Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-07-01 / 7-8. szám
A bolsevista rendőrállam vérengzésének nincs párja t ö rt é nelmünkben Lebukott Décsi és vele együtt a Ráko- si-rémkorszak is a történelem szemétdombjára került. Ellenben fájdalmas valóság számunkra az ötvenhatos nemzeti felkelés meg nem érdemelt bukása. Ahogy az akkori fiatal hősök jeltelen sirjai fölött ki- zöldült a fü, úgy gyöpösödött be a keleti rabság és a nyugati szabadság közül választani nem tudó, de a nyugati valuták fényétől megtántorodott jöttmentek agya. Ők azok, akik "légmentesitett"vagy "spiritualizálódott" Vasfüggünyről meg trianoni határokról firkálnak, ugyanakkor az ultra-soviniszta oláhok, tótok, de még (a negyedmilliónyi kárpátaljai magyarok számára) a szovjetoroszok sem engednek be semmiféle magyar nyomdaterméket, még magyar nyelvű kommunista újságot sem. Bécstől Calgaryig - a kommunistákkal versenyezve - gyalázzák el a magyar múltat, de konkrét adatok nélkül, csupán általánosításokkal, az 1919-es kommünt a hozzája képest végtelenül langyos "fehér terorral". Ugyanezek nem á- tallják kijelenteni, hogy "a magyarságnak nem létérdeke a határrevizió".(Lásd a Bécsi Napló 1985. jan-febr.számát) Elképesztő, hogy ezek a köpönyegforgató haszonlesők még Bécsből sem veszik észre, hogy mi történik Tirolban. Ugyanis tavaly ünnepelték Innsbruckban Hofer András szabadsághős Napoleon-ellenes felkelésének 175. évfordulóját. Az ünnepi szónok, Tirol tartomány főnöke megemlékezésében, hitet tett a területi revízió mellett: "Magam talán már nem, fogom megérni DÉL-TIROL visszatérését, de meggyőződésem, hogy be fog következni."- Pedig milyen elenyésző kisebbség Dél- Tirol alig negyedmillios népi német je az elcsatolt magyarok ötmilliójához képest! Ráadásul a déltiroliak teljes autonómiát élveznek, üldözés nélkül beszélhetik német anyanyelvűket, járhatnak saját iskoláikba és intézhetik kulturális ügyeiket. De a mi "demokratáink" makacsul szajkózzák a hazulról hozott kommunista rágalmakat. Vizsgáljuk meg kissé részletesen a magyarok háborús áldozatainak a számát. Prof. Gilbert adatai szerint Csonka-Ma- gyarország háborús veszteségét (War dead 1939--L-945) 410,ooo katonai és 280, ooo polgári személyben állapitja meg. Külön hangsúlyozza, hogy e számok NEM foglalják magukba a 710,ooo-ből eltűnt 200.ooo zsidót.(Vérveszteségünk óriási aránya mellett eltörpül a rumének 300,ooo katonai és 26o,ooo polgári vesztesége.- Gilbert, Martin: Recent History Atlas, London, 1966). De az 1945 óta tartó kommunista elhurcolások és vérengzések százezreivel együtt a keresztény magyar erő1985. jul.- aug. 7.oldal szakos emberveszteség legalább egymillióra tehető. És ilyen vitathatatlan tények ellenére, a Rákosi-Kádár-féle "népidemokrácia" nyugatra szökött izgatói - az ötvenhatos felkelés bajnokainak álcázva magukat - még mindig az örökre elmúlt régi rendszerekbe rúgnak bele és a kommunista pártvonalhoz hiven, a negyvenéves bolsevista rémuralmat egyszerűen átugorva, nem veszik tudomásul annak tiz- ezerszer több áldozatát. A helyett, hogy a jelenlegi bolsevista rendszer bűneit tárnák fel a világ előtt, még mindig a 65 év előtti jelentéktelen eseményekkel foglalkoznak. Tolvajnyelven szólva, falaznak a kommunista gyilkosoknak! A mostani hazai proletárdiktatúra keresztény- üldözése (a 19-es patkányforradalómmal együtt) sokkal nagyobb méretű népgyilkosságot és egyéb gazságot követett el mint amennyi egész történetünk folyamán előfordult. Napjainkban is akadnak tehát hivatásos multgyalázók, akik szándékosan tagadják le, hogy a negyvenötös Politikai Rendőrség közvetlen folytatása az ÁVH, a hirhedt Andrássy ut 60. körül egész háztömbökre tette rá kezét, továbbá az Akadémia utcai pártszékház szomszédságában valóságos erődrendszert épitett ki magának. Az összeomlás előtt soha, de soha, még a háborús évek alatt sem volt ehhez fogható rendőrségi épülettömb. A- mig a társutasok által állandóan kárhoztatott Horthy-'rendszerben a rendőrség és csendőrség együttes létszáma 40-45.ooo főből állt, addig a kommunista, "népidemokráciában" háromszor annyi, mintegy 140,ooo főnyi (100,ooo ÁVH-s és 40,ooo rendőr) karhatalmat ültettek a magyar nép nyakára, éspedig békeidőben! Aztán a sok közül még egy riasztó hasonlat. A háromésfélszer nagyobb népességű, ugyancsak kommunista Lengyelhon 97 fogházával, börtönével és internálótáborával szemben nálunk egy hiján 200, vagyis 199 volt a számlik. Csonka Emil irja (A forradalom oknyomozó története c.) könyvében: "A toll nem alkalmas az átélt borzalmak, elkövetett embertelenségek ábrázolására. Az áldozatok idegtépő szorongását, lelki gyötrődését, fizikai kinoztatását, az erőszakszervek elvetemült leleményességét, tizenhárom próbás szadizmusát alig lehet szavakba öltöztetni, mert a lege rősebb kifejezések használata is csak halvány kópiája annak, ami történt." Christus vincit! Ki hitte volna 1947. májusában, hogy másfél év múlva az a Décsi (Damweber) fogja üldözni Mindszenty primást, aki tiz évvel előzőleg maga is papnövendéknek indult és aki ugyancsak Vas megyének volt szülöttje és ugyanannak a gr. Mikes Amerikai Magyar Értesítő
