Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
1985« január 15« oldal . ' , „ Amerikai Magyar Értesítő — A itfosoly országa — SÓ BERNÁT: Fegre megérkezett a Gyuri gyerek Ki az a Gyuri gyerek? Ejnye, hát hogy szabad ilyet kérdezni? Ezt ma már minden újságolvasó ember tudja. Ő a pop-kultúra legfrissebb export- terméke, akit London csóró negyedeinek hatodrendű homoszexuális klubjaiból halászott ki az üzleti világ, mert rájöttek, hogy húsz-egynéhány év után, még mindig maradt néhány millió lemezvásárló balek, a háborús gondoktól terhes földgolyón. Persze sokat változott a rock-világ is, mióta a négy Beatles fickót visongta körül a gyereksereg a sydney-i repülőtéren. Tegnap Gyurkát megérkezésekor már egykor a Beatlesekért őrjöngők gyermekei sivalkodták körül. Lám, így szép ez, ha apáról fiúra száll szellemi értékeink tisztelete. Be kell vallani, az események lefolyása már kissé sémaszerű volt. (Nem merem azt mondani, hogy unalmas. Még rámfognák, hogy öreg vagyok. Nem értek az ilyesfélékhez.) Gyurika negyvenötöd magával érkezett Tokyóból, egy mindent elsöprő sikerű turné után. Több rendőr tuszkolta át őket az örjöngő tömegen, mint valamikor Johnsson Elnököt. Sajtófogadásukon oly nagyszámú tudósítógárda vette őket körül, amire veterán újságírók Sydney sajtótörténetében még nem emlékeznek. Pedig jártak már itt államfők, egyházi világméltóságok, hegedűművészek, rendszeresen váló filmszinész- nők és világi bűnözők is. Olvastuk, hogy szállodájukban világoskék fürdőköpeny és ugyanolyan színű törülközőkészlet várta őket, — hímzett monogrammal. No, és természetesen 160 dolláros Don Perignon pezsgő és 150 dolláros nagyon öreg Henessy konyak. Az ilyen „művészek” csomagjait a vámhatóságok rendszerint különös gonddal szokták szöszmötölni szerte a világon. így nem lehetetlen, hogy suttyomban a Dom Perignon üvegek nyakára akasztva diszkréten néhány levél „saját-termésű” cannabis is szerénykedett, — hódolat jeléül. Akik a rock-zene kereskedelem felfelé ívelő pályáját végigkísérték az elmúlt 20-25 év alatt, azok megfigyelhették, hogy a gitárhúr pengetéshez mindig kellett valami többszázezer dollá- os extra csinnadratta is. Valami szájat eltátó szuper-látványosság. Elektromos orgia. Ruha és paróka-karnevál. Láttuk, ettől önhipnotizálták magukat féleszméletlenné a hisztérikusan visító tizenéves leánykák, miközben a műélvezettől néha „betapsikáltak”, összepiszkítva a nézőtér padlóját, mint izgalomtól két lábon pitiző pincsi kutyák a szalon-szőnyeget. Most George Boy sem fogja cseben hagyni kismalacként visító hűséges seregét, az előre kivásárolt koncertjén. Erre mérget vehet minden újságíró, fotoriporter és televízió hírközlő, Missisippitől a Fujijamaig. Mert Gyurka fiú, halad a korral. Kitűnő szimattal szagolja az idők szelét, — és a dollár szagát. Ő a szex-nélküliség koronázott királya, — és királynője. A férfi testbe bujtatott nő, és a női testből kikandikáló férfi, valóravált eszményképe. Úgy látszik ez hiányzott már csak, a slágerparádé tetejéhez, és a szűkített hetes Á-dur akkordhoz. Ez lett mindennek a zenei teteje, mikor nem tudjuk már végre, mit rejteget a nadrág. Megszületett a századvégi csodaember, a „superman”, aki mindkét utcai nyilvános