Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-02-01 / 2. szám
1985. február Amerikai Magyar Értesítő 7.oldal Másnap az újságok első oldalairól tudtuk meg, hogy a Szentatya nem pihent, nagyonis tevékeny volt már az első estén. Az egyház tradicióitól eltérő, politizáló, önálló útjukat járó papjait kitiltotta az egyházból. Mindannyian úgy éreztük, hogy erre a határozott szigorúságra szüksége volt. Mire Kanadába ért, papjainak el kellett kesziteni jelentéseiket arról, hány katolikus személy él a plébániák területén és hányán látogatják a templomot? A televízióban leközölt statisztikák, szomorú képet mutattak. Már régen tudjuk, látjuk, hogy a magány elől menekülő idős emberek és fiatalok, a gomba módra szaporodó szekták alkalmas áldozatai. Csak néha szisszenünk fel amikor a hivatalos vizsgálatok derítenek fényt ördögi munkájukra, amikor már késő! Állandó stress alatt élünk, állandóan halljuk az agymosó politikát és sajnos - tisztelet a kivételnek -, ez már a templomok falain belül sem nyújt olyan békét, nyugalmat, amire szükségünk lenne...A keresztény egyházak papjai ne politizáljanak, törődjenek a lelkekkel, amit ki akarnak ölni az emberekből. II. János Pál pápa rendelete: A katolikus teológia és a marxista befolyás, ellentmond a római katolikus egyház tani- tásának, ezért ezt elhajlásnak tekinti* Felszabaditási Ígéretekkel teszik a népet engedelmes rabszolgává, akik vakon biznak az Ígérgetőkben. Mennyire igaza van...Nézzünk körül a világban, mi történt a "felszabaditott" országokban...? A Szentatya első napján, már reggel 8 órakor elhagyta szállását és ittléte alatt mindig ezt tette, egyforma sorrendben: Útját mindig a járni nem tudó nyomorékok, idős emberek, beteg gyermekek között kezdte. Mindenkihez volt vigasztaló szava, feléjük nyújtott kezéhez egy* szerre több kéz nyúlt. A sirók fején kezét gyógyitóan nyugtatta. Boldog volt, aki hozzáérhetett, szelíd türelemmel foglalkozott a reményüket vesztett emberekkel. Fáradhatatlanul járt hívei között, egyszerűen, szerényen, szerető jósággal hitet, reményt nyújtott mindenki számára. Dél körül a katedrálisokba ment, délután a szabadtéri misékre, amelyek rendszerint a késő esti órákig tartottak. Mikor pihent? Hogyan bírta a sok gyaloglást. Utjain, a "Pápamobil"-ban állandóan állt, mindkét karjával híveit üdvözölte, áldást osztott. A szabadtéri emelvények magasan, száz lépcső felett voltak. Ott is állva mondta beszédeit, végezte a misét, áldozást, gyakran viharos, hideg szélben. Első szabadtéri miséje délután, a Laval püspökről elnevezett egyetemi városrészben volt, ahol 300 ezer ember jelent meg. A római katolikus egyház hétezer papján kívül, az összes keresztény egyházak papjai is ott voltak! II. János Pál pápa valamannyit szeretettel külön üdvözölte. Az egyházak történelmében ilyesmire még nem volt példa! A szivekhez szóló pápai mise és áldozás után, kisgyermekek, egyetemisták, nemzetiségi képviselők vitték elé ajándékaikat. A legolcsóbb és mégis a legszebb ajándék, egy nyitott kosárban fekvő búzakéve volt. Közben állandóan hallottuk az orgona szép dallamait és teljesen besötétedett. Fény csak az oltárra és a pápára világított az emelvényen. Háromszázezer ember kezében gyertyák fénye lobogott, mint csillagok a sötét éjszakában, hirdették a szeretet diadalát! Valami különleges boldogság járta át az embereket, ismeretlenek egymás kezét fogva é- nekeltek. A pápa szelíd mosollyal nézte őket, éreztük, hogy mit gondolt: Igen... Ezt akartam elérni, hogy szeressétek egymást. . .Legyetek boldogok, feledjétek ezt a gonosz világot, amiben éltek! A következő napon, megszólaltak az United Church (egyesitett egyház) női e- gyenjoguságért küzdő tagjai is. Követelték, hogy a pápa fogadja el a női papokat a haladó világ szellemében és a hivatalos abortuszt is. (Na, mégcsak ez hiányozna.. A kettő együtt? - gondoltam nő létemre!) A Szentatya nem nekik válaszolt. Szavait saját híveinek lányaihoz és asszo* nyaihoz intézte: "Nincs szükség női papokra. Aki az egyházat akarja szolgálni, annak eddig is volt rá lehetősége. Legyenek feleségek és anyák, ne a szekszet keressék! Önök kapták Istentől a legszebb feladatot a Földön. Önök adják az életet, a jövőt. Szeressék és neveljék kicsinyeiket. Ennél szebb feladatot nem teljesíthetnek. Az abortusz gyilkosság!" Amerre a Szentatya útja vezetett, felkereste az indiánokat is. Amikor egy ra- gyogószemü, néhány hónapos indián kisbabát megcsókolt, az asszonyok hangosan zokogtak. A tolldiszes indián-főnök megha- tottan köszönte meg a pápa látogatását és azt is hozzátette, hogy őket a "nagy fehérek" nem szokták felkeresni..."Járassák iskolába gyerekeiket, tanítsák meg nekik anyanyelvűket és ősi kultúrájukat is," - mondta a Szentatya. így másik helyen az indiánok egy meghalt katolikus hittérítő sírjához vezették. Sivár hajlékába is elvitték, amit úgy őriznek, ahogy volt. "We are for you. - bicsuztak tőle az indiánok. Quebec város és Montreál közötti útját II. János Pál pápa vonaton tette meg. Istenhez fohászkodva, kétségbeesetten ültünk a televíziók előtt. Három nappal, a pápa érkezése előtt, a montreáli vasútállomás megkapta az első fenyegető levelet, miszerint ott két bomba fog robbanni! Alig olvasták el a levelet a bomba felrobbant. Sok embert megsebesítve, halált okozva, teljesen tönkretette a szép modern vasútállomás épületét. A kapitalista országokban
