Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1984-10-01 / 10. szám

19Q1+. október Amerikai Magyar Értesítő 3.oldal

S ■— - — • ■ ■ ■■■■■■■ ----- ■ -----------------------------------------------------------------'■■■ ........................ - ' ' T

csak nem annak folytatását, ami addig volt, a "felszabadulás" óta. Mindenekelőtt szabadságot, szabad életet és nemzeti függetlenséget kivánt, amelyektől az uj rendszer megfosztotta.

Amennyire igaz ez, annyira hazugság viszont az, hogy a magyar nép 1956-ban kapitalista restaurációt akart volna. Ez is kedvenc rágalma a kommunista propagandistáknak, akik nem átallják még Mind- szenty hercegprimás november 3>-i beszédét is meghamisítani, hogy ezzel is bizonyítsák: a cél a régi rend változatlan visszaállitása volt. Mintha Mind- szenty József egyetlen szót is szólt volna a nagybirtokok visszaadásáról, vagy a nagyvállalatok államosításának visszacsinálásáról. Nem, ő csak a törvénytelen és rabló intézkedések, a ki- semmizések ellen emelt szót rádióbeszédében, a kommunisták által kifosztott Egyház jogos igényeit tette szóvá s aki ebben a nagykapitalizmus visszaállításának szándékát sejti, az rosszhiszemű.

*

A kommunisták ötvenhatos kiértékelésének van még egy igen jellemző sajátossága is-, állandóan arra hivatkoznak és azzal kérkednek, hogy milyen konszolidáció ment végbe a "korszakváltás" óta Magyarországon, és hogy micsoda jólét teremtődött a Rákosi-korszak életkörülményeihez, életszínvonalához képest. Az igyekezet szemmelláthatóan arra irányul, hogy a Kádár-rendszer politikáját felmagasztalja és indokolja mindazt, ami ennek közvetlen előzménye volt: a szovjet katonai beavatkozást, a forradalom - az "ellenforradalom" - brutális leverését, Budapest rommálövetését, a vérengzéseket, a megtorlás terrorját, a letartóztatásokat, és a kivégzéseket, mindazt, ami a tragikus november 4 után következett. Hogy igazolja Kádár gyalázatos á- rulását, Nagy Imre és társai kivégzését, a forradalom demokratikus vívmányainak megsemmisítését, a munkásság érdekképviseleteinek, a munkástanácsoknak a felszámolását, melyeket éppúgy az emberi szabadságjogok, a dolgozók legelemibb jogainak megsértésével oszlattak föl 1957- ben Magyarországon, mint amilyen jogsértés volt a lengyel dolgozók szakszervezetének, a Szolidaritásnak betiltása.

Amit tehát adnak, az hamisítás, félrevezetés. Kisérlet Ötvenhat lejáratására. A kommunisták még ma, huszonnyolc évvel a forradalom után sem képesek eljutni arra, hogy igaz, valós képet adjanak az 1956 őszén történtekről. Pedig amig Kádárék nem hagynak föl Ötvenhat rágalmazásával, addig kétnyelven beszélünk és addig nem találhatunk közös tárgyalási alapot semmilyen téren. Ez mindennek az alfája. Az első feltételünk ahhoz, hogy valaha is megérthessük egymást .

Mert Ötvenhat es annak követelései szentek az emigráció számára. Szentek mindannyiunk számára. És e követelések közül elsősorban azokra gondolok, ami a szabad és független Magyarország megteremtésére, a szovjet csapatok kitakaro- dására és szabad választásokra, az emberi szabadságjogok teljességének visszaállítására vonatkoznak. Ezek voltak Ötvenhat legfontosabb követelései s ezek közül egyetlenegy sem valósult meg mind a mai napig.

Az emigrációs élet azt a kötelezettséget rójja ránk, hogy ébrentartsuk Ötvenhat eszméit és ne hagyjuk feledésbe- menni egyetlen követelését sem. A magyar nép otthon kénytelen megalkudni és hallgatnia kell, mert az erőszak uralkodik fölötte. A diktatúra ellen mit sem tehet, de mi a szabad földön - önként - nem mondhatunk le semmiről sem, amit Ötvenhat zászlóira Írtak s amiért életüket adták a szabadsághősök. Ha ezekről le>- mondanánk és megszűnnénk hangoztatni mindazt, ami a nemzet kívánsága volt, a forradalom árulóivá válnánk.

*

Különös jelenség, hogy az utóbbi hónapokban mind sűrűbben és mind összehangolt abban éri támadás az emigrációban a- zokat, akik még hűek 56 eszméihez. Vagy talán nem is különös ez: a hazai rendszer elég erősnek érzi magát ahhoz,hogy megtörje az emigráció gerincét és leszámoljon azokkal, akik útjában vannak.Akik meghiúsítják a hídépítést. Erre a feladatra a rendszernek kétféle gárda is rendelkezésre áll: a hivatásos beépített ügynökök népes hada és az önkéntes - néha akaratlan - ügynökök még nagyobb serege. Ezek első ténykedése arra irányul, hogy nevetségessé tegyék a nemzeti emigráció ragaszkodását az elvekhez és a befolyásolható ingadozókat végleg eltérítsék a politikától. Ne járjanak ötvenhatos ünnepségekre - minek az, hiszen ami ott elhangzik, úgyis csak önáltatás, - inkább járjanak haza, Magyarországra. Miért kell mindig szapulni a szocializmust, amikor az nem is olyan rossz dolog, ahogy azt idekint egyesek a Juli nénik és a féllábbal már sírban lévő kriptavirágok vigasztalására kitalálják...De mondanak és Írnak ezek a mindenkinél okosabb bajkeverők egyebeket is: a kommunista ellenesség számukra "fröcsögés", a kommunisták bűneit emlegetni "sületlenség" és az egész nem más, mint "nemzeti mezbe bujtatott hazafias frázisok" gyűjteménye: "semmitmondó és agyoncsépelt kommunistaellenes ség" .

Hogy már írtam ezekről? Már egyszer felsoroltam - az előző számban - mindezt, mint elszomorító jelét az emigráció le- züllésének, mélyresüllyedésének? De eze