Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-12-01 / 12. szám

1985. december / Amerikai Magyar Értesítő' túloldalról beleeresztettek egy gép­pisztolysorozatot. Hiába orditottak u- tána a bajtársai és - látván, hogy a tréfa komolyra fordult - hiába próbál­ták visszahívni, makacs volt. Amit ki­mar jult logikája diktált neki, attól nem lehetett eltéríteni. S igy érte el a végzete. Ahol csődöt mond a logika Évek múltán valahol véletlenül talál­koztam a bolondokházi orvossal. Én rög­tön megismertem, 5 persze már nem em­lékezett rám. De ahogy fölelevenitettem szegény hajdani barátunk kalandját,ami miatt akkor a Lipótmezóre vitték, eszé­be jutott minden. Amikor meghallotta, hogy milyen csúf véget ért, elgondolko­zott. - Jobb igy szegénynek - mondta -.- A baj egyre jobban elhatalmasodott volna rajta s előbb-utóbb úgyis zárt intézetben kötött volna ki. Tudja, rendszerint igy kezdődik: kihagy a lo­gikai érzék, előbb csak néha, aztán egyre sűrűbben. Mi orvosok számtalan ilyen esettel találkozunk a praxis so­rán. Persze olyan is van, aki leél egy életet a társadalomban és soha nem ve­szik észre rajta az elmebajt. Mert sze­rencséje van és soha nem kerül olyan helyzetbe, ahol orvosok kezdik vizs­gálni . . .- Azt bizonyára tudják - emelte föl a mutatóujját -, hogy az orvosi statisz­tika szerint az emberiségnek kb. húsz százaléka nem mondható teljesen normá­lisnak. Természetesen túlzás lenne ezt úgy kipoentirozni, hogy a föld népessé­gének egyötöde bolond vagy elmebajos, de - ideggyógyász! mértékkel mérve - ez a hányad valamilyen tekintetben, kisebb- nagyobb mértékben betegnek minősül.Hogy föltétlenül gyógyításra szorul-e, az más kérdés, aminthogy - mint előbb mond­tam - a nagyobb százalékuk soha nem is jut kapcsolatba orvossal, vagy zárt in­tézettel. A környezete néha észrevesz rajta valamit, dehát Istenem, különcök mindig is léteztek és elvégre oly sok­félék vagyunk! Ki tudja, hol a határ a normális és a nem normális viselkedés, magatartás között? Egyet azonban, hasznos tanácsként, újra elmondhatok önöknek - nézett az órájára az orvos, mint aki már menni készül -, a legbiztosabb, szinte csal­hatatlan jel, hogy valakinél bajok van­nak az, ha a logikával ellenkező módon, illogikusan viselkedik. Ez az elmezavar kezdetének biztos ismérve! Na örültem a találkozásnak, minden jót! - fölállt és elsietett. Ha csak szórakoztató olvasmánynak, elbeszélésnek szántam volna ezt az i­rást, most akár abba is hagyhatnám. Mindenki vonjon le belőle annyi tanul­ságot, amennyit akar és nézzen tükörbe, vagy tekintsen körül a környezetében, kire illenek a szimptómák?.. .Érdekes játék és néha nem is hiábavaló. Az em­berek megismeréséhez, tetteik rugóinak megítéléséhez mindenesetre közelebb- visz és az hasznos. Magam is ezt tettem. Ezelőtt négy évtizeddel is, amikor a történet leját­szódott, és ma is, hogy a múltat föl­elevenitettem. Elvégre most is, az e- migrációban méginkább, annyi zavaros, ellentmondásos viselkedésű emberrel lehet találkozni, annyi furcsa logikát­lanság tanúi vagyunk, hogy érdemes ki­csit körülnézni és elgondolkozni. Kész elmebaj! Itt van mindjárt a rendszerrel lojá­lis emigránsok csoportja. Adva van egy ember, aki "elmenekül" a kommunizmus elől - esetleg éppen az 56-os forrada­lomnak köszönheti, hogy szabad földre került -, aki a kommunizmust saját el­határozásából cserélte föl a kapitaliz­mussal, azaz a szabad világgal, megtold­va rendszerint azzal a keserves panasz­kodással, hogy mennyit szenvedett a ha­zai rendszer alatt. (Aminek hangoztatá­sára annál is inkább szükség volt,hogy rákerüljön a menekültkvótára és beenged­jék az Egyesült Államokba, vagy Kanadá­ba. Mert másként nagyon kevés eséllyel pályázhatták volna meg a kijutást ezek­be az országokba, melyekbe most legtöbb­jük tevékenykedik.) Azon azt hiszem, senki sem vitatkoz­hat, hogy valaki menekültté - idegen szóval emigránssá - válik, a logikus viselkedés az, ha elutasítja az őt ha­zája határain kívül kényszerítő politi­kai rendszert. És a logikával ellenkező viselkedés az, ha eljövése után is szí­vélyes kapcsolatokat igyekszik ápolni a kommunizmussal. Mely ellen lábával sza­vazott. Mindenkiben fölvetődik a kér­dés: akkor miért jött el? Ha hazajár, hazadolgozik a nyugaton kiügyeskedett pénzen és pénzzel, akkor nem lett vol­na sokkal egyszerűbb otthon maradni? Miért volt szükség arra a nagy hercehur­cára, amivel egy disszidálás jár?... Ezt a kérdést elsősorban nem azoknak az emigránsoknak kell föltenni, akik távoltartják magukat a politikától és a nyugati magyar közélettől, hanem a- zoknak, akik a fórumon nyüzsögnek és mutogatják magukat. Akiknek magatartása - egyesek számára legalább is - mintául szolgál. Ezek felelőssége sokszoros. Mert ilyenek is vannak. Igaz, hogy az elmeorvos barátunk is csak húsz száza­lékos arányról beszélt annakidején, a- mikor a logikátlan viselkedésüekről 11. oldal

Next

/
Thumbnails
Contents