Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-12-01 / 12. szám
1985. december / Amerikai Magyar Értesítő' túloldalról beleeresztettek egy géppisztolysorozatot. Hiába orditottak u- tána a bajtársai és - látván, hogy a tréfa komolyra fordult - hiába próbálták visszahívni, makacs volt. Amit kimar jult logikája diktált neki, attól nem lehetett eltéríteni. S igy érte el a végzete. Ahol csődöt mond a logika Évek múltán valahol véletlenül találkoztam a bolondokházi orvossal. Én rögtön megismertem, 5 persze már nem emlékezett rám. De ahogy fölelevenitettem szegény hajdani barátunk kalandját,ami miatt akkor a Lipótmezóre vitték, eszébe jutott minden. Amikor meghallotta, hogy milyen csúf véget ért, elgondolkozott. - Jobb igy szegénynek - mondta -.- A baj egyre jobban elhatalmasodott volna rajta s előbb-utóbb úgyis zárt intézetben kötött volna ki. Tudja, rendszerint igy kezdődik: kihagy a logikai érzék, előbb csak néha, aztán egyre sűrűbben. Mi orvosok számtalan ilyen esettel találkozunk a praxis során. Persze olyan is van, aki leél egy életet a társadalomban és soha nem veszik észre rajta az elmebajt. Mert szerencséje van és soha nem kerül olyan helyzetbe, ahol orvosok kezdik vizsgálni . . .- Azt bizonyára tudják - emelte föl a mutatóujját -, hogy az orvosi statisztika szerint az emberiségnek kb. húsz százaléka nem mondható teljesen normálisnak. Természetesen túlzás lenne ezt úgy kipoentirozni, hogy a föld népességének egyötöde bolond vagy elmebajos, de - ideggyógyász! mértékkel mérve - ez a hányad valamilyen tekintetben, kisebb- nagyobb mértékben betegnek minősül.Hogy föltétlenül gyógyításra szorul-e, az más kérdés, aminthogy - mint előbb mondtam - a nagyobb százalékuk soha nem is jut kapcsolatba orvossal, vagy zárt intézettel. A környezete néha észrevesz rajta valamit, dehát Istenem, különcök mindig is léteztek és elvégre oly sokfélék vagyunk! Ki tudja, hol a határ a normális és a nem normális viselkedés, magatartás között? Egyet azonban, hasznos tanácsként, újra elmondhatok önöknek - nézett az órájára az orvos, mint aki már menni készül -, a legbiztosabb, szinte csalhatatlan jel, hogy valakinél bajok vannak az, ha a logikával ellenkező módon, illogikusan viselkedik. Ez az elmezavar kezdetének biztos ismérve! Na örültem a találkozásnak, minden jót! - fölállt és elsietett. Ha csak szórakoztató olvasmánynak, elbeszélésnek szántam volna ezt az irást, most akár abba is hagyhatnám. Mindenki vonjon le belőle annyi tanulságot, amennyit akar és nézzen tükörbe, vagy tekintsen körül a környezetében, kire illenek a szimptómák?.. .Érdekes játék és néha nem is hiábavaló. Az emberek megismeréséhez, tetteik rugóinak megítéléséhez mindenesetre közelebb- visz és az hasznos. Magam is ezt tettem. Ezelőtt négy évtizeddel is, amikor a történet lejátszódott, és ma is, hogy a múltat fölelevenitettem. Elvégre most is, az e- migrációban méginkább, annyi zavaros, ellentmondásos viselkedésű emberrel lehet találkozni, annyi furcsa logikátlanság tanúi vagyunk, hogy érdemes kicsit körülnézni és elgondolkozni. Kész elmebaj! Itt van mindjárt a rendszerrel lojális emigránsok csoportja. Adva van egy ember, aki "elmenekül" a kommunizmus elől - esetleg éppen az 56-os forradalomnak köszönheti, hogy szabad földre került -, aki a kommunizmust saját elhatározásából cserélte föl a kapitalizmussal, azaz a szabad világgal, megtoldva rendszerint azzal a keserves panaszkodással, hogy mennyit szenvedett a hazai rendszer alatt. (Aminek hangoztatására annál is inkább szükség volt,hogy rákerüljön a menekültkvótára és beengedjék az Egyesült Államokba, vagy Kanadába. Mert másként nagyon kevés eséllyel pályázhatták volna meg a kijutást ezekbe az országokba, melyekbe most legtöbbjük tevékenykedik.) Azon azt hiszem, senki sem vitatkozhat, hogy valaki menekültté - idegen szóval emigránssá - válik, a logikus viselkedés az, ha elutasítja az őt hazája határain kívül kényszerítő politikai rendszert. És a logikával ellenkező viselkedés az, ha eljövése után is szívélyes kapcsolatokat igyekszik ápolni a kommunizmussal. Mely ellen lábával szavazott. Mindenkiben fölvetődik a kérdés: akkor miért jött el? Ha hazajár, hazadolgozik a nyugaton kiügyeskedett pénzen és pénzzel, akkor nem lett volna sokkal egyszerűbb otthon maradni? Miért volt szükség arra a nagy hercehurcára, amivel egy disszidálás jár?... Ezt a kérdést elsősorban nem azoknak az emigránsoknak kell föltenni, akik távoltartják magukat a politikától és a nyugati magyar közélettől, hanem a- zoknak, akik a fórumon nyüzsögnek és mutogatják magukat. Akiknek magatartása - egyesek számára legalább is - mintául szolgál. Ezek felelőssége sokszoros. Mert ilyenek is vannak. Igaz, hogy az elmeorvos barátunk is csak húsz százalékos arányról beszélt annakidején, a- mikor a logikátlan viselkedésüekről 11. oldal
