Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-09-01 / 9. szám
1985.szeptember Amerikai Magyar Értesítő 19.oldal- A njosoly országa — KARINTHY FERENC; BQTOND UNOKÁJA Március egyik utolsó napján zöld, de pillanatnyilag a sártól, szennytói csak alig felismerhető szinü személyautó jelent meg a francia határon. Hátsó sárhányó jára fehér H betű volt festve, orrához kötél erósitve, ennél fogva vontatta egy német rendszámú Opel Kapitän. A határállomásnál szolgálatot teljesitó egyenruhás francia őr némi megdöbbenéssel szemlélte az elegáns kocsisor közepette a messziről érkezett, dicstelenül bevonszolt hajótörött jármüvet, melyben egy pepita kalapos, de különben korántsem a párizsi felső tizezer divatkódexe szerint öltözött úriember ült.- Hát ön, monsieur? - fordult a jövevényhez, aki néma biccentéssel nyújtotta át útlevelét.- Hongrois? Magyar?- Magyar - mondta a pepita kalapos.- Bravó - jegyezte meg az őr oly hangon, melyből nem volt nehéz kiérezni bizonyos iróniát. - Rögtön gondoltam, A jövevényről azonban lepergett ez az olcsó élcelődés, válaszolatlan hagyta.- Az utazás célja?- Franciaország meghódítása - felelte kurtán az utas. Az őr egyideig tűnődött, majd az útlevéllel bement az épületbe, és kisvártatva egy másik, nyilván magasabb rangú egyenruhással tért vissza.- Miről van szó, uram? - fordult most emez a pepita kalaposhoz.- Franciaország elfoglalásáról.- Mi célból?- Hogy Magyarországhoz csatoljam. A magasabb rangú az alacsonyabb rangúra tekintett, aztán megint az utasra.- A gyarmatokat is?- Miért ne? Jöhetnek a gyarmatok is. A tiszt az útlevélbe lapozott.- Ön iró?- Az vagyok, monsieur.- Rendben van, monsieur - adta vissza az útlevelet a jövevénynek. - Bon voyage, jó utat, monsieur.- Köszönöm, monsieur - biccentett ismét a pepita kalapos, majd intett az Opel Kapitánnek, hogy mehetnek, vontathatja tovább. ☆ ☆ Kedves Olvasóink! Kérjük segítsenek munkánkban. A következő hónapokban mutatványszámokat szándékozunk szétkül- deni. Ehhez címek kellenek. Kérjük küldjék el barátaik, ismerőseik címét, akiknek aztán küldünk Értesítőt. Egy válófélben levő házaspár kemény harcot folytat a bíróságon egyetlen kis gyermekükért. Mind a két fél magának vallja.- A gyermeket én hordtam a szivem a- latt és én szültem, tehát az enyém - vitatja a feleség.- Biró ur! Ha egy automatába bedobok húsz fillért és kijön a csokoládé, kié a csokoládé? Az enyém vagy az automatáé? ☆ Egy pesti árverésen valaki szajkó madarat kínált megvételre. Kikiáltási ára 50 forint. Grünnek nagyon megtetszett a madár és beígérte az árat. Valaki megduplázta. Grünn 150-et Ígért, így ment ez addig, mikor is észrevette, hogy i+00 forintért lett tulajdonosa a mátyásmadárnak. Kicsit már megbánta, de kifizette az összeget.- Remélem - mondja Grün -, ha már ennyit fizettem ezért a jómadárért, tud valamit beszélni!- Hogy tud-e? - Mit gondol ki licitált egész idő alatt maga ellen? ☆ Csaucseszku macskái; Egyik olvasónk írja, hogy a nyár elején Erdélyben járt. Feltűnt neki, hogy a macskáknak rövid a farkuk.- Hát, az úgy történt - mesélik neki a rokonok -, hogy a télen a "Condukto- runk" energia takarékosságot rendelt el. Leállíttatta a gépkocsikat, bezáratta a szórakozóhelyeket, csökkentették az utcai világítást, letiltották a háztartásigépek használatát,stb. De a macskákat, ha rövid időre is, télen is ki kellet engedni a szabadba. S tudott dolog, hogy a macskák az ajtó- nyiláson kilépve lassan húzzák ki maguk után a farkukat. Ezért a nagy vezérünk elrendelte a macskák farkának a levágását, hogy az ajtókat gyorsabban lehessen becsukni. ☆-Gondoltunk a kispénzű turisták- . ra is. Speciális járatokat rendsze- i','ív¥ resitünk a számukra.
