Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-12-01 / 12. szám
10.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1984. december zőt viselni és a kommunista rendszert elszenvedni. Azoknak, legyenek bár a köztünk sün- dörgő társutas öngyalázók vagy a magyarság kiirtására szövetkezett szomszédnépek ügynökei, figyelmébe ajánlom a minapában közzétett, negyvenötös katonai a- datokat. E jellegzetes statisztikai felsorolás időpontja: 1945. február 26., vagyis amikor már a Dunántúl középső szakaszán húzódott a frontvonal és mindössze öt hét maradt hátra a Magyar Királyság teljes megszállásáig. Hazánk nagyobbik felére tehát már ráborult az a- zóta is tartó, borzalmas bolsevista éjt- szaka. Katonai egységeink, leventéink, polgári menekültjeink ezrei már a Német Birodalom területén várták a háború kimenetelét. És mégis, amig a kicsike Észtországból huszonegyen, addig sorainkból mindössze öten voltak tagjai annak a katonai intézetnek, amelyben a Waffen-SS tisztjeit képezték ki. Mindenesetre feltűnő, hogy a németek "idegen Légiójának" tekinthető bolsevistaellenes Waffen-SS tisztképző iskolájának 101 tagja közül, a háború végén, 42 német, illetve osztrák önkéntes után, annak éppen feleként, 21 észt szerepelt második helyen. Az ő hazájuk akkor már bolsevista kézen volt, ellentétben azzal a tiz holland önkéntessel, akiknek országát a nyugatiak már felszabadították. Hasonlóképpen viszonylag magas aránnyal szerepelt a szomszédos Belgium is, amelyet hat fla- mand és három vallon önkéntes tisztjelölt képviselt a német katonai intézet- ban. Ugyanott Norvégiából hat, Dániából pedig egy fiatal öltötte magára a német egyenruhát. Ruménián kivül alig akad még egy o- lyan szélkakas, mint az Ausztria néven bejegyzett közület. 1938-ban száz százalékos szavazattal önként csatlakozott Németországhoz. Ma persze, mindent letagadnak, jóllehet a szóbanforgó intézet egymaga is két tábornokot nevelt, az e- gyik bécsi vendéglős, a másik stájer vasbányász fiaként látta meg a napvilágot. Különös, hogy a nyugati és északi országokból, amelyek mint egykori "németellenes" államok élvezik a győztesek kegyét, jóval többen szegődtek a németek önkéntes katonai szolgálatába, mint magyarjaink. A mi "szineinket" csupán öt fő képviselte három rumán ifjúval szemben, akik feltehetően erdélyi szászok lehettek. Ugyanigy a hivatalosan magyarnak elkönyveltekről is feltételezhető népinémet származásuk. Figyelemre méltó, hogy a semleges Svájcból három, Svédországból pedig egy önkéntes kivánt német egyenruhában harcolni a bolsevisták ellen, még a háború befejezésének előestjén is. Akik örömmel és váratlanul sütnek ki u.n. "kollaborációs bűnöket" honfitársainkról, jól teszik, ha fenti számadatok alapján összehasonlítják a mieinket az észtekével, a norvégekével, a holandokéval, a belgákkal vagy éppenséggel a svájciakkal. Ám azt se feledjük, hogy a fenti statisztikai adatok ugyanolyan a- rányban tükrözik az érintett népek bolsevistaellenes beállitottságát, mert egykori önkénteseik nem kalandvágyból, hanem meggyőződésből és az Európát nagy- gyátevő közös keresztény szellemiség tudatában vállalták a közös védekezést. Talán akaratlanul is, ők voltak az első előfutárjai a jövőbeli Egyesült Európának? B B bk bs ssa b* Bac b* B» b* b* bs bsí bsí bs bä bä bä bä bä bä * JÁSZAI JOLI: Mécs László halálára . . . B B B B B B B B B B B B Az Égben ma ünnepelnek Költők, szentek, fejedelmek A fényt, a hirt egymásnak adják, Mécs László meghalt, Őt fogadják. A lelkét, ahogy egyszer kapta Teremtőjének visszadta Nagy szive,mit harangként kapott Az Ur szavára most elhallgatott. Óriás volt, szellemóriás Krisztusi alázat, Mit mindig hirdetett Most kitárult lelkében, Beteljesedett. A jóság és szeretet apostola volt, Egész életútján ez a Fény világolt Vadócba rózsát oltott, Embersziveket gyógyított, Aki őt szavalni hallotta, Öreg, fiatal, mind rajongta. Az elesettet fölemelte, A gyerekeket megölelte. Minden szavával, Minden verssorával Krisztust hirdette. Hitte és szerette. Végtelen alázattal irom e sorokat, S dicsőítem mig élek Mécs Lászlót, a költőt, A kiválót, a tiszta, igaz, Krisztusi tehetséget, Magasztalni Őt bátorságot vettem Köszönöm Uram, hogy ismerhettem. 1978. nov. 10. Felhivás olvasóinkhoz' Kérjük mindazokat, akik hátralékban vannak az előfizetéssel, pótolják mulasztásukat. Ha előre beküldik az előfizetést, azzal nekünk időt, fáradságot és anyagiakat takarítanak meg.
