Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1984-11-01 / 11. szám

elkiáltotta a nevét, búcsúzott utolsó cellatársaitól és csaknem mindig a szabadsá- ] ] got vagy a magyar függetlenséget éltette. Volt néha. aki sírt. akit vonszolni kellett, aki még ekkor is ártatlanságát próbálta bizonygatni, akioen megszorult a hang. és volt, aki bosszúra hívta fel társait és dulakodott a hóhérokkal.

Az ítéletvégrehajtó Kovács őrnagy volt. Négy segédje közül háromnak a nevére emlékszem: Karácsony főtörzsőrmester. Berkes törzsőrmester, Steinbacher őrmester.

Aztán az udvarról hallatszottak be a leírhatatlan, de jellegzetes zajok, dobogás, lökdösődés, csörgés, valami hivatalos szöveg és az elítélt hangos vagy elcsukló utolsó szavai. Csaknem kivétel nélkül megint a forradalomról, a magyar szabadságról. függetlenségről. Majd hamarosan megkezdődött a börtön normális élete — nyílt a cella ajtaja, belépett a szolgálatos őr és vigvázállásban jelentenünk kellet: ..Felügyelő úr. tisztelettel jelentem, zárkalétszám három fő. Az éjszaka semmilyen különös esemény nem történt."

Úgy tudtuk, hogy leveszik a láncot vagy kéz- és lábbilincset az elítéltről, kezeit elöl összekötik, zsámolyra állítják, nyakára kötelét hurkolnak, ezt a gerenda csúcsán lévő kampóra akasztják, összekötött lábaira a gerenda aljához szerelt csigakerekeken átvezetett kötelet erősítenek, arcára fehér kendőt vetnek, a zsámolyt ellökik. a hóhérsegédek meghúzzák a lábkötelet, a létrán álló Ítéletvégrehajtó pedig a fej félrecsavarásával és kiemelésével eltöri nyakcsigolyáját. A halál beálltát Dr. Szabó fogorvos, a börtönkórház parancsnoka állapította meg. A holttestet vagy holttesteket rövid időre a börtön gyermekjátékokat gyártó üzemének hátoldalához. egy erre a célra kialakított helyiségbe vitték, jutazsákba és vékony faládába tették, majd kocsi szállította ki a reggeli órákban a Gyűjtővel szemben fekvő rákoskeresztúri temető 301. parcellájába, ahol jeltelen gödörbe temették.

Nagy Imrét. Gimes Miklóst és Maiéter Pált valószínűleg ugyanilyen körülmények között végezték ki. Kovács őrnagy, Ítéletvégrehajtó, beteget jelentett; segédei, a ..pribékek" helyettesítették: hírek szerint Berkes és Karácsony (az utóbbi lett később — 1964-ben — Kovács utódja).

H: Nagy Imréék kivégzésekor is a Kisfogházban voltál még?

K: Nem. Mindannyiunkat, vagyis az összes halálraítéltet is hirtelen áttelepítették május utolsó vagy június első napjaiban a Jobb kettőbe, vagyis a Budapesti Országos Börtön (Gyűjtő) jobb csillag II. osztályára, a földszintre. Az átrendezés okáról semmit sem sejtettünk. Biztató jelnek vettük, hogy ezután egy ideig, vagyis június első felében egyetlen kivégzésre sem került sor. Akkor még nem tudtuk, hogy a Nagy Imre-csoportnak készítik elő a helyet a Kisfogházban. Június 16-án reggel itt a jobb csillagban — messze a Kisfogháztól — aztán a már ismert jeleket tapasztaltuk: az ébresztés, a kibli- és vizhordás. a reggeliosztás késedelmét, az őrök járkálását. leskelődését. Délutánra megtudtuk, hogy Nagy Imrét akasztották. harmadmagával. A többiek kilétéről csak később értesültünk.

Az elítéltek többsége távol állt attól, hogy rokonszenvezzék a kommunistákkal.

De Nagy Imre kivégzése mindenkit elborzasztott. Az ő személye szimbólum volt.

A forradalom, a magyar szabadság és függetlenség szállt a sírba vele.

H: Az Irodalmi Újság 1983. évi I. számának vezércikke leírja a kivégzés körülményeit. Pontosak ezek az adatok?

K: Vannak benne tévedések. Nem tudok olyan esetről, hogy akit kivégzésre hurcoltak. annak fejére gázálarcot erőszakoltak volna. A halottakat nem este és nem gumikerekű, hanem nyikorgó, abroncsos kerekű kocsin vitték ki a temetőbe.

