Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1983-11-01 / 11. szám

10.oldal Amerikai Magyar Értesítő Endre, Béla, Levente bántatlanul hagy­ták el az országot. Ezekkel a bonyolult kérdésekkel kap­csolatban Padányi a következőket irta: "István öregember, halála felé halad. . „Mélyen vallásos is, és belső meggyő­ződésből az, annyira, amennyire csak Cluny aszketikus századának egy produk­tuma tud vallásos lenni...Ez az István már nem a birodalom-teremtő kemény sze­mélyiség, nem a vasöklü férfi...Ez az István már halálra készülő, az Örök Bi- ró Ítéletét váró aggastyán...s az Örök Birótól a beteg István is fél és, ami mindennél több, István király igaz em­ber, igaz magyar és igaz keresztény, olyan mélyen és olyan nagyon, amilyen mélyen és amilyen nagyon csak az isten­félő és halnikészülő emberek tudnak len­ni. . .Számtalan bizonyiték van arra is, hogy nagylelkű is. A merénylet végrehaj­tójának is megbocsát. Miért ne bocsáj- tana meg hát tulajdon unokatestvérének?" "...ha van Magyarországon...valaki, aki igazán ismeri az István-Vászoly ü- gyet, akkor Vászoly unokája Szent Lász­ló király az. László 21 éves volt, mi­kor apjára rászakadt Dömösön a trónmeny- nyezet...Bélának tehát... számtalan al­kalma volt fiainak elbeszélni nagyap­juk történetét. László máris rajongója Szent István királynak, szentéavatását is ő hajtja végre. Ha Istvánnak bármi­lyen kegyetlen gesztusa lett volna nagy­apjával szemben, László semmiesetre sem lett volna István szentségének olyan nagy propagálója..." (István és Vászoly, Történelmi Tanulmányok, 1972.,189-198. old.) Végül, ha röviden is, szólni kell Padányi "A Gizella-rejtély" c. tanulmá­nyáról is (Történelmi Tanulmányok, 1972. 199-204.0.) Ebben kimutatja, hogy az a "Gizella magyar királyné", aki a passa- ui bencés kolostor feljegyzése szerint 1045-ben lépett be az ottani zárdába, mert Péter király rosszul bánt vele és aki 1095-ben még élt, nem lehet azonos Szent István feleségével. Gizella bajor hercegnő, Szent István felesége, 974 vagy 975-ben született és igy 121 éves­nek kellett volna lennie. Az a tény, hogy Magyarországról elment, mert kü­lönben Szent István mellé temették vol­na és a szenttéavatáskor föltétien em- lités történt volna róla is, nem is szólva, ha még élt volna. És nem tör­tént. Az egyik Altaichi Évkönyv 1070 körü­li feljegyzése szerint Vászolyt Gizella magyar királyné és "unokatestvére", Pé­ter, fondorlatos módon vakittatta meg, mert Péter trónöröklésének útjában állt. Ez a"Gizella magyar királyné" sem lehet azonos Szent István feleségével. Ez a "Gizella magyar királyné" Padányi sze­1983. november rint csakis Imre királyfi özvegye lehe­tett, aki valóban és szószerint "unoka- testvére" volt Péter királynak és 1095- ben hetven egynéhány éves lehetett. Padányi Szent Istvánról és koráról alkotott képére a Lech-mezei csata(955) 1000 éves évfordulójára irt "Vérbulcsu" c. (Történelmi Tanulmányok, 1972.,155­179.0.) remek tanulmányának két záróbe­kezdésével tette fel a koronát: "A legnyomasztóbb és legfájdalmasabb azonban ebben az egész ezeresztendős kom­plexumban nem a csatavasztés és nem a 10.000 jó magyar harcos nyomorult pusztu- tulása. Elvégre, bármennyire is nagyra van ezzel az "Ungarschalcht"-tal a német történelem, két történelmi tény gúnyosan nézi a német büszkeséget. Az egyik az, hogy a nagy győzelem nem magyar földön, hanem a német birodalom szivéban történt. A másik meg az, hogy a nagy győzelem u- tán és ellenére hetvenöt esztendeig nem mernek a németek megkockáztatni a magyar föld ellen egy támadást. A legnyomasztóbb és legfájdalmasabb vonása ennek a komlexumnak magyar rész­ről az, hogy annak ellenére, hogy a ma­gyaroknak otthon még legalább 50-60.000 támadásra bevethető emberük van, a né­met gesztusra nincs magyar felelet. S ha van valami történelmi forrásaink anyagá­ban, ami bizonyítja, hogy magyar nemzet ebben az időben nincs, akkor ez a tény bizonyítja ezt. És csak egy olyan ma­gyar közvélemény, amely nagyjából tisz­tában van a X. századbeli magyar közál­lapotokkal és a X. századbeli német és bizánci fejlődés irányával és annak rop­pant jelentőségével, képes arra, hogy megtudja érteni és csak némileg is fel tudja mérni, hogy milyen elmondhatatla­nul fontos és milyen mérhetetlenül nagy volt az, amit a törzsi autonómiák szét­zúzásával, a törzsek leigázásával és fi­zikai s földrajzi szétszórásával tett egy egységes nemzet és egységes biroda­lom megteremtésére a történelmi müvelet- lenség által "véreskezünek" gyalázott Szent István, a Bulcsu horka nagyszerű típusából való magyar, a népünket a szkí­ták, hunok, avarok, óbolgárok, besenyők, kunok rettentő sorsától megmentő, soha nem porladó kezű, áldott emlékű király." A magyar történelemirás mérhetetlen vesztesége, hogy a 20 évvel ezelőtt el­hunyt Padányi már nem érhette meg és nem örökíthette meg Szent István születésé­nek 1000. és szentéavatásának 900. év­fordulóját . Szent István emberi kiválóságát, ál­lamférfiul magyságát, évszázadokban gon­dolkodó bölcsességét ezer év viszontag­ságai ellenére - ha a keresztény Nyugat által ránk szabadított istentelen kommu­nista rendszer jóvoltából már csak rom­

Next

/
Thumbnails
Contents