Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-10-01 / 10. szám
l6.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1983. október Tallózás a pesti lapokban Szerkeszti: Stirling György ☆ Kádár János vezetésével párt- és kormányküldöttség utazott julius 18-án Moszkvába - jelentette a Magyar Távirati Iroda. A Kremlben Andropov fogadta a magyar delegációt és "testvéri barátsággal" ölelte meg Kádárt. - A két napon át a "kölcsönös megértés és teljes nézet- azonosság" szellemében lefolyt tárgyalások után Andropov ünnepélyes keretek közt átnyújtotta Kádárnak a Lenin-ren- det. Andropov hangsúlyozta, hogy a magas szovjet kitüntetést a magyar és a szovjet nép sokoldali együttműködésének fejlesztésével érdemelte ki a magyar kommunista párt első titkára. A kitüntetett meghatott szavakkal mondott köszönetét Andropovnak, "régi személyes ismerősének és közeli barátjának" és "felbecsülhetetlen értékű erőforrásnak" nevezte a magyar-szovjet barátságot. Kádár és Andropov bensőséges kapcsolatai 1956-ra nyúlnak vissza, amikor Andropov nagykövetként Budapesten szolgált és nyilván nem kis része volt abban, hogy Kádár a kormány, ill. az ország élére került. Az "erőforrás" hasonlattal viszont fején találta a szöget Kádár: Ő csakis a szovjet barátságnak (?) köszönheti, hogy máig is uralmon lehet, mert ez az erő tartja őt a helyén. Ha ez az "erőforrás" nem lenne, Kádár nézhetne más foglalkozás u- tán... ☆ Szekszárdon megkezdődött a totócsalók birósági tárgyalása. Itt harminckét vádlott ellen folyik az eljárás, mig a Tolna megyei ügyészség negyvenhárom totócsaló ügyében adott ki vádiratot. A szekszárdi biróság vádirata szerint a bűnszövetkezet nyolc és félmillió forint jogtalan haszonra tett szert azzal, hogy játékosok, szakvezetők megvesztegetésével befolyásolták a futballmeccsek eredményeit. Közel kétmillió forintot tett ki az összeg, amit vesztegetésekre fordítottak, de a befektetés megtérült: Több mint négyszeres hasznot hozott... ☆ "Kenni vagy nem kenni!" A kenés - a baksis, vesztegetés - azelőtt csak az oláhokra s egyéb balkáni nációkra volt jellemző. Ma már mindennapos, sőt a bolcogulás előfeltétele hazánkban is. "Kenni vagy nem kenni" cim- mel szól erről humorosnak szánt irás a Hétfői Hirek egyik legutóbbi számában. "Kit kell megkenni? - kérdezte kétségbeesetten ismerősöm, miután tűvé tette a várost egy beszerezhetetlen autóalkatrészért. Ám egy maszek autójavító felajánlotta: megszerzi, de kétszeres áron. Valakit ugyanis meg kell kenni..." A második eset kiskereskedőnél árult dezodorról szól: a flakkonon feltüntetett A5 forint helyett 60 forintot fizet a vevő. Kérdésére a magánkereskedő mentegetőzve mondja: - Ha árut akarok kapni, le kell adnom némi dohányt..."Autómosó üzemét bővitané a szomszéd fiatalember - olvassuk a harmadik történetet. - Kéri a szükséges engedélyeket. A "hivatal" simán elutasítja. A következő héten ismét kopogtat, ezúttal borítékkal. Megkapta az engedélyeket.Tudta, kit kell megkenni..." S a cikkecske konklúziója: "hovatovább már nem elég, ha tudjuk, kit kell, az sem ártana, hogy - mennyivel? Mert egy ismerősömmel történt legutóbb, hogy egy bútorbolt eladóját környékezte meg az áhitott hiánycikk ülőgarnitúráért, de az ötszázas kevésnek bizonyult. Valaki megüberolta." Hja minél több a hiánycikk, annál magasabb a kenés taksája is. ☆ A Csepel Vas- és Fémmüvek Tröszt - a régi Weiss Manfréd gyár több üzem összevonásából mamuttá dagasztott utóda - augusztustól kezdve részeire bomlik és a tröszbe összevont tizenöt vállalat ezentúl önállóan dolgozik tovább. Az évtizedek tapasztalata meggyőzte az illetékeseket, hogy a gyáróriás irányítása nehézkes és a gazdasági mutatók rosszabbodnak, "az elmúlt hét évben a vállalati jövedelmezőség tartósan csökkent és az eredmények romlottak" - nyilatkozta ékes magyar nyelven a Népszavának a tröszt felszámolásával megbízott kormánybiztos. A lenini centralizáció mindenütt csődöt- mond, de amig ennek felismeréséig eljut a hazai vezetés, addig drága árat kell fizetni a magyar iparnak. ☆ Az u.n. ZÖLDÉRT-sztrájkról ir hetekkel a történtek után a szakszervezet lapja, a Népszava. A vizsgálat szerint június hatodikán reggel bejelentés nélküli sztrájkot kezdtek a ZÖLDLRT Vállalat gépkocsivezetői, amennyiben a szokásos hajnali ^ óra helyett csak 6 órakor jelentkeztek munkahelyükön, a garázsban, a nagyvásártelepen. Az ötvenöt sofőr egyöntetűen arra hivatkozott, hogy nem volt közlekedési eszköz, ami behozta volna ő- ket dolgozni. Az előzmények: pár nappal előbb megtiltották a gépkocsivezetőknek, hogy a teherautókkal hazajárjanak és éj-
