Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-12-01 / 12. szám
1985. december Amerikai Magyar Értesítő 19.oldal — A njosoly országa — HONVÁGY Akkor szeretnék visszamenni Magyar- országra százhúsz éves koromban, amikor már ez a rendszer is meglelte a maga Krúdy Gyuláját, nosztalgiától csorduló kötetei ott sorakoznak a könyvespolcokon: a fiatalok pedig - utálkozva a körülöttük "dúló" komputer-demokrácia békés unalmától -(visszamenekülnek az Édesbús Múltba, Rákositól, Révaiig, sóhajlihegve mondván: "...Azok voltak az idők! ...Amikor a megláncoltak nem tudhatták, mire viszik őket, kivégzésre vagy kihallgatásra a vörös postakocsin!" "...Azok a közösködések a beküldött egyszer-félévenkénti félkilós csomagban, azok a hangulatos idillek a zárkarendben - azok a kétcsajkás megvesztegetések!" "...Az a feledhetetlen, felülről i- gazitott enyhülés, amikor Rezeda Kázmér félkrajcárért mehetett közúti tovadöcö- gőn az Ügetőről a Kulacsig és vissza!" "...Azok a szalmaözvegyi szolgálatkészségek nyugati ut előtt- és után! Kétkrajcárért vesztegették az olasz an- gorapulcsit és ötért az amerikai vil- larykenyérszeletélőt! " "...Boldogult urfikorunkban a Jul- csák, a Marcsák, a Toncsák, akik egyetlen, tüzes pillantással odavetett elf- társnő-megszólitástól elolvadtak-visz- szafagytak a megszólitótól függélyesen*" "...Azok az elintézések-megolajozá- sok a kréta körül, egy jólirányzott ötkoronás tenyérbe-dugogatástól, lett-légyen az a kréta akár utlevélmegsürgetés, akár vámnáli-szemethunyás, akár egyetemi felvételizés, akár szerződtető kanapéig való eljutás Podolinban;.,.Haj , hol vannak azok a kisértetek!" menő ági, disszidens porontyainkat,akik nem állották elárulni a vármegyét, holott a megye bizonyát ,,,De a- zért a kirájzulumát, ha minden kötél szakad, Pityuka 'Ganadában', Gizuka ’Óausztrálijában' gennyesre szedte magát s háromévenként mi is megpattanhatunk, ha sokat vacakolnak..." "...Aki-káder-mindene-van; szállók az urnák - Széplaki Titusszal, Szin- báddal a Háromhollóban, Hétbagolyban: akkor még tudták, hogy kell kirúgni a Fehérló házoldalát!" "...Be szép is volt! Azok az ivások! Szajré-bedobások! Külföldre-házasodások: el - ’Olaszba'! KEMIMPÉRT, KÁLMOGÜRT, KURVOMPEX! Átpasszolások! Seftek! Lefő- zések-leégetések! Az ember tudta, mért él - érezte, hogy él! Amikor nem csinálták a hangulatot - volt! ...Istenem! Mit vesztettünk, hogy nem akkor éltünk!" (Én meg csak hallgatnék és nem szólnék egy szót sem. Szép öregség, könnyű halál lenne: hullára röhögném magam). (M.H.) ' Hatar Győző- Rólam azt hiszik a fiamék, hogy szenilis vagyok, mikor a kettó- meg az ötfilléresről mesélek. "...A podolini könnyes keszkenők, könnyes keszkenőknek idegenbe szakadt- hoz való szemrehányó elküldése!" "...Gálád idegenbe-szakadtak bele- hazaköpése levesünkbe, mintha éppen- aktuális tragédiánk nem lett volna e- lég!" "...Az a változatos, gazdag lelkiélet, a régi-szép! Amikor egy-füst- alatt-és-szuszra kellett bizonyítani, hogy Verbőczy karakán magyari vagyunk ugyan, de azért sütöttek bennünket tüzes lábzsámolyon is, Dózsa alatt! Hogy megtagadtunk mind honi, felmenő ági a- risztokrata rokonainkat, mind pedig leAz egyik szálloda halijában a vidékről érkező látogatót megszólítja egy csinos szőke nő:- Nem kivánna velem egy kellemes estét eltölteni? - kérdi kacéran.- Mibe kerül? kérdi a vendég.- Ötven dollár - hangzik a válasz.- Az sok, legfeljebb öt dollárt adok. A nő dühösen rámordul és faképnél hagyja. Este a férfi a feleségével karonfogva az étterem felé tart. A szőke nő ismét feltűnik és ahogy elhúz a házaspár mellett, odasziszegi a férfinak:- Legalább most látja, hogy mit lehet kapni öt dollárért.
