Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-03-01 / 3. szám
1985. március Amerikai Magyar Értesítő 7.oldal sárga szalagot lengettek, a közönség a pápai zászlókat, lent a táncosok voltak, a pápai emelvény körül, a fehérruhás kislányok háromszögletű sárga zászlókat tartottak. Élt, mozgott az egész nagy stadion, lent a pápai emelvényhói egy nagy virág lett, közepén az élő pápával. Nagyon szép volt az ünnepély! A Vancouver! indiánok csoportja is megjelent őz- bór ruhájukban, letérdeltek a Szentatya előtt és egy indián totemmel ajándékozták meg. Lent a pályán voltak elhelyezve a tolókocsis járni nem tudók, idősek, akik között a pápa járt. Amikor a legnyugatibb városban az ünnepségek befejeződtek, Rómában akkor ébredeztek az emberek. A mi szent pápánk fáradt lehetett, mégis hosszan búcsúzott tőlünk, kezét nyújtva, áldást osztva. Az éjszakát Vancouverben töltötte, másnap reggel ismét keletre ment Ottawába. A reggeli televizió két szomorú hirt közölt. Amig az utcán boldog emberek várták és üdvözölték a pápát, egy fiatal, magányos nő az egyik hidról a tengerbe vetette magát és meghalt. A másik hirből megtudtuk, hogy a Szentatya nem jutott el a N.W.T.-ra, mert a reggeli köd miatt, biztonságáért aggódtak. Szegény indiánok, három hónap óta készültek a nagy találkozásra, ahová a többi indiánok is oda utaztak. Hatalmas, elől nyitott indián sátort (wigwam) készitettek az oltár számára, friss fából templomi padokat a vendégek részére. Óriási kősziklát csiszoltak gömbölyűre, ahová lépcsők vezettek, emléktáblával megjelölve az elpusztíthatatlan helyet, ahol a római pápa járt náluk. Mindent, ami szép, jó és örömöt szerez, a Szentatya lába elé akarták rakni, a szivükkel együtt! Láttuk a televízióban, ahogy szomorúan csomagoltak. Az ajándékok között a földön hevert Szűz Mária kékpalástos képe. Talán ajándéknak készült, talán csak azt szerették volna, hogy számukra megszentelje. Az indián főnök elcsukló hangon panaszkodott a riporternek, hogy őket nagyon nagy csalódás érte! "Igen, köd volt, aztán elszállt de a pápa mégsem jött!...Ami történt, politika...Tőlünk féltették a biztonságát?" - kérdezte elkeseredve. Őszintén velük együtt éreztünk csalódásukban, bánatukban, mert az egyszerű emberek tiszta, gyermeki szeretetével várták a pápát. Hivatalos magyarázatot azóta sem kaptunk, mi történt ezen a napon? Tény,hogy köd volt és ehhez a területhez közel van Szibéria. Az óvatosságra bizonyára szükség volt, de nem az indiánok miatt. Vancouverből Ottawába ment a Szentatya, ahol olyan erélyes nyomatékkai beszélt, amiből arra következtettünk, hogy a köré varázsolt szépségeken túl, olyan dolgokat is látott, ami bántotta: "Utam végén önök bizonyára szeretnék tudni, hogy mi a véleményem országukról...? Láttam, hogy a technikának igen magas fokán állnak. Azt is láttam, hogy itt nagyon sok a szegényember, akikkel sen- kisem törődik, ezek a politika függőségében élnek! Úgy tűnik, mintha egyesek teljesen kisajátítottak volna itt mindent önmaguknak! A szegényeknek és az őslakosságnak is egyenlő törvény és szabadság jár! Szeretném, ha a gondtalanságban élők segítségére lennének azoknak, akik szegények! Szeretném ha megértenék, a szabadság mindenkinek egyformán jár!" Utolsó napján a Rideau Canal-on még egy pompás szép ünnepség volt, sokezer ember részvételével. A "Pápamobil" helyett, egy felvirágozott "Pápaboat" várta. Méltóságos lassúsággal úszott a szép üveghajó a vizen, a római katolikus egyház mindentlátó, inteligens, szigorú és jóságos, csodálatos főpapjával. Másnap a Government-házban (Kanada kormányzójának otthona), volt a hivatalos személyektől bucsuzása. A Szentatya már Ottawában volt, amikor értesülhetett arról, hogy milyen csalódottak, szomorúak a BC-i indiánok, mert többször is említette, hogy bántja ami történt... A Government-házban azt mondta a hivatalos személyeknek: "Szeretném jóindulatukba ajánlani azokat, akik ide menekültek. .. Önök azt nem tudják, milyen nagy fájdalom volt számukra elhagyni azt a földet, ahol születtek, ahol a nyelvüket megértették, ahol szüleik, testvéreik, rokonaik élnek. Fogadják őket barátságukba és tiszteljék vallásukat! Erre kérem önöket." Láthatóan küzködött érzéseivel, aztán mégis kimondta, hogy ő uj- re eljön...Várt egy kicsit, csend volt. "Bocsássanak meg nekem...Csak akkor jönnék, ha meghívnának...Talán egy külön repülőgépen...és csak az indiánokhoz mennék..." Az illetékesek elhallgattak, mi nagyon kényelmetlenül éreztük magunkat. A pápa kocsijában, szobájában, mindenhol volt TV készülék, ahol főleg a VU 13 és CBS televíziós állomás többször említette, hogy a pápa látogatása milyen sokba került! Az utóbbi úgyszólván egész nap közvetítette a pápa útjait, a riporter mellett ültek a United Church tagjai is akik mindenhez hozzáfűzték saját véleményüket. De annak a 200-500 ezer embernek, akik már éjfélkor a szabadban álltak, bőrig ázva, bokáig érő sárban, várták a nappalt, hogy a Szentatyával találkozzanak, más volt a véleményük, mint a médiának. Aztán jött a bucsuzás órája, a pápai címerrel diszitett Air Canada hófehér gépe várta utasát. Jóképű vidám pilótája - aki hozta és vitte a pápát -, lengyel származású kanadai állampolgár. A