Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-02-01 / 2. szám

1985. február Amerikai Magyar'Értesítő 3. oldal-------- ' f~ • - - * ----r—

zetek - közös vonásuk, hogy egytol-egyik a recski haláltáborban történt személyes élményeit Írja le bennök a szerző és az, hogy rettenetesnél-rettenetesebb emberi szenvedések leírását adják az olvasónak - először hihetetlennek tűnnek, majd elszorul tőlük az ember szive, annyira fájdalmasak, végül elkeseredett hara^ vesz erőt az olvasón: hogyan volt lehetséges ennyi gonoszság és aljasság, kik voltak azok az emberi mivoltukból kivetkőzött fenevadak, akik annakidején végrehajtották a magyarok likvidálására Moszkvából ránk küldött Rákosilklikk parancsait, sőt még túl is teljesítették a normát? Kik lehettek, milyen szadista gazfickók lehettek azok, a- kiknek agyában megfogant a megsemmisítő táborok intézményének ördögi ötlete,hogy Magyarországon is meghonosítsák ezt a szovjet intézményt? Es végül kik voltak azok, akik "üzemeltették" a táborok hálózatát, fenntartották és ártatlan áldozatokkal, szenvedő emberekkel, kiszolgáltatott üldözöttekkel látták el ezt az ember- pusztitó gépezetet?

Erdey Sándor könyve részletesen tájékoztat bennünket erről is. Nemcsak a recski haláltáborban átélt szenvedésekről számol be a legnagyobb részletességgel, de felsorolja azokat is, akik kegyetlenked- tek az internáltakkal. Legtöbbjüket név- szerint is megemlíti, ismertetve szadista szokásaikat és rájukragasztott csufnevet is. Olyan portrék bontakoznak ki igy szemeink előtt, amiktől visszaborzad az ember és fölmerül a kérdés: honnét tudtak összeszedni a Rákosi rémkorszakban ennyi cégéres gazfickót, eltorzult lelkű aljaembert, vagy hogyan tudták megvaditani, fanatizálni az erre szerepre - rabok őrzésére, kínzására - vállalkozó egyéneket? Kik voltak a feletteseik ezeknek a primitiv ávós legényeknek, hogy olyan jól beléjük nevelték: a reakciósok, a fasiszták, a nép ellenségei nem érdemelnek mást csak ütleget, kínzást, gyalázkodó szavakat? Vajon kik?

A recski pokolról szóló könyv végén olvashatunk arról is: mi történt később, Recsk feloszlatása és a Rákosi-terror megszűnése után ezekkel az ÁVH-s keretle- gényekkel. Az utolsó oldalakon egy rövid fejezetet szentel Erdey Sándor annak,hogy vázolja néhányuk sorsát és további pályái futását. Az ember elhülve olvassa ezeket a sorokat: a legvadabb pribékek közül jól néhány éli közöttünk a tisztes polgár nyugodt életét, anélkül, hogy a haja szála meggörbült volna, anélkül, hogy valaha is számonkérték volna tőle tetteit. Többen karriert csináltak a Kádár-rendszerben, pontosabban folytatták azt a pályafutásukat , mely a Rákosi-korszakban kez- dett fölfelé Ívelni. Bizonyságul annak, hogy a Kádár-korszak a Rákosi-terror egyenes folytatása es a mai rendszer urai- nak eszük ágában sincs megtagadni a Rákosi-terror hóhérmunkáját, melynek célja elsősorban a magyar polgári középosztály kiirtása volt, de fizikai megsemmisítése mindazoknak, akikben a bolsevisták ellenséget láttak.

De még ezeknél az otthon békés nyugalomban élők, vagy tevékenykedő volt ávó- sok névsoránál is meghökkentőbbek azoknak a nevei, akik a keret legények közül a nyugati szabad világ menedékét élvezik. Mert ilyen is van, jónéhány. A forradalom zűrzavarában, de később is sokan jutottak ki a volt recski gyilkosok közül Nyugatra s most közöttünk, a rendszer politikai menekültjei, a volt recski rabok sorstársai között élnek, teljes biztonságban. Vajon ők is politikai menekülteknek adták ki magukat, amikor valamelyik nyugati országba kértek bebocsátást és kértek menedékjogot? Erdey Sándor nem is egyszer írja könyvében, jogos elkeseredéssel a szenvedésekre visszagondolva: "Nem szabad felejteni, de megbocsátani sem kínzóinknak! " Es a magyar emigráció mégiseltűri ezeknek a jelenlétét köztünk...? Érthető-e ez?

A második világháború után nemzetközi jogszokássá vált és a világ minden országában tudomásul vették, hogy a háborus- és népellenes bűnök, az emberiség ellen elkövetett bűnök, ártatlan üldözöttek kínzásával elkövetett bűnök soha nem é- vülnek el. E jog alapján működnek még ma is a nácivadász osztagok a világ minden sarkában, e jogcímen Wiesenthal mester hajszolja még ma is a hitleri koncentrációs lágerek volt őreit és folytat hajszát a volt náci vezetők ellen. így került hurokra pár évvel ezelőtt Eichman is, meg még sokan mások a hajdani náci vezetők közül. Akik ugyan nem verték, nem kínozták saját kezükkel, saját öklükkel a zsidókat, csak éppen felállították és üzemeltették az üldözötteket elnyelő - legtöbbjüket örökre elnyelő - haláltáborokat. Mert gyilvánvaló, hogy ezeknek a bűne súlyosabb az értelmileg alacsony fokon álló, propagandával megva- ditott verőlegényekénél. ..

Mindez akkor jutott eszembe, amikor a kötet 272. oldalára lapoztam. Egy 19^9. julius 22.-én kelt belügyminisztériumi véghatározat fénymásolata látható itt, mely bizonyos Kiss Dániel internálásának meghosszabbításáról intézkedik. Sok ezer ilyen véghatározatot bocsátottak ki az 19^5 utáni években a Belügyminisztériumból, talán sok százezret is, melyekkel ártatlan emberek sorsáról döntöttek, további szenvedésre kárhoztatva őket. Bizonytalan időre, internálásukat újra és újra meghosszabbítva. Törvényes jogalap, bírósági eljárás és ítélet nélkül. Mert