Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-10-01 / 10. szám
8.oldal Amerikai Magyar Értesítő I983. október Csalódottan hallgattuk Labor Day estéjén Reagan elnök beszédét a televízióból. Igaz, kemény szavakkal bélyegezte meg a szovjet eljárást, vérfürdőnek, öldöklésnek nevezve a koreai utasszállitógép lelövését, s az emberiesség ellen elkövetett gyalázatos bűnnek a 269 ártatlan ember meggyilkolását. Ahogy a tragikus esetről szólt, látszott arcán a mély megrendülés, hallatszott szavaiból, hogy átérzi amit mond: az egész civilizált emberiség elitéli ezt az embertelen, barbár tettet. Aztán amikor arra került volna sor, hogy az Egyesült Államok milyen szankciókat léptet életbe a Szovjetunió ellen és milyen megtorlással él a gyilkosokkal szemben, egyszerre csalódottan kellett hallanunk, hogy az elnök hangja visszafogottabbá válik, szavai veszítenek eré- lyességükből. És amit mondott, kicsit kiábrándító volt. A Szovjetunió - ilyen bevezetés után - megúszta egy kis dorgálással, az Aeroflot gépek eddigi amerikai földrész fölötti repülési tilalmának meghosszabbításával. Ez minden. Ez úgy jött, mint a hideg zuhany. És ahhoz hasonlított, mintha ártatlan emberek tömeggyilkosának - szigorú megin- tés után - azt mondaná a biró: gazember vagy ugyan, de most eredj dolgodra, csak csokoládét nem ehetsz! Egyideig. Amivel Reagan elnök - jó és sokatÍgérő bevezetés után - "megfenyítette" a Szovjetuniót, körülbelül ennyit ér, eny- nyit jelent a Kreml urai számára. Jót röhögnek a markukba, hiszen az elnök nem is helyezett kilátásba keményebb intézkedéseket, ha netán megismétlődnének hasonló atrocitások,, Pedig ez már a második ilyen eset volt - csak éppen az első (véletlenül) szerencsésebben végződött. Mert akkor "csak" két utas hallt meg. De ez nem a szovjet pilótákon múlott . . . Mikor látja be már végre a világ - és Reagan elnök is -, hogy a vörösökkel máskép kell beszélni. A veszett kutyával s sem lehet civilizált ember módjára tárgyalni» Mert megmar. Azt csak leütni lehet. Bunkóval, husánggal, karóval, fütykössel. Ami az ember kezébe kerül. Most sok embernek kinyílik majd a szeme és belátja: az oroszokkal nem szabad egyezkedni. Mert minden normát felrúgnak, az emberiesség legelemibb szabályai sem kötik őket. A világ talán megtanulja egyszer, milyen a kommunista mentalitás - de drága tandíj, nagy ár ehhez 269 ártatlan ember halála. Es még hányszor történhet meg hasonló eset, még hány emberélet eshet áldozatul a szovjetek gyilko- lási kedvének, ha nem kapnak erélyes figyelmeztetést? A vörösök - ezt már százszor, ezerszer leírtuk - csak az erő, a bunkó nyelvét értik. Akár a veszett kutya. És eszerint is kell bánni velük. Különben vérszemet kapnak, méginkább felbátorodnak és mindenkit megmarnak, aki az utjukba kerül. Ennek kell elejét venni, amig még nem késő. Stirling György -------------jürinÍ!--------------------------SIRCHICH LÁSZLÓ, a Chehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának harcos tagja, Clevlandban elhunyt. Utolsó leheletéig hűséges fia volt szükebb hazájának, s fáradhatatlanul küzdött az idegen rabságba kényszeritett testvérei érdekeiért. Az Értesítő hűséges olvasóját veszítette el az elhunytban. Nyugodjék békében!-------------------------------☆☆-------------------------------Hihetetlen történet . . . Baranyában történt Nyári meleg és az aratás ideje volt, amikor az ötéves kis Juliskát is magukkal vitték szülei. A kislány unatkozott, mászkált az aratók között, aztán kicsit messzebb ment, betévedt a temetőbe. Nem tudta, hogy hol jár, megcsodálta a virágokat, aztán egy árnyékot vető lombos bokor alján lefeküdt a fűbe és elaludt. Alkonyodott, amikor keresni kezdték és sehol sem találták. Úgy hitték, hogy hazament. Mivel a faluban sem találták, ismét keresésére indultak, a szomszédokkal együtt, de akkor sem találták meg. Éjszaka volt, amikor a kislány a mély alvásból felébredt. Felette a csillagos ég, körülötte tücsökzene, de sehol sem látott emberi lényt. Sírva járkált, kereste a szüleit. A sírásba is már belefáradt , amikor megtalálta az országutat, a temető szélén. Az ut menti árokban volt, amikor egy zörgő szekér közeledett és azon megismerte az egyik gazdát.- Vinkó bácsi...Vinkó bácsi! Álljon meg! - Kérlelte kétségbeesetten.- Ó, Szűz Máriám segíts! Ezek még a nevemet is tudják... - mormolta a gazda és a lovak közé csapott, hogy minél gyorsabban távol kerüljön a temetőtől. A faluban elmesélte, hogy szellemekkel találkozott a temetőnél, akik a nevén szólították! Borzalom futott át mindenkin, aki hallotta a történetet. Juliska apja erőt vett magán, befogta a lovakat és ment az országutra, ahol meg találta elveszett kislányát. Fekete Margit
