Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-04-01 / 4. szám
1983. április Amerikai Magyar Értesítő' 5.oldal STIRLING GYÖRGY: A “kiválasztottak” A State Department-ben, az Amerikai Egyesült Államok külügyeit intéző mam- muthhivatalban sokirányú munka folyik. Ennek a munkának egyresze igen fontos, az ország szempontjából döntő jellegű tevékenység, más része formai látszatmunka, aktatologatás, melynek legjobb esetben statisztikai jelentősége van. Es azt csak azért találják ki a különböző rendű és rangú külügyi tisztviselők, hogy ne váljanak fölöslegessé, hogy nélkülözhetetlenségüket bizonyítsák. Ez elég sok pénzébe kerül az adófizetőknek, de szélmalomharcba keveredne, aki ilyesmi ellen küzdeni próbálna: egy világjelenséggel szemben minden érv és igyekezet hiábavaló. Az aktatologató, értekezletező, céltalan statisztikai táblázatokat, kimutatásokat gyártó adminisztráció a földkerekségen mindenütt - kapitalizmusban és szocializmusban egyaránt - mérhetetlenül felduzzadt korunkban és aki a szellemi könyökvédős (de fehérgalléros:) bürokraták hada ellen merne szót emelni, az föltétlenül a rövidebbet húzná. A bürokraták osztódással szaporodnak és egyre többen lesznek: létjogosultságuk elhitetésére pedig kifogyhatatlan leleménnyel gyártanak mindig újabb és újabb ötleteket. A washingtoni külügyminisztérium egyik szobájában pár évvel ezelőtt- amikor divat lett törődni a nemzetiségekkel, "etnikek" problémáival - egy unatkozó tisztviselő is kiötlött valami újat. Össze kellene hivni minden évben legalább egyszer valami olyan konferenciát, amin az etnik csoportok képviselői elmondhatják véleményüket - kibeszélhetik magukat - és akkor lehetne arra hivatkozni, hogy a külügyminisztérium intenzív kapcsolatot tart a nemzetiségekkel. Remek! - mondta az ötletre a tisztviselő feljebbvalója és mindjárt megtoldotta azt egy pótötlettel: hivjuk meg erre az illető etnik-csoport szülőhazájában szolgálatot teljesítő mindenkori amerikai követet is s akkor ezek - mármint a nemzetiségi képviselők és az a- merikai diplomácia képviselője - mindjárt eszmét is cserélhetnek az "óhaza" gondjáról-bajárói, az ottani közállapotokról . Az elhatározásból terv, majd javaslat született, amit iktattak, megvitattak és végül elfogadtak. A tennivalókat megfogalmazták, aztán kiadták az illetékes osztályoknak. így került az ötlet az Európai Ügyek, majd a Keleteurópai Ügyek osztályához s végül a Magyar Ügyekkel foglalkozó al-, segéd- és kisegitő titkárok Íróasztalára. Ez az üresjárat is kitöltötte pár bürokrata unalmas óráit, akik most már nekigyürkőztek, hogy megbirkózzanak a legnehezebb feladattal: a meghívandók listájának összeállításával. Kik érdemesek arra, hogy beléphessenek a State Department tiszteletet parancsoló épületébe (ahol főleg a külsőségek imponálóak és hogy pár óráig egy levegőt szívhassanak a Budapestre akreditált nagykövettel? A munka nem lehetett egyszerű és elképzeljük, hogy a lista összeállitásába beleizzadtak az illetékes tisztviselők. Mert mindenkit ugye nem hívhattak meg, aki a magyar emigráció vezetőjének és hangadójának képzeli magát (Ahhoz kevés lenne a külügyminisztérium legeslegna- gyobb terme is...) viszont ügyelni kellett arra, hogy senki hiúságát meg ne sértsék. Az emigrációs közszereplők i- gen érzékenyek. Mindezek mellett azért objektiv szempontokra is tekintettel kellett (volna) lenni: hogy a meghívottak közt olyanok legyenek többségben, akik valóban képviselik az amerikai magyarságot , valóban hangadók a magyarok köreiben és olyan egyesület nevében ügyködnek, mely nemcsak papíron létezik, hanem az elnökön kivül még legalább két működő tagja is van. Aztán olyanok legyenek ezek a meghívottak, akik valóban "közéinek" és - ha jolcsengő professzori címmel rendelkeznek is -, nemcsak valahol egy távoli vidéki egyetem négy fala közt magukban elmélkednek a jövőről és sem a magyarországi viszonyok a- lakulásával, sem az emigráció tömegeivel nincs kapcsolatuk s végül - last but not least - olyanok legyenek, akik tudnak hatni a környezetükre, befolyásuk van az emigrációban, akik a közvélemény formálói. Ennek a feltételnek leginkább azok felelnek meg, akiknek valami közük van a sajtóhoz, a hírközléshez , mivel az már közhely, hogy az emigrációk - a nemzetiségek - a sajtóban élnek. Hivjuk meg tehát a sajtó képviselőit is - döntötték el a külügyi illetékesek. Persze felmerültek még egyéb gyakorlati és elméleti szempontok is. Elsősorban az, hogy a világnézeti hovatartozást is figyelembe kell venni. Ügyelni kell arra - tanácsolták a magyar e- migráció belső ügyeivel tájékozott okosok -, hogy arányosan legyen képviselve a meghívottak közt a jobb- és a baloldal is. Elvégre a State Department értekezletéről nem maradhatnak el a liberálisok, még akkor sem ugye, ha azok önmagukon kivül senkit sem képviselnek és hatásuk az emigrációban a nullával egyenlő. Dehát a State Department a há
