Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-02-01 / 2. szám
Ára: 1.25 USA dollár J Amerikai Magyar f ff ÉRTESÍTŐ HUNGARIAN Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron Baltimorei 1985. február XXI. évf. 2. szám STIRLING GYÖRGY: Akik megjárták a pokol tornácát Gondolatok "A recski tábor rabjai" ciroü könyv olvasása közben Várpalotán 1952-ben hallottunk először arról, hogy létezik valahol Magyarország északkeleti részében egy munkatábor, ahol internáltakat tartanak fogva és dolgoztatnak kőbányában embertelen körülmények között, A beszélőkön beszivárgott hirekből és a smasszerek elejtett megjegyzéseiből azt is tudtuk, hogy ebben a táborban az ÁVH az ur és a legvadabb kékparolisokból összeválogatott őrség kegyetlenül bánik a táborban Ítélet nélkül összezsúfolt sokszáz letartóztatottal, pokollá téve é- letüket. Várpalota is börtön, rabtábor volt, ahol a nagy- kiterjedésű szénbánya egyik aknáját - a Cseri-aknát - a föld fölött és a föld alatt is elkerítették a bányamező többi részétől, hogy ott biztos őrizet mellett dolgoztathassák a rabokat. A felszínen gépfegyveres őrtornyokkal megtűzdelt kettős magas szö- gesdrótkerités gondoskodott "biztonságunkról", lenn a bányában pedig minden továbbvezető vágatot vasajtóval zártak el. De sem a drótkerítés, sem a vasajtók nem tudták kirekeszteni a hírekets az ország akkor egyetlen nagy börtön, internálótábor volt és a különböző helyeken fogvatartott áldozatok számon- tartották egymást, titkos csatornákon át tudtak egymás sorsáról. Mi is tudtunk Recskről. Szállongó, kósza híreket éheztetésekről, koplalásról, verésekről, ütlegekről, /Folyt, a 2. oldalon./ A tábor dupla szögesdrótos kerítése, a halálzóna, azegyik magas megfigyelővel. A VÉREBEK Pár hónapja érkeztek meg a vérebek: hat behemót kutya egy ávós tisztessel. Édes keveset törődtünk velük. Mit árthatnak ugyan még nekünk e dögök, őrtornyok, pisztolyok, szögesdrót, géppuskák s lángszórók között? Az őrök néhány rabtársunkat választották ki s ezeken tanították be a kutyákat a törzs előtt, a zöld gyepen. — Fogd meg a rablót! — ordították, s a félholt emberek után szaladtak velük. Ha elérték, visszarántották a kutyát, vagy nem. Éjjente csaholásra ébredtem fel a vackomon őrségváltáskor; aztán ezt is megszoktam, mint mást. Csak azon csodálkoztam, hogy az ávósok dühödt szövetségeseik iránt sem ismernek irgalmat, s ezeket is rúgják, verik, Faludy György. (Részlet)