WC-be besétálhat, anélkül, hogy a sarki rendőr galléron csípné. Még jól meg is fizetik érte. De nem elég már ruhát cserélni . . . Mert egyre többen vannak már olyanok, akik egy szép napon megunják a Kálmán vagy Károlyságot. önként felmásznak egy műtőasztal tetejére, — és Katalinként ébrednek fel altatás után. Már várom, mikor olvassuk egyszer a szenzációs világhírt, a 100%-ős szex-csere házasságról. Amikor a férfi, — aki nővé operáltatta magát, — feleségül megy majd a nőhöz, akiből meg időközben férfi lett ... Főleg egy ilyen pár házaséletének intim beszélgetéseire lennék kiváncsi. Szeretném tudni, vajon nem keverik-e össze a szerepsorokat, a lámpaoltás utáni párbeszéd meghitt pillanatait . . . Mert ugyebár, el lehet képzelni, egy ilyen házasságban aztán nem lesz könnyű kibogózni, ki mondja majd azt, hogy „gyere angyalom”, és melyik válaszolja rá, „menj a frászba apucikám . . .” De egyszer majd elmúlik mindez. Elhalkulnak a csitri lány sikolyok . . . Elhangzik az utolsó akkord ... És akkor Gyuri gyerekből is Gyuri bácsi lesz. Illetve talán Gyuri néni . . . Fene se tudja már ezt biztosan, ebben a megkergült világban . . .--------------------------------*------------------------------Cecil Edwards ausztrál írónak nemrég jelent meg legújabb könyve Sir John Monash életéről. A jeles férfiú Ausztrália egyik legnagyobb katonája és tudós mérnöke volt. A helyi szerző ötlete volt, hogy az állami rádió küldjön ki néhány riportert a könyv címszereplőjéről elnevezett Monash Egyetemre, és áz ottani diákoktól kérjen a könyvre vonatkozó véleményeket. Szegény szerző, ha előre sejtette volna... Tizenkét megkérdezett egyetemi hallgatóból tizenegy ugyanis nem tudta, hogy ki volt Sir Monash. A tizenkettedik nagy bölcsen csak annyit tudott, hogy róla nevezték el az egyetemet. De ez semmi. Szegénynek még a helyi szobrával sem volt szerencséje. Az általános diákvélemény szerint az is aránytalannak sikerült. Túl sok benne a ló, és kevés a lovas. Emlékszünk a huszárezred tiszti étkezdéjében elhangzott beszélgetésre? — Ismered Arany Jánost? — Hogyne, a szomszéd ezrednél szolgál... ir Mióta a szegény marathoni katona összeesett, azóta minden hosszútávú versenyt athonnak neveznek. Nálunk legalábbis általános aíAon-őrület van. Elnevezik a jótékony célú távgyaloglást ivóikat honnak, a távülést sitathonnak, a távping- pongozást table-tennisathonnak, a távzongoraszétverést wreck- athonnak (egyetemisták kedvenc szórakozása), a távcsóko- lódzást pedig kissathonnak. Egyik leánycserkészcsapatunk most mindenkin túltéve shoosathont rendezett, ami magyar távcsendbenlevést jelent. A résztvevő lányok ötvencentes órabérért öt órán át néma csendben maradtak. (Ugye, milyen kedvezően olcsó ár nők elhallgatta tására?) Hatvanöt dollár ötven centet gyűjtöttek össze a bátor lányok a nyomorék gyermekek javára. Ennek az ötletnek igazán széles körben kellene terjedni. Talán politikusok is csatlakozhatnának.» * Egyik külvárosunk városi tanácsának vénei most hirdetőtáblákkal látták el a városka utcáit. Azzal a figyelmeztetéssel fordultak a polgárokhoz: ügyeljenek kutyáikra, hogy ne pisz- kítsák ossza a város utcáit. No hiszen, éppen ez kellett csak a kutyáknak. Még több hirdetőoszlop...
