Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-03-01 / 3. szám

1985. március Amerikai Magyar Értesítő 7.oldal sárga szalagot lengettek, a közönség a pápai zászlókat, lent a táncosok voltak, a pápai emelvény körül, a fehérruhás kis­lányok háromszögletű sárga zászló­kat tartottak. Élt, mozgott az egész nagy stadion, lent a pápai emelvényhói egy nagy virág lett, közepén az élő pápával. Nagyon szép volt az ünnepély! A Vancou­ver! indiánok csoportja is megjelent őz- bór ruhájukban, letérdeltek a Szentatya előtt és egy indián totemmel ajándékoz­ták meg. Lent a pályán voltak elhelyez­ve a tolókocsis járni nem tudók, idősek, akik között a pápa járt. Amikor a legnyugatibb városban az ün­nepségek befejeződtek, Rómában akkor éb­redeztek az emberek. A mi szent pápánk fáradt lehetett, mégis hosszan búcsúzott tőlünk, kezét nyújtva, áldást osztva. Az éjszakát Vancouverben töltötte, másnap reggel ismét keletre ment Ottawába. A reggeli televizió két szomorú hirt közölt. Amig az utcán boldog emberek várták és üdvözölték a pápát, egy fia­tal, magányos nő az egyik hidról a ten­gerbe vetette magát és meghalt. A másik hirből megtudtuk, hogy a Szentatya nem jutott el a N.W.T.-ra, mert a reggeli köd miatt, biztonságáért aggódtak. Szegény indiánok, három hónap óta készültek a nagy találkozásra, aho­vá a többi indiánok is oda utaztak. Ha­talmas, elől nyitott indián sátort (wig­wam) készitettek az oltár számára, friss fából templomi padokat a vendégek részé­re. Óriási kősziklát csiszoltak gömbö­lyűre, ahová lépcsők vezettek, emléktáb­lával megjelölve az elpusztíthatatlan helyet, ahol a római pápa járt náluk. Mindent, ami szép, jó és örömöt szerez, a Szentatya lába elé akarták rakni, a szivükkel együtt! Láttuk a televízióban, ahogy szomorúan csomagoltak. Az ajándé­kok között a földön hevert Szűz Mária kékpalástos képe. Talán ajándéknak ké­szült, talán csak azt szerették volna, hogy számukra megszentelje. Az indián főnök elcsukló hangon panaszkodott a ri­porternek, hogy őket nagyon nagy csaló­dás érte! "Igen, köd volt, aztán elszállt de a pápa mégsem jött!...Ami történt, politika...Tőlünk féltették a biztonsá­gát?" - kérdezte elkeseredve. Őszintén velük együtt éreztünk csalódásukban, bá­natukban, mert az egyszerű emberek tisz­ta, gyermeki szeretetével várták a pápát. Hivatalos magyarázatot azóta sem kap­tunk, mi történt ezen a napon? Tény,hogy köd volt és ehhez a területhez közel van Szibéria. Az óvatosságra bizonyára szük­ség volt, de nem az indiánok miatt. Vancouverből Ottawába ment a Szent­atya, ahol olyan erélyes nyomatékkai be­szélt, amiből arra következtettünk, hogy a köré varázsolt szépségeken túl, olyan dolgokat is látott, ami bántotta: "Utam végén önök bizonyára szeretnék tudni, hogy mi a véleményem országukról...? Láttam, hogy a technikának igen magas fokán állnak. Azt is láttam, hogy itt nagyon sok a szegényember, akikkel sen- kisem törődik, ezek a politika függősé­gében élnek! Úgy tűnik, mintha egyesek teljesen kisajátítottak volna itt min­dent önmaguknak! A szegényeknek és az őslakosságnak is egyenlő törvény és sza­badság jár! Szeretném, ha a gondtalan­ságban élők segítségére lennének azok­nak, akik szegények! Szeretném ha megér­tenék, a szabadság mindenkinek egyformán jár!" Utolsó napján a Rideau Canal-on még egy pompás szép ünnepség volt, sokezer ember részvételével. A "Pápamobil" he­lyett, egy felvirágozott "Pápaboat" vár­ta. Méltóságos lassúsággal úszott a szép üveghajó a vizen, a római katolikus egy­ház mindentlátó, inteligens, szigorú és jóságos, csodálatos főpapjával. Másnap a Government-házban (Kanada kormányzójának otthona), volt a hivata­los személyektől bucsuzása. A Szentatya már Ottawában volt, amikor értesülhetett arról, hogy milyen csalódottak, szomorú­ak a BC-i indiánok, mert többször is em­lítette, hogy bántja ami történt... A Government-házban azt mondta a hi­vatalos személyeknek: "Szeretném jóindu­latukba ajánlani azokat, akik ide mene­kültek. .. Önök azt nem tudják, milyen nagy fájdalom volt számukra elhagyni azt a földet, ahol születtek, ahol a nyelvü­ket megértették, ahol szüleik, testvére­ik, rokonaik élnek. Fogadják őket barát­ságukba és tiszteljék vallásukat! Erre kérem önöket." Láthatóan küzködött érzé­seivel, aztán mégis kimondta, hogy ő uj- re eljön...Várt egy kicsit, csend volt. "Bocsássanak meg nekem...Csak akkor jön­nék, ha meghívnának...Talán egy külön repülőgépen...és csak az indiánokhoz mennék..." Az illetékesek elhallgattak, mi nagyon kényelmetlenül éreztük magun­kat. A pápa kocsijában, szobájában, min­denhol volt TV készülék, ahol főleg a VU 13 és CBS televíziós állomás többször említette, hogy a pápa látogatása milyen sokba került! Az utóbbi úgyszólván egész nap közvetítette a pápa útjait, a ripor­ter mellett ültek a United Church tagjai is akik mindenhez hozzáfűzték saját vé­leményüket. De annak a 200-500 ezer em­bernek, akik már éjfélkor a szabadban álltak, bőrig ázva, bokáig érő sárban, várták a nappalt, hogy a Szentatyával találkozzanak, más volt a véleményük, mint a médiának. Aztán jött a bucsuzás órája, a pápai címerrel diszitett Air Canada hófehér gépe várta utasát. Jóképű vidám pilótá­ja - aki hozta és vitte a pápát -, len­gyel származású kanadai állampolgár. A

Next

/
Thumbnails
Contents