Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
1984. január Amerikai Magyar Értesítő 5.oldal Stirling György Egy könyv védelmében Úgy érzem, soha nem tartoztam azok közé, akik nem képesek arra, hogy belássák tévedésüket. (Pedig Istenem, de sokan is vannak az emigrációban, akik tévedhetetlennek hiszik magukat: csakis kinyilatkoztatásokban beszélnek, és meg sem fordul a fejükben, hogy másnak is lehet igaza, nemcsak nekik...)Ha az ember hibát, mulasztást követ el, tudni kell ezt beismerni és helyrehozni soha nem késő. De: minél előbb, annál jobb. Be kell látnom, hogy nem régiben én is hibát vétettem. A bűn talán nem főbenjáró, nem megbocsáthatatlan, de szakmai - ujságirói - szempontból nézve kétségkívül megrovást érdemel. írni valamiről, anélkül, hogy pontosan meggyőződne az ember az összes részletekről, bizony hiba és magyarázatra szorul. De nem akarom fölcsigázni az olvasó kíváncsiságát, inkább a tárgyra térek és elmondom, miről is van szó. Sisa István "The Spirit of Hungary" cimü angol nyelvű magyarságismereti munkájáról, arról a gazdagon illusztrált, szépkiálli- tásu albumról, melynek első párezer példánya már elfogyott és most készül a könyvből az utánnyomás, illetőleg - a közeljövőben - várható a javitott második kiadás is. A kötet - ezt akárki igazolhatja - gyönyörű és. a lehető legjobb benyomásokat kelti abban, aki a kezébe veszi. Ha pedig belelapozunk, megragadnak a magyar múlt és történelem nagyjait, kultúránk kiválóságait bemutató képek, megfog a száraz tényfelsorolás és adatgyűjtemény helyett olvasmányos epizódokat, az olvasó figyelmét lekötő "storykat" nyújtó szöveg, a "blikkfangos" fejezetcimek a- latt ügyesen csoportositott, logikailag igen jól egymásbailleszkedő részletek sora, mely alkalmas arra, hogy abból egy idegen megismerjen bennünket, magyarokat . Mert ez a könyv célja. Ezért vállalkozott a kötet kiadására óriási áldozatok árán a kanadai Rákóczi Alapitvány és ezért, ennek érdekében dolgozott a könyv összeállitásán egy egész kis munkaközösség, de elsősorban a szerző, Sisa István aki évek munkáját ölte az anyag összegyűjtésébe és a többszázoldalas szöveg megírásába. Érdemes volt? Amikor először kinyitottam - néhány hónappal ezelőtt - az impozáns kötetet, úgy éreztem, nem volt hiábavaló az éveken át tartó fáradságos munka, mert megszületett az a mü, amire annyire szükség volt már, hogy ellensúlyozza azoknak az angol nyelvű gyalázkodó könyveknek tömegét, melyek hamis képet festenek rólunk és melyekből Nyugat eddig " megismerhette" a magyarságot. Azt írtam akkor a felsőfokú jelzőkkel sem takarékoskodó könyvismertetésemben, hogy a könyv megjelentetése az e- migráció talán legnagyobb tette és mindent el kell követnünk, hogy a "Spirit of Hungary" eljusson valamennyi amerikai és nyugati könyvtárba, egyetemre és közéleti emberekhez, politikusokhoz. Mert ilyen müvei még nem léptünk a világ elé. Ez az első átfogó angol nyelvű magyarságismereti munka és megérdemli, hogy mindannyian propagandistájául szegődjünk. A könyvismertetés megjelent több újságban is - más, hasonlóan kedvező és dicsérő recenziókkal együtt - és úgy tűnt, a könyv osztatlan sikert aratott és teljesítheti hivatását, hogy elvigye hírünket a világba. Úgy tűnt végleg elcsitultak a könyv születésének hosszú időszakában támadt viták és a könyv megjelenésének percében elsimultak az ellentétek, melyekről csak belső körökben tudtak s melyek szinte elkerülhetetlenek, ha kollektiv munkában készül egy ilyen nagy vállalkozás. Úgy tűnt, az eredmény mindenkit lenyűgözött és mindenki örül a sikernek, függetlenül attól, hogy miképen Ítéli meg a szerzőnek a könyv írásán túlmenő közéleti tevékenységét és rokonszenvezik- e azzal, vagy sem. Úgy látszott, végre produkáltunk valamit, amivel valamennyien egyetérthetünk és egyetértünk. Ezekután hideg zuhanyként ért az a kritika-áradat, amit néhány héttel ezelőtt Clevelandban tapasztaltam s ami egyszerre több irányból is zudult a könyvre. A clevelandi Magyar Találkozó keretében tartott ujságirószövetségi közgyűlésen forrtak az indulatok és a hibák, tévedések, sőt bűnök hosszú listáját olvasták rá többen is a Spirit of Hungary Írójára, illetve a kötetre.Mely kifogásokat azóta mindenki olvashatta a Szittyakürt novemberi számában, de közölte azokat tájékoztatásul - két részletben (a másodikrész e számban olvasható) lapunk, az Értesítő is. Meghallgattam s később pontról pontra elolvastam a "bünlajstromot" és mindnek utána nézvén az angol szövegben, el kell ismernem, annak összeállítói alapos munkát végeztek. Látszik, hogy mondatról-mondatra mentek végig a fejezeteken s méghozzá olyan szakmai fölkészültséggel, mellyel csak vérbeli történész rendelkezhetik. S mint tudjuk, a hibajegyzék összeállítója valóban történész, akivel magamfajta laikus újságíró aligha szállhat vitába és alig
