Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-09-01 / 9. szám

6. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1985. szeptember az ilyen módon elveszett összeg. Hát ez az a pont, ahol fel megy a pumpa! Amikor az érdekeltek, a tanuk, a fo­gadott és fogadatlan prókátorok is, egy­re csak a megkárositott anyagi helyzeté­re hivatkoznak. Nekem ugyanis, közvéle­ményünk hangadó részével ellentétben, meggyőződésem, hogy becsapni (megkárosí­tani, átverni) az életerős dzsudóbajno- kot és a nercbundás dámát sem illik. Akik pedig valóban visszaüthetnek, sőt uram bocsá' még a veszteséget sem kop­lalják meg. Csakhogy a közért, a hentesüzlet, az OTP, a gyógyszertár és a cipőjavitó - nem szociális intézmény. Tisztességesen számolni - nem belátás dolga. Mint ahogy a lopás, a betörés erkölcsi megítélése sem attól függ, hogy vajon milyen anyagi helyzetben leledzik a tettes és a káro­sult. Mert lehetett hajdan olyan politi­kai elv, amely szerint "a magántulajdon - lopás", de ettől még a szomszéd táska­rádió jának, a kolléga télikabátjának en­gedélynélküli igénybevétele, a mi sze­münkben feltétlenül lopásnak számit. A sokkarátos briliánsgyürüé - nem különben! Lehet, hogy nem Proudhon elmélete, hanem Rózsa Sándor legendája az, ami tovább él, és ami napjainkban a pultok, kasz- szák felett lebeg. Hogy újkori betyárja­ink saját elhatározásukból, önkényessen kívánják ily módon korrigálni társadal­munk (és bérezésünk) igazságtalanságait. Netalán progresszív dézsmát vetnek ki a vásárlóközönség jómódú, vagy annak vélt felére. És hitük szerint a hamis számlá­zás, téves összeadás, a vevő megkárosí­tása csak akkor bűn, ha nem illik bele ebbe,a mbdern kor betyárjainak jövede­lemkülönbségeket kiegyenlítő programjá­ba, Eszerint gondolom, aki 2500 forint alatti jövedelemmel rendelkezik, attól nem szabad, aki 3500 alatt - attól nem illik lopni! De vajon mit ir elő ez a hamis becsületkódex a 4000 forint feletti jövedelmű, ám de roskatag egész­ségű nyugdíjasokkal szemben? És ha 8000 forintból - Öten élnek? Ki és hol szab erkölcsi határt a mindannyiunkat megká­rosítók számára? Évtizedek óta megszoktuk, hogy a hi­vatal, az óvoda, a napközi kereseti iga­zolást kér a szülőktől. Deinem szeretném megélni, hogy ugyanezt az ABC áruházban is bevezessék! Maradjunk egyenlőre abban, hogy a pénztárcája, kinek-kinek amúgy is meg­szabja vásárlása mértékét. De a megvá­sárolt cikkek mérlegelésénél, a fizeten­dő tételek összeadásánál nem a pénztár­ca, csak a kosár tartalma számit. Akkor is, ha nyugdíjas kézbesítő, vagy az Ál­lami Operaház ifjú magánénekese, Pataki Ferenc fejszámoló művész vagy a csepeli Vasmű vezérigazgatója a vevő. Mert a másik embert - vevőt, ügyfelet - becsapni, megkárosítani akkor is sötét cselekedet, ha az illetőre máskülönben rámosolygott a szerencse. Az efféle ön­kényes igazságszolgáltatást egyébként a Biblia is, a törvénykönyv is lopás­nak nevezi. Vajha közvéleményünk is igy tenné... LAJOSSY SÁNDOR: “Hol van az Edénkért?” "...csak úgy érdemes távoli orszá­gokba utazni, ha az ember körüljár­ja önmagát is. Vagyis befelé néz közben, összehasonlítja az idegen táj népét saját lelkületével, fel­fedezi fogyatékosságait éppen úgy, mint mások értékeit. Okulhatunk be­lőle, ha elfogultság nélkül figyel­jük meg az idegenek szokatlannak tű­nő életmódját, magatartását." G.B. Show "Mindenki,megteremtheti a maga kis Édenkertjét." Andre van Assendorp Életem egyik legszebb könyvét olvas­tam el, miután kezembe vettem Kisjókai Erzsébet kis könyvét színes pálmafával díszített csinosan ízléses kötésben! Az "Édenkert titkai"címen már régebben ol­vastam egyet mást erről a gyönyörű szi­getvilágról, de valóságosan csak most ismerhettem meg a karibi szigetek csodá­latos szépségét, minden képzeletünket meghaladó földöntuliságát... Én bár soha nem jártam itt, Erzsébet asszony érzéssel teli, színes elbeszélé­sei után olyan "álomvilágnak" tartom a karibi szigeteket, melyekhez fogható ta­lán sehol nincs a világon. Majdnem egye­düli, mint amilyen az Edénkért volt, de abban is páratlan, hogy Bernard Show-t idézteti a főbíró Andre van Assendorp- pal, a közismert nagy írónőnk volt élet­párjával / 1983-ban hunyt el/, aki végül- is megfogalmazta mindnyájunk számára félreérthetetlenül, hogy - hol van az Édenkert?! < Trinidad, Granada, Barbados, Curacao, Aruba, Jamaica, Haiti és az Azori-szi- getek népe hadd tartsa csak, hogy az ő szinesdus hazájuk volt az Édenkert egy­kor s mi tudjuk - úgy ahogy a főbíró be­vezető mondatában kifejtette, hogy "A saját kis környezetében az ember jóaka­ratot, meleg fényt sugározhat szét." Va­f yis"Mindenki megteremtheti a maga kis denkertjét."

Next

/
Thumbnails
Contents