Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-06-01 / 6. szám

1985. június Amerikai Magyar Értesítő 19. oldal NEVETNI FOG DOKTOR UR,- A nfosoly országa — BALERINA-LEGENDA A huszas évek elején, az infláció tel­jében (már akkor is volt infláció!) fel­kereste az Operaház bűbájos promabaleri- náját egy ismert művészetpártoló pesti bankár. A pénzember panaszkodott. Elpanaszol­ta, hogy szerencséje már-már elviselhe­tetlen. Ha hosszra játszik, emelkedik a részvények ára, ha besszre játszik - zu­han. Ha értékpapírral spekulál, ha valu­tával arbitrál - dől hozzá a tőzsdéről a pénz. Félelmetes.- Úgy érzem magam - mondta a mitoló­giában jártas bankár -, mint a regebeli Midász király. Amihez érek, minden aranv-- nyá válik. Higgye el drága, direkt gon­dot okoz ez az őrült szerencse. Félek, hogy megbüntetnek érte az istenek.. Ki kellene engesztelnem őket valamivel. Ta­lán valami áldozatot kellene hoznom. A primabalerina mélyen átérezte a le­sújtott bankár keservét. - Áldozat, ez szép dolog,nemes dolog...De vajon milyen áldozat engesztelné ki az irigy istene­ket ...? Hosszan töprengtek mind a ket­ten. Egyszer csak a bankár arca felragyo­gott.- Megvan, drága - csapott a homloká­ra. - Megtaláltam! Vagy ahogy a görögök mondták: heuréka! Ismeri maga a zsarnok Polukratész történetét? Nem ismeri.Majd elmondom. No, ez a Polükratész nem pénz­ember volt, hanem államférfi, de ugyan- 9lyan veszedelmesen szerencsés, mint én. És az az ötlete támadt, hogy az istenek kiengesztelésére legdrágább gyűrűjét be­dobja a tengerbe...Esküszöm magának, a- hogy igy elgondolom, kedvem lenne ezt a félmilliárd értékű briliánsgyürümet le­rántani az ujjamról és a tengerbe vet­ni. ..Sajnos, a tenger messze van, s én egy napra sem tudok elmozdulni Pestről. Különben is, Polükratész gyűrűjét be­kapta egy hal, a halat kifogta egy ha­lász, megtalálta hasában a gyűrűt, s visszavitte a szerencsés Pülokratésznek, aki csakhamar ezután tönkre is ment... A gyönyörű balerina érdeklődéssel hallgatta a történetet.- Nézze,barátom - mondta némi gondol­kodás után a bankárnak ezen egyszerű­en lehet segiteni. Ha nem tud a tenger­re menni, ne menjen. Van nekem itt a bu- doáromban egy kis akvárium. Abban úszkál néhány édes aranyhalacska. Dobja be a gyűrűt az én aranyhalacskáimnak, akkor kibékítette az isteneket, s nem fog tönkre menni, mint az a bizonyos izé, az a hogyishívják, mert maga nem kapja vissza a gyűrűjét... Pöröl, civakodik, vitatkozik a Nők Lapja munkatársa az egyik levélírójuk­kal, egy szülész-nőgyógyász orvossal. A doktor ur 13 oldalas levelében kényel­metlen témát feszeget: miért nincsenek nálunk nyilvánosházak? Bocsánat, hogy idegenek vitájába avat­kozom, de azt hiszem doktor ur ön tájé­kozatlan. Elöljáróban azonban hadd meséljek el egy régi viccet. Bizonyára ismeri ön is, de csak elmondom, nagyon idevág. Kohn bácsi a kórteremben nyugtalanul lát ja-hallja, hogy a körülötte levő á- gyakon agozinálnak a betegek és egymás­után viszik el őket a kórteremből, fehér lepellel letakarva. Másnap a nagyviziten Kohn bácsi háborogni kezd: miért nem rendeznek be a haldoklóknak egy külön szobát? Mire a főorvos: Nevetni fog Kohn bácsi, ez már az! Csak azért meséltem, mert olvastam egy nagy téesz volt vezetőinek a peré­ről. Egy kispéldányszámú hetilapban ol­vastam róla először, a nagypéldányszá­mú, nagyterjedelmi napilapok sokáig nem foglalkoztak vele, nem értek rá, vagy másra, fontosabbra kellett a hely: a Fenyő kontra Hungária torzsalkodásra. Van a vádnak egy mellékes, ámde igen érdekes pontja: a szövetkezet pénzén ki­béreltek a XIII. kerületben egy lakást. A költségvetésben'munkásszállásként sze­repelt. Ez csak annyiban volt igaz, hogy itt a szövetkezet legfelsőbb beosztású munkásai szálltak meg, ha olyan dolguk volt, amit a világtól elvonultan kíván­tak végezni. Volt kulcsa a lakáshoz a megyei tanács egyik csoportvezetőjének is, történetesen éppen annak, aki a szö­vetkezetei felügyelte. Ez is persze csak azt bizonyítja, hogy nálunk az ellenőr­zés ^a dolgok legmélyébe hatol. És akkor ön, doktor ur, jön a felhá­borodott kérdéssel: miért nem rendeznek be nyilvános házakat? Hát nevetni fog,doktor ur: ez már az. Bár lehet, hogy nem is fog nevetni. R.B.(Ludas Matyi)----------------------- ☆ ---------------------­II, Frigyes porosz király - ismertebb nevén: Nagy Frigyes - csipkelődve kér­dezte udvari orvosát, a hires doktor Zimmermannt:- Mondja meg őszintén, doktor, élete folyamán hány embert küldött a másvilág­ra?- Annyit semmi esetre sem, mint fel­séged - hangzott el az orvos válasza.- - Viszont sokkal kevesebb dicsőséget is arattam vele.

Next

/
Thumbnails
Contents