Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-02-01 / 2. szám

1985^ február t , ,, Amerikai Magyar Értesítő 5.oldal gatna-e meg minden követ a kanadai kor­mánynál, hogy az ilyen főfő keretlegénye- ket utasítsák ki az országból? Debizony nem nyugodnának addig, mig ezt el nem ér­nék. (Gondoljunk csak. mi történt legu­tóbb a román pópával!) Vajon Kopácsi Sándor tud-e nyugodtan aludni éjszakánként s nem jönnek-e elő álmában a Recskre küldött és agyonvert, halálrakinzott rabok szellemei, hogy szá- monkérjék tőle szenvedéseiket? Vajon nem nyomja-e a lelkiismeret, hogy ártatlan em­berek sorsáról döntött egyetlen aláírás­sal, amikor jól tudhatta: semmi bünük! Vajon úgy érzi: azzal, hogy a forradalom­kor, 1956-ban köpönyeget forgatott, min­dent jóvátett és minden el lesz neki fe­lejtve. . . ? Nem! Es a többinek sem! Mert a kisem­berekkel, a megtévesztettekkel, a félre­vezet eltekkel , a tömegemberekkel szemben legfeljebb sajnálatot érezhetünk - még a kommunisták is futni hagyták ^5. után az u.n. kisnyilasokat (pláne ha azok hajlan­dóságot mutattak a pártba való belépés­re...) -, de azoknak, akik megtévesztet­ték, félrevezették őket, azoknak, akik megvaditották, gyűlölködésre tanították a recski keretlegényeket, azoknak nem sza­bad soha megbocsátani! Ahogy Erdey Sándor is Írja könyvében: a szenvedéseket nem le­het, nem szabad elfelejteni, azoknak pe­dig akik okozták a szenvedéseket, soha nem szabad megbocsátani. (De nem szabad megbocsátani az uszitóknak sem, mint pld. Méray Tibornak és másoknak!) Már leirt am néhányszor: az ártatlan magyar üldözötteknek, akiket a Rákosi-rém- korszak alatt megkinoztak, soha nem szol­gáltatott elégtételt senki. Otthon legke­vésbé, mert odahaza még beszélni sem le­het róluk. Ahogyan azt is titkolni igye­keznek Kádárék, hogy Recsk egyáltalán lé­tezett. Fedezik Rákosiék aljasságait, ez­zel is igazolva, hogy a mai rendszer jog­utóda az 1956 előtti terrornak, csak ki­finomultabb eszközöket használ. Ez a könyv Erdey Sándor könyve most emléket állit a Recsken megkinzottaknak és tiszteleg azok- emléke előtt, akik elpusztultak a recski pokolban. A könyv megmarad és emlékezteti majd az utánunkjövőket, hogy ilyen is meg­történhetett Magyarországon a "felszaba­dulás" utáni években! Ír De ez az emlék kevés' Gondoljunk ar­ra, hogy Washingtonban, a szabad világ fővárosában hamarosan hatalmas monumen­tum fogja hirdetni azoknak a zsidóknak a mártiromságát, akik a hitleri időkben a világ bármely részén elpusztultak. Kü­lön bizottság alakult az emlékmű megva­lósítására - az elnöke egyébként egy ma­gyarországi születésű ember -, mely ha­talmas pénzeket gyűjtött erre a célra. Az emlékmű az amerikai főváros kellős közepén, az elnöki palota, a Fehér Ház tőszomszédságában emelkedik majd: a he­lyét már kijelölték, a város vezetősége nagy telket adományozott az emlékmű bi­zottságnak a monumentum számára. Ki emelhetne kifogást az emlékmű lé­tesítése ellen? Ez egy szabad ország, a- kinek pénze és energiája van hozzá, min­den tervet megvalósíthat. (Persze, nem árt az összeköttetés sem...) Miért ne valósíthatnánk meg mi, a kommunizmus rabságában szenvedő népek fiai, hogy kö­zös erőfeszítéssel emlékművet állíttas­sunk - ugyancsak Washingtonban - a vörös diktatúrák áldozatainak? Sztálin és Rá­kosi rémuralma alatt milliók pusztultak el a Szovjetunióban és Magyarországon, meg a többi bolsevizált országban, de pusztulnak el azóta is hónapról-hónapra, évről-évre szüntelenül. Ők is megérde­melnek egy emlékművet! Úgy tudom, egy magyar emigráns szervezet már támogatná is a tervet. Csatlakozzunk hozzá vala­mennyien, nyerjük meg a társemigrációkat is és közreműködésükkel lássunk munkához Mert állnia kell valahol egy olyan emlék műnek is, mely végre a bolsevizmus áldo­zatainak szenvedéseit juttatja a világ népeinek eszébe! S amig ez meg nem valósul, becsüljük meg nagyon Erdey Sándor könyvét, a recs­ki haláltáborról szóló naplót. Mert ez a magyar Gulag egyenlőre az egyetlen i- gazi mementó az áldozatok sírján, emlé­keztető a szenvedésekre, a szenvedések túlélőire, az áldozatokra. Akikért eddig még harang sem szólt. Most harangozunk és még erősebben kell harangoznunk! Er­dey Sándor könyve nagy feladatot telje­sít, de méginkább betölthetné szerepét, ha nyugati világnyelvekre is lefordíta­nák és angolul, németül, franciául tanú­síthatná: mire képes a kommunizmus? A Recskről szóló könyv vádirat: Erdey Sán­dor a szemtanú cáfolhatatlan hitelessé­gével sorolja el a kommunisták bűneit, melyeket megbocsátanunk soha, de soha nem szabad! ☆ ☆☆ A gúzsbakötés Erdey Sándor: "A recski tábor rabjai" c. könyve megrendelhető az Értesítő könyv­osztályán. A 300 oldalas, 25 részben kora­beli képpel ellá­tott könyv ára fűzve ÍJj-.- dollár

Next

/
Thumbnails
Contents