Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-11-01 / 11. szám
2. oldal Amerikai Magyar Értesítő' 1?83. HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefon: (301) 2L2-5333 Szerkeszti: Soós József Fómunkatársak: Stirling György, Washington, D.C. Dr. Kollarits Béla f Évi előfizetési dij:12 US dollár Nyugdíjból élőknek: 10 US dollár A lapban megjelent Írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. kényelmesebb dolog volt a felejtés, mint az elvek szerint való élés. Mert ha az ember elfelejti - vagy úgy tesz, mintha elfelejtette volna -, hogy 56 novemberében Kádárék és az őket hatalomra segítő szovjet "szövetségeseik" elől menekült élete kockáztatásával nyugatra, akkor sokkal könnyebb 1983-ban vizűmért kilincselni a Kádár-rendszer konzulátusán és pirulni sem kell, amikor a hajdani melldöngető "szabadságharcos" előtt felemelkedik a határőrség sorompója a hegyeshalmi határállomásnál. Az emberek lassan elszoknak az elvektől, leszoknak arról, hogy ne csak pillanatnyi érdekeik, a hasznos szempontok szerint irányítsák életüket. Hiszen any- nyival egyszerűbb mindig a könnyebb ellenállás felé fordulni és az élet kellemesebb oldalát választani. Kiállás helyett megalkudni, harc helyett kompromisszumokat, kibúvókat keresni, bármiféle lemondás helyett kihasználni a lehetőségeket. Micsoda elavult gondolkodásra vall, holmi elveket emlegetni és bármiféle korlátot szabni az ember elé rég elfelejtett ügyek miatt! Hiszen már Magyarországon is réges-rég megbocsátották Kádár akkori dolgait és lám, legutóbb még Bush alelnök is valóságos dicshimnuszt zengett Kádárról és rendszeréről. Az idő mindig az árulóknak kedvez. Márai Sándor Írja legújabb kötetében, a Harminc ezüstpénzben: "Árulók általában sokáig élnek, legtöbbször elégedett, békés emberek." Igen, ha az első felelős- ségrevonást megússzák, általában békésen, háborítatlanul élik le hátrelevő éveiket. Ha a környezetük elfelejti tettüket és napirendre tér aljasságuk fölött, öregségükre még közmegbecsülésnek is örvendhetnek. Hiszen pontosan fizetik az adójukat, nem zavarják a közrendet, udava- riasak szomszédaikkal. Ugyan kifirtatná a múltjukat? Ami volt, elmúlt, azt kell nézni, hogy most hasznos polgárai az november országnak. Lehetséges - véli könyvében Márai -,hogy a róla terjesztett hírekkel szemben Judás sem akasztotta föl magát, hanem a Krisztus elárulásáért kapott herminc ezüstöt valami jóljövedelmező polgári üzletbe fektette és tisztes öregkort ért meg. Kádár árulását - árulásait - is hasonló érvekkel mentik azok, akik nem szívelik az elvek göröngyös ösvényeit, hanem inkább szeretnek andalogni a praktikus élet széles és kényelmes aszfaltút ján. Hiszen oly régen volt már jj>6, hogy a Rajk-ügyről ne is beszéljünk! Es Nagy Imre? Ugyan, Kádár valószínűleg őszintén gondolta a forradalom után, hogy Nagy Imrének és barátainak nem történik bántódása és senki sem fogja őket felelősségrevonni, no dehát az oroszok! Hát nem a szovjet titkosrendőrség vitte őket el, amikor kijöttek a jugoszláv követségről? Miért akarják ezt is Kádár nyakába varrni, hiszen a pert sem ő rendezte, hanem nyilvánvalóan Moszkva. És ne azt firtassuk mi volt, ne a bűnöket hánytorgassuk föl, henem azt nézzük, mit tett az országért Kádár a hatvanas évek után! Hogy az ő vezetése a- latt javult meg a magyar nép életszínvonala és ebben az utolsó két évtized- ban mindent Kádárnak köszönhetnek az otthoniak! Ha ma Magyarországon kiírnának egy szabad választást - szól a döntő argumentum -, Kádár biztosan befutna, annyira népszerű; Micsoda beszűkült, a demokrácia-adta lehetőségektől teljesen elszakadt, elszokott gondolkodásra valló érvelés! Mely valahogyan úgy képzel egy szabad választást is, mint ahogy most már évtizedek óta otthon rendezik a "választásokat". Hogy kitesznek egy listát, kiírnak neveket, a jelöltek neveit - néhol kettőt-hármat is, akik mind a Hazafias Népfront jóváhagyásával és programjával állnak a szavazópolgárok elé - s aztán minden előzetes választási agitáció, hírverés, vagy nyilvános vita nélkül elvárják, hogy megválasszák őket, vagy -. ahol netán többen is szerepelnek a Népfront jelölőlistáján - szavazzanak valamelyikükre. Olyan mindegy, melyikükre, a programm ugyanaz: amit a párt megszab. Es a"választópolgárok" - mit tehetnének mást? - az urnához járulnak, hogy beledobják céduláikat. Oda se figyelve, mire vagy kire szavaznak, hiszen úgyis tudják, édes mindegy, melyik kockába teszik a keresztet. A politika ugyanúgy megy tovább a párt által kijelölt utón, a rendszert megváltoztatni úgysem lehet. Akkor meg minek akadékoskodni? Hátha mégiscsak meg tudják állapítani, hogy ki dob be az urnába üres, érvénytelen cédulát s minek keresse az ember a bajt?