A cikkíró tudni véli. hogy „zárt. ablak nélküli, tökéletesen hangszigeteit kis helyiséget" építettek volna már 1958 júniusa előtt az akasztófák köré. Valójában ezt a helyiséget csak Nagy Imre kivégzése után építették meg — valószínűleg azért, hogy hangok ne hallatszódhassanak ki és véletlenül se készülhessen illegális fény- képfelvétel. Itt jegyzem meg. hogy Kopácsi Sándor visszaemlékezései is alkalmat adtak hamis vagy kétséges adatok terjesztésére. Valójában a temetőben a sírokon nincsenek még számok sem. Azt sem tartom valószínűnek, hogy Kádár János jelen lett volna Nagy Imre kivégzésénél, és nem hiszem el Kopácsinak azt az állítását

12 sem — honnan is tudhatná? —. hogy a Nagy Imre-per tárgyalását Kádárnak és más vezető funkcionáriusoknak végig kellett volna hallgatniuk a szomszéd teremben.

H: Mi volt a Nagy Imre-per nemzetközi visszhangja? Hallottál valamit erről? K: Az igazság a Nagy Imre ügyben cimű kötetben olvastam, hogy az olasz szocialista Nenni visszaküldte a Sztálin-díját, Marcello Venturi, az Unila szerkesztője még aznap éjjel lemondott, a „kegyetlen és aljas eljárás" ellen felháborodottan tiltakozott Nehru, Krisna Menőn, Mendes-France, Camus, a Les Temps Modernes. Sartre folyóirata, írók. művészek, közéleti személyiségek a világ minden táján. A nyugati kommunista pártok sok tagot veszítettek, akárcsak 56. november 4-e után. Magyarországon csend volt. senkiről nem tudok, aki akárcsak megpróbálta volna felemelni a szavát. Ami az értelmiséget illeti, már tíz hónappal korábban több mint 250 magyar Íróval — csaknem minden íróval — sikerült aláíratni az ENSZ-hez intézett memorandumot, amelyben hitet tettek a Kádár-kormány mellett és szükségesnek mondták a szovjet katonai beavatkozást.

H: A Nagy Imre-per a megtorlás kezdete vagy már a befejezése volt?

K: Egyik sem. A megtorlások — kivégzések, súlyos börtönbüntetések — már 56 végén megkezdődtek és pontosan három évig. 1960. január l-ig tartottak, bár néhány kivégzésre még 1960-ban. sőt 61-ben is sor került 56-os ügyben. A Nagy Imre-pert a megtorlás, a bosszúállás tetőfokának idején folytatták.

H: Még egy utolsó kérdés. Hogyan jött létre a június 13-i megemlékezés? Tudtál-e arról, hogy a Szabad Európa Rádió „élő adásban" közvetíteni fogja azt? Ért-e valamilyen retorzió emiatt?

K: Röviden: (I) Évek, évtizedek óta időszerű lett volna, de csak aznap hajnalban határoztuk el a megtartását, ezért lett egyébként olyan rögtönzött jellegű. (2) Nem tudtam, hogy a SZER közvetíteni fogja. Mindenképp jobban örültem volna, ha a Kossuth Rádió közvetíti. (3) Beidéztek augusztus elején a BM Útlevélosztályra és ott két nyomozó közölte, hogy útlevél-kérelmeimet — mind a nyugatit, mind a keletit — elutasítják, azért, mert ezt a „cselekményt" elkövettem. A helyzet azonban az, hogy még soha életemben nem kaptam meg a nyugati útlevelet, a pirosat pedig szintén elvették többször, utoljára 81-ben. így aztán az indoklás nem tűnt egészen meggyőzőnek.

H: Ne haragudj, mégis van egy legutolsó kérdésem. Emigrációs körökben mozgalom indult idén, kérték a magyar kormányt, hogy fedje fel a kivégzettek sírjainak hollétét. Mi a véleményed erről, és mit gondolsz, rehabilitálhatja-e a magyar kormány Nagy Imrét és vádlott-társait?

K: A kezdeményezéssel teljesen egyetértek. A tisztesség és a kegyelet azt kívánja, sőt a meghalt személyek emlékének megsértését tiltó törvényeink is megkövetelik. hogy a sírokat jelöljek meg és a bennük nyugvók kilétét fedjék fel. De nem hinném, hogy széleskörű belföldi társadalmi nyomás nélkül a magyar hatóságok ezt megtegyék; úgv tudom, a Nagy Imre-perben kivégzettek hozzátartozóinak utolsó ilyen irányú kérelmeit alig néhány hónapja utasították el. Az elzárkózásnak számos oka lehet, nem utolsósorban az. hogy láncreakció indulhat el és kiderülhetne a 25 éve kivégzettek kiléte és száma. Ez pedig nagyon-nagyon magas szám. A rehabilitációt még kevésbé tudom elképzelni. Ugyanazok vannak ma is a vezetésben, akik annak idején a megtorlást végezték vagy engedték. Szerintem a 301. parcella sorsán csak a magyar nemzet változtathat.

SZIVÁRVÁNY

(AB Hírmondó. Budapest)

1984. november Amerikai Magyar Értesítő 13.oldal