Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1983-11-01 / 11. szám

12.oldal Amerikai Magyar Értesítő' I983. november FILIPPI ISTVÁN: Két hét Máriacellben Magyar csoport várja a pápát a máriacelli Bazilika előtt Máriacellt, nemzetünk több évszázados zarándokhelyét nem elég csak megnézni, át kell élni azt. Szeptember 3-án érkeztem oda feleségemmel, és azonnal felkerestük a kegyhely elöljáróját, Weremund Hoch- reiter föapátot. Nagyon szíve­sen fogadott minket, és szer­zett nekünk két helyet a pápa közvetlen közelében. Tudott arról, hogy a bécsi püspöki konferencia határozatának ér­telmében magyar emigránsok a Szentatya látogatásának a napján nem tartózkodhatnak a bazilikában, és nem adhat­nak át a Szentatyának semmit. Ettől kezdve naponta több órát tartózkodtunk a templom­ban Mindszenty hercegprímás sírjánál. Állandóan érkeztek zarándokcsoportok a világ minden részéből, több esetben püspökök kíséretében. Minden csoportot elvezettünk Mind­szenty sírjához. Magyarország­ról fiatal papok vezetésével hat nagyobb csoport jött. Vi­rágcsokrokkal és nemzetiszínű szalagokkal ékesítették a sírt. Csak két napra kaptak kiuta­zási engedélyt, tehát a pápa érkezésekor már nem lehettek ott. Magyar misét hallgattak a Szüzanya oltára előtt, majd t ^csendültek a Boldogasszony „Drága magyar gyermeke­ket tanítok. Mielőtt ide jöt­tem, megkérdeztem tőlük: — Mit hozzak néktek Ausztriá­ból? — Egy kisfiú válaszolt a többiek nevében: — Áldást hozzon nekünk, tisztelendő atya! — Áldottak legyenek ők, magyar gyermekek, kik nem lehetnek most velünk, de meg fogják látni Isten fényét Ma­gyarország felett!" Másnap ötven tagú csoport vonult fel zászlókkal a főúton, megszólítottam őket: — Hol lehet itt magyar zászlót kapni? — Otthonról hoztuk — vá­laszolták, s rögtön adtak ne­kem is egyet. — Hát maguk lefőztek min­ket, emigránsokat! — mond­tam. Vezető papjuk válaszolt ke­serű humorral: — Mi nem félünk attól, hogy nem kapunk beutazási enge­délyt Magyarországra! A precesszió után lerakták zászlóikat Mindszenty sírja mellé, és hosszan imádkoztak. Sírva öleltük meg egymást bú­csúzóul. Szeptember 7-én, szerdán megérkezett Lékai prímás, és hozott egy aranyozott keretű képet, amely sötét tónusban Sobieski János térdeplő alak­ját ábrázolta. Ezt a szegényes grafikát felerősítette a Szelep- csényi-kápolnában Mindszenty hercegprímás sírja fölé. Más­nap megszállták a templomot a bécsi televíziósok. Fényszó­rókat, hangszórókat hoztak, huzalokat szereltek, és kezdték eltávolítani a zászlókat, virá­gokat és gyertyákat Mindszen­ty sírjáról. Minden fényszórót a Sobieski-kép megvilágításá­ra állítottak be. Azonnal tilta­koztunk. A bécsi televízió fő­nöke hozzám jött: — Mi kifogása van a kép ellen? — kérdezte. — A kép ellen semmi — vá­laszoltam —, de amit önök csinálnak, az átlátszó trükk, melynek célja az, hogy Mind- szentyről eltereljék a figyel­met! — Ugyan — nevetett —, a pápa nem Mindszenty miatt jön ide! — A kegytemplomba Szűz Mária miatt jön — mondot­tam —, de ide ebbe a kápol­— Ugyan — nevetett —, a pápa nem Mindszenty miatt jön ide! — A kegytemplomba Szűz Mária miatt jön — mondot­tam —, de ide ebbe a kápol­nába Mindszenty miatt. — Szó sincs róla — erőskö- dött —, Mindszentyt a pápa elbocsátotta, mert vissza akar­ta állítani Magyarországon a kapitalizmust. Ezért az ameri­kai követségre menekült. További vita helyett meg­mutattam neki Mindszenty sír­ja felett a latin feliratú már­ványlapot, amelynek német nyelvű fordítása a kápolna rá­csozatára volt erősítve: „Ez a mdrvdnykö fedi most — míg a felszabadult haza földjére megtérhet — Mind­szenty József maradék porait. 1892. március 29-én született Csehimindszenten, pappá szen­telték Szombathelyen 1915- ben, négy év múlva Zalaeger­szeg plébánosa, majd 25 év után veszprémi püspök, 1945- ben esztergomi érsek, Magyar- ország bíboros hercegprímása. Helytállt Istenért, Egyházért és szenvedő népéért. Az elnyo­mó hatalom kétszer vetette fogságba; 1949-ben pedig élet­fogytiglani börtönre Ítélte. Bi­lincseit 1956-ban a felkelő nép verte le. Miután a szovjet erő­szak leigázta az országot, 15 évig az Amerikai Egyesült Ál­lamok' budapesti követségén kapott menedéket. Engedel­mességből vette magára a szdmkivetés nehéz keresztjét, s aggastyánként lett a világ­ban szétszórt magyarság hű pásztora és igaz atyja. Meg­halt Bécsben, 1975. május 6- dn." A televíziósok ezután köve­telték: hagyjuk el a temp­lomot, és a csendőrséggel fe­nyegetőztek. Az osztrák csendőrség azon­ban nem avatkozott bele sem­mibe, így a máriacelli papok utasítására vissza kellett állí­tani Mindszenty sírjára min­den kegytárgyat. A nemzeti­színű zászlókat is. Sőt: az osztrák sajtóiroda egy négytagú emigráns kül­döttségnek — kik Erdey Sán­dor volt politikai fogoly baj- társunk vezetésével München­ből jöttek — fényképes újság­író igazolványokat állított ki, Anyánk és Isten, hazánkért térdelünk elődbe .. ősrégi dallamai. A Himnuszt már sír­va énekeltük mi és az ottho­niak. Hadd ismertessek vázlato­san két hazai prédikációt: „A zsidók kezdettől fogva választott népnek mondották magukat, s ez a tudat tartotta meg őket több ezer éven ke­resztül. Mi is választott nép vagyunk, hiszen minden kese­rű poharat fenékig kell kiürí­tenünk. Körül vagyunk véve ellenségekkel. A tatárdúlás és törökvész után is sorozatosan szállták meg hazánkat idegen csapatok. Kihez fordulhatunk? Szent István királyunk hazán­kat a boldogságos Szűzanyá­nak, Magyarország patrónájá; nak ajánlotta fel; azóta van kihez fordulnunk. Sajnos min­den negatív statisztikában el­sők vagyunk. Miért nem lehe­tünk elsők hitünk gyakorlásá­ban? . . . Magyar apák, tanít­sátok gyermekeiteket ezeréves történelmünkre! — Magyar anyák, ne utasítsátok vissza Isten áldását, a gyermeket! Magyar ifjak, ne hódoljatok a múló divatnak! Legyünk újra magyarok, úgy, ahogyan Isten teremtett minket arra a sze­rencsétlen földdarabra!” Egy idősebb magyar pap:

Next

/
Thumbnails
Contents