Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-11-01 / 11. szám
1985. november Amerikai Magyar Értesítő 19.oldal SZÓKRATÉSZ! — A njosoly országa — BUMM! BUMM! BUMM!... Offenbach-estre készültek a Fővárosi Operettszínházban. Rátonyi Róbert a műsorban többek között Bumm tábornok dalával szerepelt: Csak akkor forr a vérem, amikor az ágyú ropog valahol: bumm! bumm! Ügyes, mulatságos kis dal - a darabon belül. De Rátonyi úgy érezte, hogy szóban, keret- és eseményháttér nélkül - nem csattan, nem robban, nem lesz sikere. Rátonyi pedig nem az az ember, aki i- lyesmibe beletörődjék: napokig törte a fejét valami hatásfokozó ötleten. Egy este bevetődik egy kis varietészínpadra, s ott egyszerre, mint borús égről a villám, felvillant a Nagy Trükk. Egy fiatal magyar artista uj komikus számot mutatott be, amely úgy végződött, hogy zsinóron kis ágyút húz be maga u- tán, s a kis ágyú a vég-poénra tüzet-lán- got-füstöt okádva - elsül. Óriási kacagás.- Ez az ! - pattant fel helyéről Rátonyi, s már szaladt is az artistához az öltözőbe. Előadta elképzelését, s megállapodott a készséges fiatalemberrel,hogy az készit számára egy ugyanilyen ágyút, amit ő a Bumm tábornok-szám befejezésénél felhasznál. A szolgálatkész artista fiú ugyan rá akarta beszélni Rátonyit, hogy a tábornoki durranás növelése érdekében egy valamivel nagyobb ágyúval operáljon, de Rátonyinak az volt a véleménye, hogy mennél kisebb az ágyú, annál nagyobb a meglepetés... Premier. Bumm tábornok elénekli számát, az utolsó refrénnél behúzza a kis ágyút, és rákezdi: Csak akkor forr a vérem, amikor az ágyú ropog valahol: bumm! bumm! Egy rántás a zsinóron - óriási robbanás: a következő pillanatban a fehér frakkmellényes zenekari tagok helyett csupa fekete inges néger ül az orkesz- terben. Hogy Bumm tábornok ur maga is szere- csenné változott, ezt Rátonyi csak utóbb tudta meg. Azt is, hogy az ambiciózus, jószán- déku és makacs artista háromszoros adag puskapor-töltést tömött az ágyucskába. Nagyobb szinpad - nagyobb durranás - nagyobb siker. Bumm! Bumm! Bumm! _ b.I.A szókratészi anekdótakörből főleg szerencsétlen házaséletének mozzanatai tűnnek elő. Házsártos feleségének, Xanthippének a neve fogalommá vált. A kötekedő, nyel- ves, brutális asszonnyal való házasságát legjobb emberei sem értették meg. Szókratész ezt a "ballépését" önvigasztalással igy általánosította: Nősülsz vagy nem nősülsz - egyre megy. Akár viszel asszonyt a házhoz, akár nem - mindenképpen megbánod. * Xanthippé szakadatlan veszekedésébe belefáradva, hogy ne hallja meg nem szűnő zörgését-morgását, Szókratész kiült háza elé a köszöbre. Az asszony feldühödött azon, hogy nem kötölőzhet tovább a férjével, és bosszújában egy veder szeny- nyes vizet zúdított a nyakába.- Tudtam én - dörmögött megadóan a bölcselő -, tudtam előre, hogy ennyi mennydörgés után jönni kell a zivatarnak is. *- Életemben három nagy bajjal kellett megküzdenem - mondta Szókratész. - Az első: a tudomány nehézsége, a második: a szegénység terhe, a harmadik: egy asz- szony kínzása. Az elsőn átsegítettek tanulmányaim, a másodikon könnyített a szerencsém, a harmadikat viszont örökössé tették a házasság kötelékei. * Midőn Szókratészt halálra Ítélték, felesége felkereste börtönében és keservesen sirt:- Szörnyűség. ..szörnyűség...Igazságtalanul ítéltek halálra, ez fáj nekem a legjobban...- Ejnye, ejnye - vigasztalta az asz- szonyt Szókratész -,ha igazságosan ítéltek volna halálra, akkor elégedettebb lennél...? * A tanítványai körében tartózkodó Szókratészhoz Platón a következő szavakat intézte:- Mester, ne neheztelj, de megmondom: nagyon helytelenül jártál el tegnap, a- mikor egyik szolgádat a társai jelenlétében megdorgáltad. Nem gondolod, hogy elég lett volna, ha négyszemközt szidod meg?- Igazad van - hagyta helyben Platón figyelmeztetését Szókratész, és kiegészítette. ezzel: - Aminthogy te is helyesebben jártál volna el, ha ezt az észrevételedet akkor közlöd velem, amikor kettesben vagyunk.
