Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1983-07-01 / 7-8. szám

1983. jul.- aug. Amerikai Magyar Értesítő 19.olda] A njosoly országa — A Fekete Sereg A Szelistyei asszonyok cimü operett felújításán történt. A második felvonás fináléjában a lá­zadók rátörnek Mátyás királyra. A nagy király kardot ránt, s izgalmas harci ze­ne hangjai mellett bátran védekezik a túlerő ellen mindaddig, amig, be nem rohan a Fekete Sereg és meg nem sza­badítja fenyegetett urát. Azonban az egyik előadáson a lázadók támadása után kis baleset történt. A vi­téz Mátyás király hősiesen harcolt, ám megszemélyesítője: Sárdy János akkorát suhintott valamelyik ellenfelére, hogy kirepült a kezéből a kard. A színpadon zavar támadt - a fegyvertelen királyt most könnyedén el lehetett volna fogni, de akkor hogyan folytatódik a darab...? A harci muzsika harsogott, Mátyás ki­rály szemeit villogtatta, a lázadók pe­dig kínjukban egymáson csattogtatták kardjaikat, mig végre a zenei végszóra beronthatott a felmentő Fekete Sereg...- János, az ég szerelmére - kérdi az ügyeletes rendező a felvonás keserves befejezése után Sárdyt -, miért nem kap­tál ki egy kardot valamelyik lázadó ke­zéből...? Kinos helyzet volt...Még baj is lehetett volna belőle...!- Mi baj lehetett volna? - legyint fölényesen Sárdy. - Úgyis tudtam, hogy jön a fekete Sereg! ☆ Gardedám G. B. Shaw és az idős Anatole France találkoztak Párizsban az aveneu du Bois- en. Beszélgetés közben France elmondta, hogy ő Párizs arisztokrata negyedeinél sokkal jobban kedveli az egyszerű népi negyedeket.- Ha egy előkelő utcában utánafordu­lok egy szép dámának - fejtegette -, felhúzza az orrát, megsértődik, és ar­ról szó sem lehet, hogy ismeretlenül bókkal tiszteljem meg. Ha viszont meg­látok egy formás divatáruslánykát, s rá­csodálkozom, hogy milyen szép, visszane­vet, s amikor meghivom vacsorára, szó nélkül elfogadja, illetve csak arra kér meg, hogy gardedámnak, erénycsősznek ma­gával hozhassa egy barátnőjét. Shaw szakálla ennél a pontnál megrez- dült, s France is merengve simogatta a szakállát.- Érdekes - folytatta -, harminc év­vel ezelőtt a társaságomban levő lányok sohasem tartották szükségesnek, hogy va­laki csőszködjék az erényük felett. Pe­dig akkor bőven lett volna rá okuk. Hogy most mit védelmeznek tőlem, azt ésszel fel nem birom fogni. B. I. ☆ ☆☆ Nem akarunk az otthoni nyelvújítók közé tartozni, de a legjobb igyekezet mellett is előfordul egy-egy betű kiha­gyása vagy felcserélése, ami azután tel­jesen megváltoztatja édes anyanyelvűnket. Ez történt előző számunkban, Fekete Mar­git Írásában a cukrászda szóból kimaradt az s betű. Elnézést kérünk érte. Otthon, ezt a valaha oly kellemes he­lyet, a mai fiatalok most "tyukrázda" néven emlegetik. ☆ Szergejevics Iván legyezővel lepte meg nejét a születésnapján. Amint azon­ban az asszony legyezni kezdte magát ve­le, a legyező kettétört.- Ugyan már, hogy lehetsz ilyen ügyet­len? - rivall rá a férj. - Ez egy szov­jet legyező - ezt mozdulatlanul kell tar­tani a kézben és a fejet kell mozgatni hozzá... ☆ A százéves kirgiz kolhozparasztot né­pes küldöttséggel Moszkvába viszik egy kis születésnapi ünneplésre. A repülőté­ren a fia is ottvárja az öreget, aki öt­ven éve nem látta az apját. Amint száll­nak ki a gépből, a fiú felkiált örömé­ben és rohan a papához, hogy a nyakába borulva össze-vissza csókolja. Az egyik televíziós riporter ámultán kérdezi tő­le: - Node elvtárs, ez igazán hihetet­len! Miről ismerte meg a papa elvtársat ötven év után?- Miről? Hát a kabátjáról... First among equals

Next

/
Thumbnails
Contents