Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1983-09-01 / 9. szám

1983. szeptember kai, akit püspökké nevezett ki a Szent­szék, hogy ezt a különleges feladatot bizza rá - fejeződik be az érsekség hi­vatalos közleménye, melyből megtudtuk az örömhirt. ☆ Róma magához ölelte hűséges fiát és fölemelte, hogy püspöki pásztorbotjával a kezében legyen a nyáj őrzője. Irányi püspököt szoros szálak fűzik az Örök Városhoz: éveket töltött falai között, ott készült papi hivatására, ott tanult a Gregoriánus-egyetemen és az Angelicum- ban, két doktorátust is szerezve, a teológiait és a filozófiait. A szépség és a művészetek iránt fogékony lelkében mély nyomokat hagytak ezek az évek: Ró­ma egész életére kedves városa maradt, melynek minden kövét ismeri, szereti« Hazája után minden érzésével Rómához kötődik, a Városhoz, melyben háromszáz- valahány évvel ezelőtt a szelíd szent Kalazanci József tanitott és magaköré gyűjtve a fiatalokat, szegényeket és árvákat, Istenfélelemre és a tudomá­nyokra nyitotta ki sziveiket, elméiket. Irányi püspök nem véletlenül lépett be szegedi diákévei után éppen a piarista rendbe: Kalazanci Szent József élete lebegett példaként szemei előtt és ő- hozzá akart mindig méltó lenni. A ta­nítást, a krisztusi életre való neve­lést tekintette életcéljának és mosta­ni uj tisztségében - egy magasabb fo­kon - ismét ezek a feladatok várnak rá: II. János Pál pápa nála alkalmasabbat, nála megfelelőbbet aligha találhatott volna erre a posztra, a világban szét­szórt magyarok lelki vezetésére. Róma püspöke, szent Péter utóda, A lengyel népből származó pápa a főpapok közé e- melte Róma neveltjét, a magyar piarista rend érdemes tagját, hogy Róma áldásá­val megkezdhesse misszióját, melyet a történelemben még soha senki sem vég­zett őelőtte magyar föld szülöttei kö­zül. ☆ A szertartás Sokszáz magyar és amerikai hivő tér­delt a washingtoni Szeplőtelen Foganta­tás székesegyház boltives altemplomában és figyelte a szertartást, mellyel jú­lius 27-én délelőtt Pio Laghi az Egye­sült Államokba delegált pápai küldött a Szentatya megbízásából püspökké szen­telte Dr. Irányi László piarista atyát. A történelem első magyar püspökévé, aki arra hivatott, hogy a Haza határain ki- vül élő magyarok lelki gondozását ellás­sa. A szép szertartás felemelő szavait néma áhítattal hallgatták a hivek, de amikor a pápai delegátus a szószékről felolvasta a Szentatya levelét, melyben tudatja Irányi László püspöki kenevezé- sét, a hivek tapssal fejezték ki spon­tán örömüket... Még kétszer zúgott föl a taps a szer­tartás közben: amikor a pápai delegátus Irányi László fejére helyezte a püspök­süveget, kezébe adta a pásztorbctot és a béke csókjával invitálta magamellé, a koncelebráló két másik püspök közé. A szertartásnál segédkező nagy csoport magyar pap is tapsolt, öröm és mégha-, tottság tükröződött a szemekben. Az uj püspök teljes főpapi ornátusban állt a feldiszitett oltár mellett, aztán ké­sőbb - a szertartás végén - a szószék­re lépett, hogy elmondja első püspöki üzenetét hiveinek. Ekkor csattant föl harmadszor a magyarok tapsa az amerikai főváros székesegyházának falai között. Felemelő pillanatok. "Történelmet kezdünk most" - mondot­ta a szertartás után őt körülvevő gra- tulálóknak az uj magyar püspök. "Uj fe­jezetet nyitunk a kinti magyarság tör­ténetében s ennek során szeretnék szel­lemi, lelki és nem utolsósorban társa­dalmi vezetője lenni valamennyiüknek. Mint Pontifex az összekötést, áthida­lást tekintem feladatomnak és mint Sa- cerdos felajánlom, áldozatul szánom ma­gam a szent feladatra." Az uj főpapot a szertartás utáni fogadáson sorra köszön­tötték az ország minden részéből össze­gyűlt magyar papok, hivei tisztelői, ba­rátai, volt piarista diáktársai, a diák- szövetség vezetői. A Katolikus Egyetem egyik hatalmas termében rendezett fogadás közben a so­rok Írójának sikerült néhány szót vál­tania Irányi püspökkel. Megkérdezzük: van-e valami üzenete az Értesítő olva­sói számára? : Minden magyar hivő, min­den szabad földön élő magyar számára van üzenetem - válaszolja az emigráció uj püspöke - A Szentatya rendelkezése értelmében lelki gondozójuk leszek. A vatikáni döntés súlyos felelőséget és nagy kötelezettséget rótt rám s ezeknek szeretnék minden tekintetben megfelel­ni. Egy ember ereje azonban kevés eh­hez: mindenki segítségét, közreműködé­sét kérem a közös munkához, melynek e- redményessége mindannyiunk érdeke. Mint első püspöki üzenetemben is hangsúlyoz­tam volt, ezért mindannyiunknak imád­kozni kell. Kérem a magyar hivek imáit, hogy a gondviselés szándékai szerint és a szabad földi magyarság javára sikerül­jön munkálkodnom. Áldáspmat küldöm min­den magyar hívőnek, az Értesítő minden olvasójának!- Laudetur Jesus Christus! - búcsú­zunk a régi, megszokott piarista kö­szöntéssel. - In aeternum Amen! - hang­3.oldal Amerikai Magyar Értesítő

Next

/
Thumbnails
Contents