Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
1984. december Amerikai Magyar értesítő 3.oldal áldozata lett. A 231. oldal jobb hasábjának elején az iró azt mondja, hogy a Horthy rendszer egy fél-feudális önkényuralom volt, ami valótlanság ugyan, de egyben nagyszerű propaganda anyag ellenünk, egy angolul írott könyvben. Hogy adjuk mi ezt a könyvet tiszta lelkiismerettel gyermekeink vagy unokáink kezébe? Visszatérve a 229.oldalra annak második paragrafusában az iró Harsányi Zsol- tot^idézi, aki azt mondja, hogy az I9I8- as őszirózsás forradalom "szociális" forradalom volt. Többek között ezt a kitételt állítja szembe Ignotus kijelentésével, ezért mondottuk előbb, hogy az iró két látszólag ellentétes véleményt közöl és a sugalmazott döntést rábízza a gyakran tájékozatlan olvasóra. A 233. oldal bal hasábjának alján azt állapítja meg az iró, hogy az utódállamok közül a csehek viselkedtek demokratikusan és civilizáltan. Miért dicsérjük őket? - mi nem sok dicséretet kapunk tőlük. Milyen célt kíván szolgálni az iró a 236. oldalon a kétezer bányász sztrájk felvonulását ábrázoló kép közzétételével? - amikor mint történésznek tudnia kellene, hogy a nagyipar nem volt magyar kezekbe, de azt is, hogy ezt a külföld nem tudja és igy az ódium ránk esik. A 237. oldal első hasábjának 20. sorában azt állítja az iró, hogy Gömbös Gyula "ethnically half German and half Magyar". Ez az állítás teljesen alaptalan. Jákfai Gömbös Gyula magyar kisnemesi származása kétségtelen. Ennek ellenkezőjét csak a baloldali propaganda hiresz- telte. A 241. oldal bal hasábjának alján azt írja a szerző, hogy Horthy azzal bízta meg Kállayt,- természetesen mint majdnem mindig forrásmunka megjelölése nélkül,- hogy védje meg, őrizze meg és állítsa vissza Magyarország teljes függetlenségét, egy a németekkel szembeni lelki és erkölcsi ellenállás kifejlesztésével minimális engedményekkel, anélkül, hogy a németeket provokálná és a magyar hadsereg lehető legkevesebb igénybevételével, stb.Ez a kormánymegbizatás képtelenségnek hangzik, különösen a szerző által reálpolitikusnak nevezett Horthy szájából, de még inkább valószínűtlenebb, hogy ezt a megbízatást a ravasz és mé- lyenszántó inteligenciáju - t.i. ezt mondja az iró a megbízottról - Kállay elfogadta volna, megtoldva még azzal a feltétellel, hogyha fegyverszünetet köt a nyugati hatalmakkal, akkor erről előzetesen értesítse a németeket, már mint Kállay. Ilyen vagy ehhez hasonló állítások erősen próbára teszik a szerző szavahihetőségét a jóhiszemű olvasó előtt. A 242. oldalon a jobb hasáb elején, azt mondja az iró, hogy Szálasi hat hónapig borzalmak felett uralkodott és hogy a magyar fiatalság légióit áldozták fel az elkerülhetetlen sors késleltetése érdekében. Azt elhallgatja a szerző, hogy a magyarság légiói estek áldozatul Muhinál, Mohácsnál, Szigetvárnál, a szabadságharcok hosszú sorozatában, akiket nem feláldoztak, hanem önként feláldozták magukat a nemzet jövőjéért. Azt is elhallgatja a szerző, hogy a késleltető harcok és Buda 51 napos ostroma tette lehetővé másfélmillió magyar nyugatra menekülését, akik szerte a világon felemelik szavukat az otthoni kommunista u- ralommal szembe és akadályozták meg, hogy az oroszok nem jutottak el Párizsig A 256. oldal elején téves az az álli tás, hogy a Szovjet a magyar zsidók ezreit hurcolta volna el Szibériába. Hamis az a beállítás a 257. oldal végén, hogy a "háborús bűnösök" elítélésekor kevesen éreztek részvétet a Szálasi kormány tagjainak kivégzésekor, mert a gyászba borult nemzet nem tett különbséget a bolsevizmus áldozatai között. A 266. oldal bal hasábjának közepén Király Béla és Maiéter Pál szereplésével kapcsolatosan sem foglal állást a szerző akikre Pongrátz Gergely a Corvin köz és Oltványi László a dél-budapesti harcok hősei mondtak könyveikben nem hízelgő vé leményt. A 316. oldal első hasábjának 19. sorában és a hasáb alján lévő kép aláirásá nak szövegében Janus Pannoniust a szerző tévesen mondja Nagyvárad püspökének, aki Pécs püspöke volt. Nagyváradi püspök Janus Pannonius nagybátyja, Vitéz János volt, mielőtt esztergomi érsek lett. A 319* oldal bal hasábjának közepén a szerző szándékosan vagy talán önkénytelenül saját származási tudatától kényszerítve, de mindenképen szükségtelenül említi meg, egy főleg nem magyarok számára irt könyvben Petőfi szlovákiai /Slovakian/ származását, aki mint mondja a magyar nép szószólója kívánt lenni, azonkívül, hogy anakronizmus Petőfi koráról szólva szlovákiai származást emlegetni, amikor Szlovákia még Petőfi kortársának, a pánszláv agitátor Ludovit Sturnak az agyában sem született meg. Bár a 33^* oldalon idézi Petőfi versét melyben hitvallást tesz magyarsága mellett, mikor azt mondja: "Ha nem születtem volna is magyarnak...", de teszi ezt teljesen más vonatkozásban. A szerző elfelejti azt, hogy a magyarság nem faji, hanem lelki és szellemi képlet is, mely több ezredéves története során vonzó sajátosságai révén sok népet szívott fel magába. Jó példája ez az eset a szerző által gyakran használt sugalmazott döntésnek, amit többek között Kossuth nevének ügyetlen boncolgatásával és Ignotus
