Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-06-01 / 6. szám

1985. június Amerikai Magyar Értesítő 9.oldal [Washington államba és vissza. Innen~ke- letre halad, majd délre forditja szeke­rének rudját. New Orleansból Venezuelá­ba repül. Onnan autóbusszal utazza be Dél-Amerika országait. Chiléből, Óceá­nián keresztül New Zeelandba repül, majd jNew Guinean-Ausztrálián-Szumátrán-Borne- on-Burmán-Indián (az utóbbi államban megkeresi Körösi Csorna Sándor sirját) keresztül hazafelé tart. Dél-Arábia és a Balkán érintése'után egy év múlva ér­kezik haza Budapestre, ahol megértő fe­lesége tárt karokkal és izes magyar é- telekkel várja. Kaland? Tudásszomj? írói vágy? Együt­tesen mind. Ez ami értelmet ad egy tu­dós magyar világjáró életének. Határo­kon, akadályokon, vámvizsgálatokon, az időjárás szélsőségein, az utazás fárad­ságain, veszélyein át teljesiti hivatá­sát és közben dicsőséget szerez a magyar névnek és halhatatlanságot önmagának. Nyugatra való utazásában egy hires magyar tudós állt meg városunkban. Nem a városra volt annyira kiváncsi, hanem a hatalmas Mississippire, Xantus János és Haraszty Ágoston honfitársaink nyoma­ira. Csomagoktól roskadott, hatalmas há­tizsák nyomta vállait. Egy kisebb és egy nagyobb csomagot hordott kezeiben. Mint a csiga hátán hordta házát, zsákját és sátrát. Mert ha az időjárás engedi, a szabadban táboroz és alszik, élvezi a tiszta levegőt és a természet szépsége­it. Ki ez^a tudóg, aki otthagyta szép otthonát Érden, ahol a Magyar Földrajzi Múzeumot alapította? Dr. Balázs Dénes erdélyi származású honfitársunk a szegedi egyetemen szer­zett földrajzi doktorátust. Először ta­nított, de hamarosan utazgatni és Írni kezdett. Egymás után jelentek meg utazá­si cikkei és könyvei. Végül is otthagy­ta katedráját, hogy teljesen hivatásának éljen. Élelmességére jellemző, hogy úti­könyvei: Hátizsákkal Alaszkától fűzfőid­ig, Ausztrália, Uj-Zeeland és Óceánia, Kölcsön autóval a Szaharában, A sivata­gok világa, Világjárók a Zambézitól dél­re, Tájfun Manila felett, Galapagos és végül: Magyar utazók, földrajzi felfede­zők kiállítása Érden. Ez utóbbit a Ma­gyar Földrajzi múzeumról irta, melynek otthont szerzett Érden. Könyvei magyar- német-angol-bolgár nyelveken jelentek meg és tiszteletdijaiból annyi'valutát szerzett, hogy egyéves világkörutját sa­ját keresetéből tudja pénzelni. Kérdem tőle, mi a célja ennek az óri­ási anyagi és erkölcsi erőfeszítésnek? Azt mondja, hogy most is anyagot, fény­képet gyűjt későbbi feldolgozásra. Érde- -kes emberekkel beszél. Magyarok lábnyo­mait keresi Amerikában, Ázsiában, Afri­kában. Közben külföldi tudósokkal talál­kozik és terjeszti hírét egy kis európai ország tudományának. tál jó órányi gyaloglás után érkeztek a gimnázium kapujához. (Nekem és öt test­véremnek még az elemi iskolába is erdőn- mezőn keresztül kellett baktatnunk. Oda is, meg vissza is, háromnegyed óráig, összel-tavasszal mezítlábasán masíroz­tunk.) És a hozzánk hasonló "viharvert" magyarok hűek maradtak egyházhoz és ha­zához, ellentétben a városi kényelem ne­veltjeivel, akik negyvenötben kitalált "szenvedésekkel" igyekeztek tetszelegni a nemzetpusztitó radikális pártok bur- zsuj luxusra emlékeztető husosfazekai körül. Előjöttek hát a mosókonyhákban bujká­ló "ellenállók", köztük dr. Décsi ficsur is, aki mint a Pénzitézeti Központ jól fizetett köztisztviselője vészelte át a háborús éveket. Úgy látszik, a nyilasok­kal nem volt szerencséje, mint karrier­vadász megpróbálkozott az öklükkel hado­nászó bolsiknál bevágódni, ami sikerült is neki. A Moszkvából visszatért pártve­zetőségnek kapóra jöttek ezek a gerinc­telen "jó fiuk", egykori "buzgó katoli­kusok." Mert messzemenő ördögi tervük már ÉÉ-ben a tarsolyukban volt. A lát­szat kedvéért, ködhintésnek kellettek az un. keresztények is, hogy a legpisz­kosabb GPU-munkát velük végeztessék el. Moszkvából hozott tervük végrehajtásá­hoz, az egyházi iskolák megszüntetésé­hez, a r.k. egyház elsöpréséhez, az or­szág teljes bolsevizálásához kellettek a "katolikus" népügyészek, népbirák és Péter Gábor mellé a főhóhérok. Végső célként minél több keresztény magyar vérnek kellett folynia, hogy pusztuljon- vesszen a nem-szláv magyar fajta. Ezért lett üldözött vad a magyar saját hazájá­ban. És elérkezett a kínálkozó alkalom ar­ra is, hogy az újdonsült osztályharcos Décsi - Kádárral (Csermanek), Aczéllal (Appel) és az elvtársak ezreivel egye­temben - lerázhatta volna magáról a "feudális" rendszer "átkos csökevényét", a magyarosított nevet. Mert, ha olyan rossz volt a Horthy-korszak intézkedése - beleértve a "soviniszta" névmagyarosí­tás szorgalmazását is -, miért nem vet­te fel újra az anyakönyvbe eredetileg bevezetett Damweber nevet? Máig is rej­tély előttünk ez a feltűnő ellentmondás. (Folytatjuk) Könnyű László: Világjáró magyar Nézem utjának térképét. Beutazta Eu­rópát, átrepült az Atlanti Óceánon Ame­rikába. Autóbusszal felment Labradorig. Torontóból autóbusszal jött St. Louisba. Nálunk lerakta csomagjának egy részét továbbutazott Kaliforniába, Oregonba,

Next

/
Thumbnails
Contents