Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-12-01 / 12. szám
STIRLING GYÖRGY: f Újra felfedeztem Dél-Amerikát Október utolsó harmadát - az ottani magyar Egyesület, a Hungária meghivásá-. ra - Buenos Airesben töltöttem. Az ut - beleértve a Rio de Janeiróban töltött futó pár órát - rengeteg élménnyel szolgált, melyekről aligha lehet egy újságcikk keretében mind számotadni. Néhány mondattal mégis érzékeltetni próbálom legmaradandóbb benyomásaimat. Láttam az argentin fővárost, ezt a megyényi területen terpeszkedő gigászi metropolist, melynek több lakosa van, mint egész Csonkamagyarországnak. Megcsodáltam a Plaza de la Republican álló karcsú obeliszket, melyet a város alapításának emlékére emeltek (szakasztott mása az amerikai fővárosban álló Washington obeliszknek) és szédülve figyeltem a teret átszelő Avenida 9 de Julio nyolcsávos forgalmát. Az Avenida építésekor egész házsorokat tüntettek el a város központjában, de amit létesítettek, az a világ legszélesebb sugárutja. Sétáltam a régi spanyol koloniális é- pitkezés emlékeit őrző romantikus Boca városrészben, ahol a vendéglőkből argen- tin^tangó dallamait hozza a szél. Ámultam a Buanes Aires-i operaház, a Colon szépségén, a régi Argentina mérhetetlen gazdaságát hirdető pompán, a lenyűgöző méreteken: a Colon - légköbméter tekintetében - a világ legnagyobb o- peraháza, egyedül a barcelonai opera szárnyalja túl, de nem méreteiben, csak az ülések számában. Ácsorogtam a Plaza de Mayo pálmái a- latt, a Casa Rosada - a Rózsaszinü Ház - előtti őrségváltást figyelve. A katonák festői régi spanyol egyenruhában vigyázzák az elnöki palotát, mely - akár a Fehér Ház Washingtonban - a mindenkori elnök rezidenciája. Imádkoztam az elnöki palotával átel- lenben emelkedő ősi katedrális hűvös boltivei alatt, ahol a kriptában nyugszik Jósé de San Martin, Argentina nemzeti hőse, a spanyol gyarmatosítók ellen vivott függetlenségi háború hadvezére. Végiggusztáltam a Buenos Aires-i Váci utca, a Florida gazdag áruválasztéku Ízléses kirakatait és jó volt látni a jólöltözött, civilizált kinézésű embereket, csinos nőket. A kép akár Budapesten vagy Párizsban is lehetett volna: nem véletlenül nevezik Buenos Airest Délamerika Párizsának.. . Támaszkodtam a Rio de la Plata - az Ezüst Folyó - parti sétányának korlátjára és néztem a torkolatnál tengerré szélesedő óriási vizet, melynek túlsó felén Uruguay partjai kéklenek a messze távol4. oldal________________________ 198A-. december ban s melyen hatalmas tengeri hajók is felusznak a város nagyforgalmu kikötőjébe . Bolyongtam a szuper-Városliget, a Pa- lermo-park tavaszi pompában díszelgő fái és bokrai közt, az illatozó rózsakertben - Buenos Airesben október a tavaszkezdet és karácsonykor van nyár...-, az ismeretlen trópusi növények ezer színben ragyogó^virágai alatt. A Palermo a város tüdeje és nagy népi szórakozóhely. Elismeréssel néztem a város üzleti negyedének Amerikát idéző acél és üveg felhőkarcolóit, melyeket az utolsó évtizedekben húztak föl, de meghagyták mellettük a régi koloniális stilusu épületeket és a századforduló idején emelt európai stílusjegyeket viselő főúri palotákat is. Bekukkantottam az Avenida Corrientes- re ahol színház színházat, vendéglő vendéglőt és szórakozóhely szórakozóhelyet ér: ez a város mulatónegyede, ahol a nap minden szakában ugyanolyan nagy a forgalom: az éjjel-nappal zajló latin nyüzsgés egy pillanatra sem szünetel. Vajon mikor alusznak ezek az emberek? Elolvastam a falrafestett politikai jelszavakat és a különböző hazafias szólamokat: minden második a Malvinas szigeteket követeli vissza az angoloktól, de sok élteti a peronista mozgalmat, melynek még ma is igen erős bázisa van Argentínában, főleg a munkásság, a szak- szervezetek körében. És láttam a városba vezető korszerű "highway" mentén, a futballvilágbajnokságra épített grandiózus stadiontól párszáz méterre a nincstelenek tanyáit, a bádoglemezből és papirdobozokból összetákolt nyomorúságos bódékat, ahol tízezrek élnek egyik napról a másikra, maguk sem tudják, miből. Semmijük sincs, de minden viskóban szól a televízió. Mert munka és kenyér nélkül ugye lehet élni, de televízió nélkül már nem... A közlekedés lélekzetállitó: az autók - főleg francia és olasz gyártmányú kiskocsik - eszeveszett iramban cikáznak az utcákon, a közlekedési szabályokkal senki sem törődik. Aki bírja marja: ez az egyetlen közlekedési szabály. Mégis, aránylag kevés a baleset: jók és gyorsak a reflexeik. Latinok. Az úttestek viszont nyelvharaptatók: macskakövek és lyuk lyuk hátán. Ezek is latinok. Istenáldotta gazdagságú ország: a forróégövtől a déli sarkvidékig terjed, van mindene, dús termőföldje, ásványi kincse, tengere, óriási legelői, melyeken hatalmas marhacsordák híznak. Az argentin csak húst eszik: marhahúst marhahússal. És sokat! (A húsfogyasztás terén a világon az első helyen állnak.) De az első helyen állnak az inflációban is: a pénz napról napra romlik, a kormány Amerikai Magyar Értesítő'
