Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1983-09-01 / 9. szám

1983. szeptember Amerikai Magyar Értesítő 13.oldal "CLEVELANDI KESERGŐ" cimmel olvastunk hamisításoktól és célzatos hazugságoktól hemzsegő cikkfé­lét Cleveland "magyar" utcájáról, a Buckeye (Bakáj) Road-ról s annak közvet­len környékéről, a valamikori magyar ne­gyedről, aminek ma már csak töredékét láthatja az, aki az Erie-tó pertján fek­vő nagyvárosba téved. De ez a méreteiben összeszűkült magyar negyed még ma is él és semmiképen sem úgy, olyan nyomorúsá­gos körülmények között, ahogy azt a Bu­dapesten megjelenő Magyar Hirlap kikül­dött riportere elhitetni igyekszik gya­nútlan olvasóival. A pesti ujságiró a bakáji magyarok részéről nem kapott o- lyan fogadtatást, amit - úgy látszik - elvárt volna, ezért aztán epés stilus- ban mocskol mindent, ami az útjába ke­rült. Bejut egy magyar család otthonába, ahol meglátja a falon a régi magyar ci- mert. Beszélgetés közben az asszony azt mondja: "Mi igaz magyarok vagyunk és ha­zánk iránti tiszteletből még az unokáin­kat is megtanítjuk Magyarul!" A pesti firkász álmélkodik, aztán provokativ kér­déssel fordul az asszonyhoz: "A háború előtti, vagy a felszabadult Magyarország iránti tiszteletből?" Az asszony szó nél­kül a falra mutat: "A cimer helyettem is válaszol" - mondja és a válasz érthetően felingerli a népi demokratikus ujságirót, akit még az is igen bosszant, hogy senki sem akar vele szóbaállni. Hasztalan pró­bálkozik bejutni - Írja - a Szabadság szerkesztőségébe, "Mr. Gombos érezhetően elzárkózik attól, hogy egy szocialista országbeli lap munkatársát fogadja." Az­tán igy folytatja panaszkodását: "Nemkü­lönben. Dietrich Dénes, aki magát Hunga­rian Enterprises Inc. hangzatos névvel megtisztelt, ám ósdi utazási irodának és könyvesboltnak a tulajdonos vezetője." Afölötti mérgében, hogy Dietrich Dénes sem volt hajlandó szóbaállni vele - "Di­etrich ur elzárkózik a találkozástól" Írja -, ósdinak nevezi a Magyar Áruházat és alaposan lehúzza a környéket is. Olyasmiket ir, hogy ez a város leghirhed- tebb negyede és ismerősei szerint itt még a kocsiból sem tanácsos kiszállni. Végül mégiscsak kimerészkedik az autóból, mert ismerteti olvasóival a Magyar Áruház bel­sejét is: "A Dietrich-féle üzletben se szeri, se száma a szélsőséges magyar na­cionalista könyveknek és plakátoknak. A második világháború éveiben működő hazai pártok újságjai sem hiányoznak a pult­ról." Azt nem részletezi a dusfantáziáju pesti firkász: netán a Magyar Élet Párt­ja, vagy a Csodaszarvas-mozgalom, esetleg a Szálasi-féle nyilaspárt negyven év e- lőtti újságjait és plakátjait vélte látni a könyvesbolt polcain? Alighanem előzőleg megivott pár pohár magyar bort a Balaton étteremben, vagy a Tokaji borozóban, kü­lönben aligha képzelhető el, hogy az e- migráns sajtó legfrissebb kiadványait, amerikai és európai folyóiratokat háború alatt megjelent újságoknak higyjen a könyvesbolt polcain... Aki ismeri belül­ről a clevelandi Magyar Áruházat, az jól tudja, hogy a rosszindulatú "ósdi" jel­zőt csak a méreg Íratta le Csubák Zoltán­nal (ez a név áll a cikk alján), mert Dietrich Dénes nem fogadta kellő reveren­dával. Befejezésül aztán olyan sötét ké­pet fest a Bakájról - hadd örüljön a ha­zai olvasó, milyen sivár, szomorú környe­zetben tengődnek az Amerikai magyarok! -, hogy az embernek sirhatnékja támad. - Hogy fogynak a magyarok a Bakáj vidékén, az természetes: a régiek, az öregek las­san kihalnak, a fiatalok, az uj generá­ciók pedig többre vágynak és szebb, jobb környéken, a tóparti lakónegyedekben vesznek házat. De azért még korai lenne elsiratni a magyar életet Bakájon: egy mérföldön belül négy magyar templom áll itt (egy ötödik - a Szent Erzsébet - az alsó Bakájon), két működő magyar egyesü­letnek van itt székháza, van magyar bank, laknak itt szép számmal magyar orvosok, ügyvédek, közjegyzők. És van az utcában sok magyar üzlet, melyek közül több - az Orbán virágüzlet, a Balaton étterem, a Lucy cukrászda, a Tokaji borozó - város­szerte ismert, hogy a magyar henteseket, meg a jónevü kisiparosokat, szaküzlete­ket ne is említsük. Ami a biztonságot illeti, itt semmivel sem rosszabb, mint Cleveland bármely részében, de éppen a Magyar Áruház mellett rendőrségi iroda található, sőt a Bakájnak külön privát rendőrsége is van. Ezt mind nem látta, nem hallotta a pesti firkász, mert_- nem akarta látni, nem akarta hallani. Őt más céllal küldték Clevelandba, nem azért, hogy megírja a valót. Hanem azért, hogy a lehető legrosszabb színben mutassa be az amerikai magyarokat. Azokat persze, akik nem hajlandók "kooperálni"...Mint például Dietrich Dénest, akinek üzlete - a Magyar Áruház - Észak-Amerika leg­jobban felszerelt, legnagyobb választék­kal rendelkező magyar üzlete, ahol köny­veken, folyóiratokon, újságokon és magyar népművészeti tárgyakon kívül háztartási eszközök és magyar élelmiszerek sora vár­ja a vevőket. Ezt látta a pesti firkász "ósdinak" és ezzel kapcsolatosan kesereg a Magyar Hirlap május l6.-i számában. Mert csak a rosszra van szeme. "A Buckeye látványa elszomorít - Írja -, a zömmel kétszintes épületek füstösek, némelyik üresen, kifosztva tátong." De azt már nem veszi észre, hogy a Magyar Áruházban több mint ötezer könyv és kb. hatszáz ma­gyar hanglemez közt válogathatnak az ér­deklődők. Hogy a könyvek egy része - pél­dául azok, amelyek Ötvenhatról szólnak,

Next

/
Thumbnails
Contents