Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-07-01 / 7-8. szám
1985. jul.- aug. ! Amerikai Magyar Értesítő 5.oldal Búcsúzunk Erzsiké nénitől In Memóriám Fájó szívvel, könnyes szemmel veszünk végső búcsút tőle, akit annyian szerettek s aki annyi embernek tett jót. Erzsiké Néni, a baltimore-i magyarok "Kedves Erzsiké Nénije" nincs többé’ Nehéz elhinni, hogy többet nem látjuk mosolygós arcát, nem halljuk meleg hangját. Ki vállalkozhatna rá, hogy megszámolja, mennyi magyaron segitett! 195o-ban az elsők között sietett a forradalom menekültjeinek segítségére és felajánlotta szolgálatait az amerikai hatóságoknak. A Bevándorlási Hivatal tolmácsaként működött és minden hivatalos ügyben eljárt a menekültek érdekében. Tolmácsolt, munkát, lakást és anyagi támogatást szerzett az arra rászorulóknak; nagyon sokan köszönhetik gondoskodásának, hogy az idegen környezetben nagyobb nehézségek nélkül tudtak uj életet kezdeni és beilleszkedhettek az amerikai társadalomba. Erzsiké Néni századunkkal volt egyidős; 1900 júliusában született, Sátoraljaújhelyen. Fiatal lány volt, amikor szüleivel kivándoroltak Amerikába; 9 é- vesen ismerkedett meg az Újvilággal és noha otthon Magyarországon alig pár elemit járt, mindvégig megőrizte tiszta magyar beszédét. Mialatt felnőtt, Európában dúlt az első világháború, de ő soha nem feledkezett meg szülőhazájáról és aggódva figyelte az otthoniak sorsát. Érdeklődését akkor sem vesztette el, amikor férjhezment s jóllehet, férje a- merikai volt, mellette is izzó magyar asszony maradt, aki sem érzéseiben,nem változott, sem szülei nyelvét nem felejtette el. Aztán jött a második világháború és Erzsiké Néni régi terve, hogy egyszer hazalátogathasson szülőföldjére, meghiúsult . Ámbár nem voltak Magyarországon rokonai, mégis mindig szeretett volna eljutni az "óhazába". A háború után a Rákosi-rémkorszak akadályozta meg vágya teljesülését, aztán a forradalom és az azt követő megtorlás! időszak. Mikorra normalizálódtak a viszonyok, előrehaladott kora miatt már nem mert vállalkozni a fárasztó útra. A Baltimore-i Magyar Egyesületnek hosszuéveken át aktiv vezetőségi tagja volt s nem akadt olyan ünnepség, rendezvény, melyen részt nem vett volna. Sőt segitett azok megrendezésében is: fiatal korában szinipályára készült, ami körülményei miatt soha nem valósulhatott meg. Tehetségét később a magyar közösségi é- letben kamatoztatta és tanácsainak mindig nagy hasznát vették a rendezők.Meg volt az a képessége, hogy mindenkivel szót tudott érteni: az egyszerű emberekkel éppen úgy, mint értelmiségiekkel. Es mindenkivel megszerettette magát... Az amerikai újságok halálhir-rovatá- ban az állt róla, hogy elhunyt Mrs. Elizabeth Maguire, született Petruska, de mi tudjuk, hogy ezek a nevek egy igaz és magyarságához szive utolsó dobbanásáig hü magyar asszonyt takarnak. Az Ertesitő szerkesztője és egész családja mély szomorúsággal fogadta Erzsiké Néni halálhírét, mert sokat köszönhettek neki. Ő volt az, aki átsegítette őket az amerikai élet kezdeti nehézségein és fáradságot nem kiméivé, éjt-nappallá téve sietett segítségükre. A Soós-család megrendült szívvel áll a ravatal mellett és búcsúzik Erzsiké Nénitől. Isten vele Erzsiké Néni! Nyugodjék békében! Emlékét örökké megőrizzük! SZEGÉNY ÉS BECSÜLETES Borbándi Gyula Írja a Bécsi Naplóban: "Sisa István a Bécsi Napló I985/I. számában Varga László könyvéről szólva azt írja a szerzőről, hogy 'szegény, becsületes szülők gyermeke volt' . - Régebben gyakran találkozhattunk a közbeszédben és a sajtóban a 'szegény, de becsületes' kifejezéssel. Viszont még sohasem tapasztaltam, hogy valaki azt mondta, vagy irta volna: 'előkelő, gazdag, jómódú, tehetős, de becsületes' . - Remélem, Sisa István nem akarja a külföldi magyarok szóhasználatából kipusztultnak vélt fordulatot feltámasztani és feleleveníteni azt a látszatot, mintha a szegénységhez a becstelenség párosulna és ha egy szegény mégis becsületes, akkor azt érdemes elismerően külön megemlíteni . "
