Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-07-01 / 7-8. szám
1984. Óul.- aug. 19.oldal Amerikai Magyar Értesítő — A njosoly országa — Levél a szerkesztőhöz: Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur'. Talán meglepődik, hogy ismeretlenül irok, de ugyérzem, hogy az Ön nagy lelke megérti majd az én egyszerű asszonyi szivemet. Negyedik férjemet tavaly temettem el, s most itt állok támasz nélkül ebben a nagy, idegen világban. Úgy gondoltam, hogy Ön, aki olyan jól ismeri az asszonyok bajait, talán rajtam is segiteni tudna. Van egy férfi ismerősöm, aki komoly szándékkal közeledik hozzám és szándékainak már több Ízben kifejezést is adott, de én nem tudom magam elhatározni. Mitévő legyek? Higyjek neki, vagy ne higyjek? Annyi a csalfa férfi manapság, hogy bizony nagy gond az i- lyesmi egy szegény, tapasztalatlan asz- szonynak. Legyen szives tanácsot adni, addig nem akarok döntő elhatározás küszöbére lépni. Nehezen tudom elképzelni magam egy uj férfivel, annyi viszontagság után, amennyi eddig osztályrészemül jutott. Mindenesetre kérem, a csatolt válaszbélyeg felhasználásával sürgősen válaszolni, még mielőtt megtörnék az állandó heves ostrom következtében. Gyenge nő vagyok csupán, naiv és esendő és a férfiak olyan aljasok tudnak lenni, ha az ember akarja. Válaszát idegesen várva maradtam kész hive, özv. gunári Lepény Elekné volt oki. szülésznő ☆ Mélyen tisztelt asszonyom! Rendkívül megtisztelve érzem magam, hogy súlyos lelki problémájával hozzám fordult, amiatt pedig pláne kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy "Főszerkesztő Urnák" kegyeskedett címezni, ’bátor érdemtelen vagyok e roppant megtisztelő titulusra. Az kétségtelen, hogy jobb helyre nem fordulhatott volna tanácsért mint hozzám, mert ha valaki tudja, hogy mi az asszonyok baja, akkor - ezt nyugodtan merem állítani - én tudom. Nagyon megértem szemérmes húzódását egy mohó férfi sóvár csábításától, magam se tennék egyebet az Ön helyében, minthogy húzódnék, amig lehet. Ha pedig minden kötél szakad, akkor az vesse ránk az első követ, aki tovább is ellen akart volna állni, mint ameddig feltétlenül szükséges volt. Tökéletesen egyetértek Önnel a^férfialjasság tekintetében és nem lepődnék meg, ha rövidesen újabb viszontagságokról hallanék Mélyen Tisztelt Asszonyom hányt-vetett életének közeljövőjét illetőleg. Pláne, ha mint irta is, az illető "komoly szándékkal" ostromolja Kegyedet. Remélem, hogy válaszbélyegének felhasználásával küldött levelem még a végső elhatározás küszöbének átlépése előtt találja, de, ha nem igy lenne se keseredjen el túlságosan, hiszen több is veszett Mohácsnál! Egyetlen jótanács, amit adhatok: tegyen a legjobb belátása szerint! Sok üdvözlet! ( - ) ☆ ☆☆ A prédikátornak valaki egy cédulát nyomott a kezébe a prédikáció előtt, melyen csak egy szó volt-, bolond. A beszéde előtt megjegyezte: "Sok levelet kapok, amelyek nincsenek aláírva, de ma olyat kaptam, melyen nem volt szöveg csak az aláírás." ☆ ☆☆ ÓDA A BALGÁKHOZ /Emlékezet frissítő/ Volt a nemzetnek színháza, Kádár azt is "hazavágta", Most jön majd a rohamvágta, Jönnek ide egyre másra, Turbékolnak, jó magyarom, Add a dolcsit, kell az nagyon. Cirkusz van itt, nem is kevés, Kell nagyon az erősítés, Megkezdődött a nagy tarha. Lesz itt bőven handabanda. Készül apraja-nagyja, Kádár sok szekértolója. Lesz majd észtrád (eszt-neked és eszt-beléd) Adjad csak a valutád. Bele mindent a kalapba, Kádár tartja - Moszkva kapja. De jönnek még sokan mások, Mindenféle bizottságok. Cihálódik már sok balga, Főszónok lesz a Kociha. S hogy mi lesz még műsoron, Elárulom kicsi bohóm. Lesz majd sok Ígérgetés, Etetés, de főleg fejés. Ott az uj Nemzeti előtt, Hol a Sztálin szobra ledőlt, A hirdetési oszlopon Neveitek felsorolom. Nemzeti kell, de nem nemzet, Erdélyért egy dal sem zenghet. Mit nekünk az olimpia, Fő, hogy legyen bőven pia, Pirostól vadul a "bika". Hej te bunkócska,te drága, Mind lelesztek ti vágva, Gyilkos Kádárnak javára, Átok legyen a balgák fajzatjára. V. G. (New York)
