­kat sem lehet mindig mindenért okolni. Bár katonáik súlyos dulásokat okoztak Erdélyben, de a törökön és tatáron kí­vül a főurak sem maradtak el a vagyon- harácsolásban, székelydulásban, egymás- közötti háborúkban, az oláhok betelepí­tésében és ezáltal Erdély elvesztésében Ez a hatalmas könyv hatalmas leckét tanít. Alkalmat ad arra, hogy a jövő nemzedékek tanuljanak belőle. ERDÉLY-1940 Egy szeptemberi napon Erdély megtiport teste megremegett, Wesselényi megfordult sírjában, és szétszakadtak a sötét fellegek. Ősz volt és virágözönbe öltözött mégis a határ, poros ország-uton a sok ágyú úgy vonult, mint virágos batár. Verőfényes,boldog ég alatt harsogott a kemény nótaszó, hűlt a virág, hűlt a könny és szállt az édes magyar szó. Hogy ízlelték, hogy élvezték a megtalált drága szavakat: a Hiszekegyet, a Szózatot és az Isten áldd meg a magyart. Nem tudtak vele betelni sokáig, ezerszer mondták egymás után, mit beléjük fojtott a sötét önkény, húsz esztendeig gyűlölt bután. Most szárnyrakelt büszkén, szabadon, úgy zúgott, zengett, mint fergeteg, legyőzhetetlenül diadalmasan: éljen a magyar hadsereg. . .! Az emberek lerogytak a porba, imát zokogott ifjú és öreg, a némák megszólaltak bátran és meghallották az eddig süketek. A bénák keze megmozdult, a vakok újra láttak, kik nem hittek feltámadásban, most megint bíztak, vártak. A legendáknak ősi utján visszatért az uj Csaba-vezér, hogy zengjék, zúgják mindenek, nem halt meg a magyar: él! Könnyű László

Next

/
Thumbnails
Contents