Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
1983. január Amerikai Magyar Értesítő SZENTPÉTERY: Az igazság, mától kezdve Gyurkó László Arcképvázlat történelmi háttérrel Budapest, Magvető, 1982. A modern technika elképesztően gyors fejlődése ellenére sem jutottunk még arra az Orwell által leirt magaslatra, a- melyen lehetséges lesz minden nyomtatásban megjelent hir, adat utólagos megváltoztatása, vagy épen teljes eltüntetése. Ilyen szerkezet hiányában a propagandista számára csak olyan "kisipari" módszerek maradnak, mint például az életrajz- irás. Nem arról van szó, persze, hogy minden életrajz egyszerűen propaganda, hanem arról, hogy az életrajz az a műfaj amelyet ilyen célra nagyszerűen fel lehet használni. Kitűnő példa erre Gyurkó László nemrég megjelent könyve, az Arcképvázlat történelmi háttérrel. Gyurkó, Kádárról szóló müvét annak leszögezésével kezdi, hogy 6 nem történész, s müve nem történelemkönyv (7. oldal.). Ezekután másodpercnyi késedelem nélkül beszámol az első világháborút közvetlenül megelőző évektől a napjainkig terjedő időszak főbb eseményeiről. Nyilván ez volna az a bizonyos történelmi háttér, amire könyvének cimében utal. Hogy az, amit a történészek leiró történelemnek neveznek, s az amit Gyurkó történelmi háttérnek nevez, amennyiben különböznek egymástól, mindvégig titok marad. Gyurkó nem ad magyarázatot, holott valami, legalább leheletfinom külömbség nyilván van, ha egyszer fontosnak tartotta hangsúlyozni: ő nem történész. Lehetséges azonban, hogy egyszerűen őszinte akart lenni az olvasóhoz, s ekként vallotta be, hogy bár történelmet ir, ő ahhoz vajmi keveset ért. Gyurkó történelmi összefoglalása ugyanis nem haladja meg egy középiskolai tankönyv színvonalát . Másfelől azonban kijelentése jelentheti azt is, hogy ő az igazság közlését nem tartja magára nézve kötelezőnek, lévén ő regényt irt, s nem történelmet. A közel 400 oldalas könyvnek egyébként csak egy kis része szól Kádárról. A zöm a már emlitett történelmi háttér és fejtegetések a marxizmus-leninizmus kü- lömböző tételeiről á la Gyurkó. Itt most csak a Kádárról szóló részről lesz szó. A történelmi háttérrel majd akkor foglalkozom bővebben, ha Gyurkó történelmet ir, a marxizmus-leninizmusról viszont nem irok, bármit tegyen is Gyurkó. A szerző siet megállapítani azt is, hogy három napig beszélgetett Kádárral. Az eredményt, vagyis Gyurkó könyvét vizsgálva az emberben felmerül a kérdés: vájjon miről beszélgettek ezek ketten három napig? S ha valóban annyit beszélgettek, miért nem arról ir Gyurkó? Kádár ugyanis érdekes ember. Valóban itt lenne már az ideje annak, hogy valaki egy jó könyvet Írjon róla, megválaszolva mindazokat a kérdéseket, amelyek Kádár életével, s méginkább életművével kapcsolatban felmerülnek. Gyurkó különben maga is elpanaszolja, hogy csak egy könyv jelent meg Kádárról, egy angol történész müve (12. old.). Nyilván William Shawcross müvére céloz. (Crime and compromise: János Kádár and the politics of Hungary since Revolution. New York, Dutton, 1974.)Hogy Shawcross újságíró, s nem történész, azt csak futólag említem. Sokkal fontosabb annál, ahogy Gyurkó erről a könyvről ir. "Még a születésének napja sem egyezik a valóságossal", kesereg Gyurkó értve ezalatt azt, hogy Shawcross könyvében téves Kádár születésének dátuma. Ha Gyurkónak igaza van (ami korántsem biztos), Shawcross három napot tévedett. Egyébként azonban Shawcross és Gyurkó adatai az esetek nagy többségében pontosan megegyeznek. Gyurkó azonban fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy még a születésnap sem helyes. Aki tehát nem olvasta Shawcrosst (s ki olvasta Magyar- országon?), joggal feltételezheti, hogy Shawcross könyvében minden helytelen, még a születésnap is. Vájjon mit szólna Gyurkó, ha valaki azt mondaná rái ő még a Kisgazdapárt jobbszárnya vezetőjének nevét sem tudja. Sulyok Dezsőt ugyanis kétizben is (153. és 154. old.) Sulyok Bélára kereszteli át. Ennél a pontnál meg kell állnunk. A probléma ugyanis, amellyel az olvasónak szembe kell nézni, ennél a pontnál már világossá vált. A "mérleg" egyik oldalán áll Gyurkó "még"-je Shawcross könyvével kapcsolatban - egy tudatos félre- vezetési kísérlet, a másik oldalon áll az "átkeresztelt" Sulyok Dezső - egy hanyagságból elkövetett hiba. Igaz, az olvasó kitünően elszórakozhat azzal, hogy megpróbálja kitalálni, mikor akar Gyurkó félrevezetni, s mikor hanyag, e- setleg tudatlan? Gyurkó például azt állítja, a forradalom kitörése után első alkalommal Nagy Imre hívta be az oroszokat (232-233. old.). Ma már nemcsak megnyugtató, de kétségbevonhatatlan bizonyítékaink vannak arra, hogy Nagy Imre nem tett ilyet. Az egyik, de korántsem egyetlen ilyen bizonyítékról, ha valakinek, hát Gyurkónak tudni kellene. Kádár János ugyanis a Bruno Te- deschinek, az II Giornale d'Italia munkatársának adott nyilatkozatában maga is megcáfolta ezt az állítást. Ez az interjú a szóbanforgó római folyóirat 1956 november 2.-i számában jelent meg. 13.oldal
