Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám
1985. június Amerikai Magyar Értesítő 19. oldal NEVETNI FOG DOKTOR UR,- A nfosoly országa — BALERINA-LEGENDA A huszas évek elején, az infláció teljében (már akkor is volt infláció!) felkereste az Operaház bűbájos promabaleri- náját egy ismert művészetpártoló pesti bankár. A pénzember panaszkodott. Elpanaszolta, hogy szerencséje már-már elviselhetetlen. Ha hosszra játszik, emelkedik a részvények ára, ha besszre játszik - zuhan. Ha értékpapírral spekulál, ha valutával arbitrál - dől hozzá a tőzsdéről a pénz. Félelmetes.- Úgy érzem magam - mondta a mitológiában jártas bankár -, mint a regebeli Midász király. Amihez érek, minden aranv-- nyá válik. Higgye el drága, direkt gondot okoz ez az őrült szerencse. Félek, hogy megbüntetnek érte az istenek.. Ki kellene engesztelnem őket valamivel. Talán valami áldozatot kellene hoznom. A primabalerina mélyen átérezte a lesújtott bankár keservét. - Áldozat, ez szép dolog,nemes dolog...De vajon milyen áldozat engesztelné ki az irigy isteneket ...? Hosszan töprengtek mind a ketten. Egyszer csak a bankár arca felragyogott.- Megvan, drága - csapott a homlokára. - Megtaláltam! Vagy ahogy a görögök mondták: heuréka! Ismeri maga a zsarnok Polukratész történetét? Nem ismeri.Majd elmondom. No, ez a Polükratész nem pénzember volt, hanem államférfi, de ugyan- 9lyan veszedelmesen szerencsés, mint én. És az az ötlete támadt, hogy az istenek kiengesztelésére legdrágább gyűrűjét bedobja a tengerbe...Esküszöm magának, a- hogy igy elgondolom, kedvem lenne ezt a félmilliárd értékű briliánsgyürümet lerántani az ujjamról és a tengerbe vetni. ..Sajnos, a tenger messze van, s én egy napra sem tudok elmozdulni Pestről. Különben is, Polükratész gyűrűjét bekapta egy hal, a halat kifogta egy halász, megtalálta hasában a gyűrűt, s visszavitte a szerencsés Pülokratésznek, aki csakhamar ezután tönkre is ment... A gyönyörű balerina érdeklődéssel hallgatta a történetet.- Nézze,barátom - mondta némi gondolkodás után a bankárnak ezen egyszerűen lehet segiteni. Ha nem tud a tengerre menni, ne menjen. Van nekem itt a bu- doáromban egy kis akvárium. Abban úszkál néhány édes aranyhalacska. Dobja be a gyűrűt az én aranyhalacskáimnak, akkor kibékítette az isteneket, s nem fog tönkre menni, mint az a bizonyos izé, az a hogyishívják, mert maga nem kapja vissza a gyűrűjét... Pöröl, civakodik, vitatkozik a Nők Lapja munkatársa az egyik levélírójukkal, egy szülész-nőgyógyász orvossal. A doktor ur 13 oldalas levelében kényelmetlen témát feszeget: miért nincsenek nálunk nyilvánosházak? Bocsánat, hogy idegenek vitájába avatkozom, de azt hiszem doktor ur ön tájékozatlan. Elöljáróban azonban hadd meséljek el egy régi viccet. Bizonyára ismeri ön is, de csak elmondom, nagyon idevág. Kohn bácsi a kórteremben nyugtalanul lát ja-hallja, hogy a körülötte levő á- gyakon agozinálnak a betegek és egymásután viszik el őket a kórteremből, fehér lepellel letakarva. Másnap a nagyviziten Kohn bácsi háborogni kezd: miért nem rendeznek be a haldoklóknak egy külön szobát? Mire a főorvos: Nevetni fog Kohn bácsi, ez már az! Csak azért meséltem, mert olvastam egy nagy téesz volt vezetőinek a peréről. Egy kispéldányszámú hetilapban olvastam róla először, a nagypéldányszámú, nagyterjedelmi napilapok sokáig nem foglalkoztak vele, nem értek rá, vagy másra, fontosabbra kellett a hely: a Fenyő kontra Hungária torzsalkodásra. Van a vádnak egy mellékes, ámde igen érdekes pontja: a szövetkezet pénzén kibéreltek a XIII. kerületben egy lakást. A költségvetésben'munkásszállásként szerepelt. Ez csak annyiban volt igaz, hogy itt a szövetkezet legfelsőbb beosztású munkásai szálltak meg, ha olyan dolguk volt, amit a világtól elvonultan kívántak végezni. Volt kulcsa a lakáshoz a megyei tanács egyik csoportvezetőjének is, történetesen éppen annak, aki a szövetkezetei felügyelte. Ez is persze csak azt bizonyítja, hogy nálunk az ellenőrzés ^a dolgok legmélyébe hatol. És akkor ön, doktor ur, jön a felháborodott kérdéssel: miért nem rendeznek be nyilvános házakat? Hát nevetni fog,doktor ur: ez már az. Bár lehet, hogy nem is fog nevetni. R.B.(Ludas Matyi)----------------------- ☆ ---------------------II, Frigyes porosz király - ismertebb nevén: Nagy Frigyes - csipkelődve kérdezte udvari orvosát, a hires doktor Zimmermannt:- Mondja meg őszintén, doktor, élete folyamán hány embert küldött a másvilágra?- Annyit semmi esetre sem, mint felséged - hangzott el az orvos válasza.- - Viszont sokkal kevesebb dicsőséget is arattam vele.
